Szeretőt tartok

– Szeretőt tartok…
A férfi halk megjegyzése nem hallatszott be a dolgozószobába, ahol a számítógép billentyűzetének gombjai éles hanggal, szilajan kattogtak. Felesége, mint csaknem minden este, most is buzgón dolgozott legújabb regényén. Ramon kissé kihúzta magát a tükör előtt és elégedetten szemlélte végig legújabb öltönyét.
– Hmm… nem olyan rossz… – egy laza mozdulattal igazított egyet a kabátján. A narancsból, óarany színűbe hajló nyakkendő, most még szépen simult a mellkasára de tudta, csak a vacsora végéig marad ilyen makulátlan.
– Drágám, indulok! – kiáltott a dolgozószoba felé – Sam már vár az irodában. Meg kell ünnepelnünk a sikeres chicagói üzletkötését. Nem maradok sokáig ígérem, de nem kell megvárnod…
Jessica fel sem nézett a monitorról. Már régóta nem érdekelték a férje kiruccanásai. Felőle azt csinált Ramon, amit akart.
– Persze, szívem menj csak… én még írogatok egy kicsit.
A férfi elégedetten nyugtázta, hogy Jessica jóformán rá sem hederít, benyúlt a hűtőbe és kivette a jéghideg rozépezsgőt, melynek palackján, pár másodperc múlva megjelent, a leheletfinom páraréteg.
Hadd írogasson csak Jess – gondolta – ki nem állhatom, azokat a nyálas, hős-szerelmes regényeit. Kilépett a lakás ajtaján és húzta volna be maga után…de nem, mégsem…visszament és a nappaliban lévő komódhoz lépett. A jókora méretű, üvegkristályból készült, széttárt karú Jézus szobor nyakáról leemelte a kedvenc karóráját és a csuklójára csatolta.
– Ezt majdnem itthon hagytam… – mondta félhangosan. Megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt Jessica felé, és elindult az ajtó irányába.
Az autóban hideg volt. Megborzongott, majd beindította a motort. Szerencsére hamar bemelegszik, gondolta, azzal sebességbe kapcsolt és elindult az úton, melyen annyiszor járt már…

Jessica eltolta maga elől a billentyűzetet és felállt. Remélte, hogy férje ma este is hamar egyedül hagyja. Már nem szerette Ramont, de elhagyni mégsem akarta. A férfi jól jövedelmező állása és az ő bestseller regényei, olyan luxust biztosítottak számukra, amit nehezen tudna, csak úgy félredobni. Átment a hálószobába, levetette a köntöst és hanyagul az ágyra dobta. Meztelen teste lúdbőrözni kezdett a kissé hűvös levegőtől. A ruhásszekrényhez lépett, kivett egy szexis, fekete, selyem hálóruhát és érzékien nyújtózkodva belebújt. Szerette érezni, ahogy a tiszta selyem végigsimogatja, csaknem tökéletes testét.
– Szeretőt tartok… – gondolta magában és tudta, pár perc múlva Eddie karjaiba vetheti magát. Drága Eddie a kisfiús tekintetével! Milyen izgatott hangja volt, amikor felhívta a repülőtérről. Hál’isten Ramon nem hallotta meg a telefoncsörgést, mert épp akkor lépett be a zuhany alá. Neki nem kell megtudnia. Nem is merte végiggondolni, mit szólna ehhez a férje. Odalépett a pipereasztalhoz és felvette a legújabb, Calvin Klein nevével fémjelzett parfümös üveget. Magasra emelte az Euphoriát, kétszer belepumpált a levegőbe, majd átsétált a illatfelhőn. Remélte, hogy hamarosan, valóban eufórikus élményben lesz része.

Eddie a hatalmas kirakat előtt álldogált. Unásig nézte a sok ruhát, divatkelléket és ékszert. Az emberek csomagokkal a kezükben léptek ki és be az üzlet ajtaján. Ő pedig minduntalan a szemközti oldalt figyelte és várta, hogy végre elinduljon a ház elől a fekete Sedan. Sajnálkozva állapította meg, hogy egyelőre nem ül benne senki, pedig már kezdett fázni. Időnként lenézett az utazótáskájára, amit a lába mellé tett. Bár a repülőn kényelmesen utazott, szívesen leült volna már a meleg szobában és vágyott arra, hogy Jessicát megcsókolhassa.
– Szeretőt tartok… – mondta maga elé és elmosolyodott. Kíváncsi volt, vajon ma melyik szerelmes jelenetet játsszák el Jess egyik könyvéből. A reptéren már nem bírta türtőztetni magát, muszáj volt felhívnia a nőt. Hallani akarta a hangját. Jessica néhány szó után gyorsan letette a kagylót, mondván, otthon van még a férje – épp tusol. Ramon… piha… szerencsétlen mamlasz – gondolta Eddie. Meglehet, fogalma nincs, mennyit ér a felesége, mire képes igazából és mire van szüksége. De majd ő megadja neki, amire vágyik.
Éppen felnézett, amikor a szemközti ház ajtaja kinyílt és Ramon lépett ki rajta. Eddie hirtelen a kirakat felé fordult és az üveg tükröződésében figyelte, amint a férfi beül az autóba, índít és elhajt. Felkapta a táskáját a földről és átszaladt az úttesten. A ház előtt lelassított, körülnézett és izgatottan nyomta meg a gombot a kaputelefon előlapján.
– Ramon? – hallotta Jessica hangját valahonnan mélyről.
– Nem… nem Ramon… – mondta kicsit bosszankodva. Másodpercnyi szünet után hallotta, amint kattan a zár a kapun. Sietve belépett a házba…

Ramon kiszállt az autóból az épület előtt és tekintetét körbejáratta az utcán. A szokásos, karácsony előtti hangulat őt is jókedvre derítette. Felnézett a toronyházra és megpróbált ráfókuszálni a 47-ik emelet egyik ablakára. Elbambulva gondolt Sallyre, aki már odafent várta. Az autókürt éles hangja belehasított a fülébe. Hallotta, amint a sofőr valamit kiabál és ráeszmélt, hogy még mindig az úton álldogál. Mintegy bocsánatkérőn intett egyet és felugrott a járdára.
Nem kellett csengetnie, hiszen az épületbe szabad bejárás volt és tudta, hogy a nő nem zárja be a lakás ajtaját, amikor őt várja. Kiszállt a liftből, végigment a folyosón és megállt az ajtó előtt. Hallgatózni kezdett, de nem akarta, hogy észrevegyék a szomszédok, inkább sietve, de nagyon csendesen kinyitotta az ajtót. Belépett és ismét fülelni kezdett. Kíváncsi volt, hol lehet a nő a lakásban. Tányérok csörömpöltek és a hangjuk után elindulva, tett néhány lépést a konyha felé. Az előtér végéhez közeledve, egészen lelassított. Óvatosan kidugta a fejét a fal mögül és ránézett a nőre, aki épp neki háttal állva rendezgette a tányérokat. Nem ment tovább, csak nézte a nőt, aki a nappali túloldalán lévő konyhában foglalta el magát. A haja még fel volt tűzve de már átöltözött a vacsorához. Így is csodálatos látványt nyújtott, mert a vállain lehúzott ruha, engedni látta fehér bőrét. A férfi nem tudta levenni róla a tekintetét. Kis idő múlva visszahúzta a fejét és óvatosan levette a kabátját, melyet aztán a fogasra akasztott a gardróbfülkében. Kezében a pezsgővel, megpróbált minél halkabban a nő mögé osonni. Mikor odaért lassan előrehajolt és egy csókot nyomott a nő nyakára. Amaz, fejét hirtelen elkapva gyorsan megfordult és előbb sápadtan, majd egyre inkább pirulva, rámosolygott a férfira…
– Szia Ramon. Úgy látszik nem figyeltem eléggé – mondta és visszafordult a pulthoz a tányérok felé.
– Szia Sally – köszönt a férfi is – Mondtam, hogy egyszer bejövök úgy, hogy nem veszel észre.
Ramon letette a pezsgőt a pultra és a Sally mögé lépett. Hátulról átölelte és beleszagolt a nő hajába. – Finom illatod van.
Sally megfordult. – Hagyjam így a hajam vagy leengedjem? – és tétován hátranyúlt a hajcsatért.
– Engedd le… tudod, hogy úgy szeretem. Szerintem úgy még szebb vagy.
Sally kivette hajából a csatot és kezével igazított egyet hullámos fürtjein. A vörös hajzuhatag végigomlott a vállán és csak még jobban kiemelte arca fehérségét. Finom metszésű orrán most nem látszottak annyira a szeplők, mint nyáron. A férfi elnézte, ahogy felveszi a tálat az étellel és elindul az asztal felé.
– Gyönyörű vagy Sal, mondtam már?
– Igen, mondtad már párszor. Persze, azért most is jólesik. – felelte Sally és letette a tálat az asztalra, melynek közepén szép gyertyatartó állt és a piros gyertyák, amiket nemrég gyújtott meg, néha sercentek egyet. Tudta, hogy Ramon szereti a piros színt, épp ezért a mai alsóneműje, csupa piros darabból állt…
– Pezsgőt kérsz? – kérdezte a férfi és kezébe vette a palackot.
– Még nem – mondta Sally és tovább rendezgette a tálat az asztalon. Ramon odament hozzá és maga felé fordította a nőt. Sally negédesen a szemébe nézett és várta, hogy a férfi közelebb hajoljon hozzá. Ramon nem váratott magára, szenvedélyesen megcsókolta Sallyt. Keze elindult a nő vállairól lefelé és megállt a csípőjén. Újra csókolta a nőt, miközben annak combközépig felhasított ruháján, utat keresett kezével, hogy hozzáférhessen bársonyos bőréhez. Simogatni kezdte és érezte, ahogy a nő hozzászorítja a csípőjét az ágyékához. Sally, miközben élvezettel tűrte, hogy a férfi csókokkal halmozza el, kezére tekerte az aranyszínű nyakkendőt és elkezdte húzni Ramont a hálószoba felé, ahol mint mindig, most is heves ágycsatát fognak vívni.
Mintegy másfél óra múlva Ramon kijött a szobából és eltűnt a fürdőben. Sally közben összegömbölyödve feküdt a hatalmas ágyon és gondolkodott. Szabad ezt tennie? Aztán úgy döntött nem töri ezen a fejét. Ramon igazán nagyszerű az ágyban, ő mindig kielégült, a férfi soha nem távozott dolgavégezetlenül. Ramon visszajött a fürdőből és öltözni kezdett…
– Sal, itthagyhatlak? Vissza kell még mennem az irodába – nézett sajnálattal a nőre, majd odalépett hozzá, lehajolt és homlokon csókolta. – Ne haragudj!
– És a vacsora? – kérdezte Sally. – de nem érdekes… menj csak. Tudom, a munka…
– Van egy ötletem – mosolyodott el Ramon. – Valamelyik nap együtt vacsorázhatnánk. Mondjuk a Kék Tavernában… ott nagyon jól főznek.
– Rendben van Ramon, elfogadom – sóhajtott beleegyezően Sally. – Ezt a vacsorát majd a kutyának adom.
– Ugyan kedvesem, egyél csak belőle – mondta a férfi. – Még a pezsgőt sem bontottuk fel… de azért ne őrizgesd.
Majd belenyúlt a kabátja belső zsebébe és kivett háromszáz dollárt. Leült az ágy szélére Sally mellé és felé nyújtotta a pénzt.
– Ezt szeretném, ha elfogadnád.
Sally a pénzre, majd a férfi szemébe nézett – Nem vagyok a kurvád.
– Nem mondtam, hogy az vagy – mondta Ramon. – És nem is gondoltam ilyesmire. De fáradsz a vacsorakészítéssel, a teríték csodálatos és jóformán ki lehet dobni az egészet… mégcsak meg sem kóstoltam. A pénzt csupán kárpótlásul adom.
A nő megvonta a vállát és nem szólt. A férfi letette az ágy szélére a pénzt, megcsókolta a nőt és elindult az ajtó felé.

Sally hallotta, ahogy az ajtó csukódik a férfi mögött. Lassan felállt és elindult a fürdőszoba felé. Kezével a haja alá nyúlt és lassan elkezdte lehúzni a vörös hajkoronát a fejéről. A fürdőben ledobta a mosdókagyló mellé a parókát és beállt a zuhany alá. Jólesően áztatta magát a forró vízben. Negyedóra múlva, már miniszoknyában és blúzban állt a sütőnél, ahova az imént tolta be az asztalra kirakott, étellel teli tálat. A gyertyákat fehérre cserélte és meggyújtotta őket. Tíz perc múlva hallotta, ahogy zörög a kulcs a zárban. Eddie belépett és megölelte a nőt.
– Sally! Úgy hiányoztál! Hogy van az én kicsi feleségem? – kérdezte vidáman, miközben fáradt szemeivel megpróbált kipislogni bepárásodott szemüvege mögül.
– Jól vagyok drágám, minden rendben – mondta Sally és megcsókolta a férjét. – Azonnal kész a vacsora. Addig pakolj le. Biztosan kimerített a repülőút.
Sally bement a fürdőbe, a parókát levette a mosdótál széléről és bedugta a szekrénybe a törölközők mögé. A tükör elé állt, kissé összekócolta rövid, szőke haját, majd belenézett saját szemébe és halkan megszólalt.
– Szeretőt tartok…

Írta: Dorian J. Woods