Szeretőt tartok


– Szeretőt tartok…
A férfi halk megjegyzése nem hallatszott be a dolgozószobába, ahol a számítógép billentyűzetének gombjai éles hanggal, szilajan kattogtak. Felesége, mint csaknem minden este, most is buzgón dolgozott legújabb regényén. Ramon kissé kihúzta magát a tükör előtt és elégedetten szemlélte végig legújabb öltönyét.
– Hmm… nem olyan rossz… – egy laza mozdulattal igazított egyet a kabátján. A narancsból, óarany színűbe hajló nyakkendő, most még szépen simult a mellkasára de tudta, csak a vacsora végéig marad ilyen makulátlan.
– Drágám, indulok! – kiáltott a dolgozószoba felé – Sam már vár az irodában. Meg kell ünnepelnünk a sikeres chicagói üzletkötését. Nem maradok sokáig ígérem, de nem kell megvárnod…
Jessica fel sem nézett a monitorról. Már régóta nem érdekelték a férje kiruccanásai. Felőle azt csinált Ramon, amit akart.
– Persze, szívem menj csak… én még írogatok egy kicsit.
A férfi elégedetten nyugtázta, hogy Jessica jóformán rá sem hederít, benyúlt a hűtőbe és kivette a jéghideg rozépezsgőt, melynek palackján, pár másodperc múlva megjelent, a leheletfinom páraréteg.
Hadd írogasson csak Jess – gondolta – ki nem állhatom, azokat a nyálas, hős-szerelmes regényeit. Kilépett a lakás ajtaján és húzta volna be maga után…de nem, mégsem…visszament és a nappaliban lévő komódhoz lépett. A jókora méretű, üvegkristályból készült, széttárt karú Jézus szobor nyakáról leemelte a kedvenc karóráját és a csuklójára csatolta.
– Ezt majdnem itthon hagytam… – mondta félhangosan. Megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt Jessica felé, és elindult az ajtó irányába.
Az autóban hideg volt. Megborzongott, majd beindította a motort. Szerencsére hamar bemelegszik, gondolta, azzal sebességbe kapcsolt és elindult az úton, melyen annyiszor járt már…

Jessica eltolta maga elől a billentyűzetet és felállt. Remélte, hogy férje ma este is hamar egyedül hagyja. Már nem szerette Ramont, de elhagyni mégsem akarta. A férfi jól jövedelmező állása és az ő bestseller regényei, olyan luxust biztosítottak számukra, amit nehezen tudna, csak úgy félredobni. Átment a hálószobába, levetette a köntöst és hanyagul az ágyra dobta. Meztelen teste lúdbőrözni kezdett a kissé hűvös levegőtől. A ruhásszekrényhez lépett, kivett egy szexis, fekete, selyem hálóruhát és érzékien nyújtózkodva belebújt. Szerette érezni, ahogy a tiszta selyem végigsimogatja, csaknem tökéletes testét.
– Szeretőt tartok… – gondolta magában és tudta, pár perc múlva Eddie karjaiba vetheti magát. Drága Eddie a kisfiús tekintetével! Milyen izgatott hangja volt, amikor felhívta a repülőtérről. Hál’isten Ramon nem hallotta meg a telefoncsörgést, mert épp akkor lépett be a zuhany alá. Neki nem kell megtudnia. Nem is merte végiggondolni, mit szólna ehhez a férje. Odalépett a pipereasztalhoz és felvette a legújabb, Calvin Klein nevével fémjelzett parfümös üveget. Magasra emelte az Euphoriát, kétszer belepumpált a levegőbe, majd átsétált a illatfelhőn. Remélte, hogy hamarosan, valóban eufórikus élményben lesz része.

Eddie a hatalmas kirakat előtt álldogált. Unásig nézte a sok ruhát, divatkelléket és ékszert. Az emberek csomagokkal a kezükben léptek ki és be az üzlet ajtaján. Ő pedig minduntalan a szemközti oldalt figyelte és várta, hogy végre elinduljon a ház elől a fekete Sedan. Sajnálkozva állapította meg, hogy egyelőre nem ül benne senki, pedig már kezdett fázni. Időnként lenézett az utazótáskájára, amit a lába mellé tett. Bár a repülőn kényelmesen utazott, szívesen leült volna már a meleg szobában és vágyott arra, hogy Jessicát megcsókolhassa.
– Szeretőt tartok… – mondta maga elé és elmosolyodott. Kíváncsi volt, vajon ma melyik szerelmes jelenetet játsszák el Jess egyik könyvéből. A reptéren már nem bírta türtőztetni magát, muszáj volt felhívnia a nőt. Hallani akarta a hangját. Jessica néhány szó után gyorsan letette a kagylót, mondván, otthon van még a férje – épp tusol. Ramon… piha… szerencsétlen mamlasz – gondolta Eddie. Meglehet, fogalma nincs, mennyit ér a felesége, mire képes igazából és mire van szüksége. De majd ő megadja neki, amire vágyik.
Éppen felnézett, amikor a szemközti ház ajtaja kinyílt és Ramon lépett ki rajta. Eddie hirtelen a kirakat felé fordult és az üveg tükröződésében figyelte, amint a férfi beül az autóba, índít és elhajt. Felkapta a táskáját a földről és átszaladt az úttesten. A ház előtt lelassított, körülnézett és izgatottan nyomta meg a gombot a kaputelefon előlapján.
– Ramon? – hallotta Jessica hangját valahonnan mélyről.
– Nem… nem Ramon… – mondta kicsit bosszankodva. Másodpercnyi szünet után hallotta, amint kattan a zár a kapun. Sietve belépett a házba…

Ramon kiszállt az autóból az épület előtt és tekintetét körbejáratta az utcán. A szokásos, karácsony előtti hangulat őt is jókedvre derítette. Felnézett a toronyházra és megpróbált ráfókuszálni a 47-ik emelet egyik ablakára. Elbambulva gondolt Sallyre, aki már odafent várta. Az autókürt éles hangja belehasított a fülébe. Hallotta, amint a sofőr valamit kiabál és ráeszmélt, hogy még mindig az úton álldogál. Mintegy bocsánatkérőn intett egyet és felugrott a járdára.
Nem kellett csengetnie, hiszen az épületbe szabad bejárás volt és tudta, hogy a nő nem zárja be a lakás ajtaját, amikor őt várja. Kiszállt a liftből, végigment a folyosón és megállt az ajtó előtt. Hallgatózni kezdett, de nem akarta, hogy észrevegyék a szomszédok, inkább sietve, de nagyon csendesen kinyitotta az ajtót. Belépett és ismét fülelni kezdett. Kíváncsi volt, hol lehet a nő a lakásban. Tányérok csörömpöltek és a hangjuk után elindulva, tett néhány lépést a konyha felé. Az előtér végéhez közeledve, egészen lelassított. Óvatosan kidugta a fejét a fal mögül és ránézett a nőre, aki épp neki háttal állva rendezgette a tányérokat. Nem ment tovább, csak nézte a nőt, aki a nappali túloldalán lévő konyhában foglalta el magát. A haja még fel volt tűzve de már átöltözött a vacsorához. Így is csodálatos látványt nyújtott, mert a vállain lehúzott ruha, engedni látta fehér bőrét. A férfi nem tudta levenni róla a tekintetét. Kis idő múlva visszahúzta a fejét és óvatosan levette a kabátját, melyet aztán a fogasra akasztott a gardróbfülkében. Kezében a pezsgővel, megpróbált minél halkabban a nő mögé osonni. Mikor odaért lassan előrehajolt és egy csókot nyomott a nő nyakára. Amaz, fejét hirtelen elkapva gyorsan megfordult és előbb sápadtan, majd egyre inkább pirulva, rámosolygott a férfira…
– Szia Ramon. Úgy látszik nem figyeltem eléggé – mondta és visszafordult a pulthoz a tányérok felé.
– Szia Sally – köszönt a férfi is – Mondtam, hogy egyszer bejövök úgy, hogy nem veszel észre.
Ramon letette a pezsgőt a pultra és a Sally mögé lépett. Hátulról átölelte és beleszagolt a nő hajába. – Finom illatod van.
Sally megfordult. – Hagyjam így a hajam vagy leengedjem? – és tétován hátranyúlt a hajcsatért.
– Engedd le… tudod, hogy úgy szeretem. Szerintem úgy még szebb vagy.
Sally kivette hajából a csatot és kezével igazított egyet hullámos fürtjein. A vörös hajzuhatag végigomlott a vállán és csak még jobban kiemelte arca fehérségét. Finom metszésű orrán most nem látszottak annyira a szeplők, mint nyáron. A férfi elnézte, ahogy felveszi a tálat az étellel és elindul az asztal felé.
– Gyönyörű vagy Sal, mondtam már?
– Igen, mondtad már párszor. Persze, azért most is jólesik. – felelte Sally és letette a tálat az asztalra, melynek közepén szép gyertyatartó állt és a piros gyertyák, amiket nemrég gyújtott meg, néha sercentek egyet. Tudta, hogy Ramon szereti a piros színt, épp ezért a mai alsóneműje, csupa piros darabból állt…
– Pezsgőt kérsz? – kérdezte a férfi és kezébe vette a palackot.
– Még nem – mondta Sally és tovább rendezgette a tálat az asztalon. Ramon odament hozzá és maga felé fordította a nőt. Sally negédesen a szemébe nézett és várta, hogy a férfi közelebb hajoljon hozzá. Ramon nem váratott magára, szenvedélyesen megcsókolta Sallyt. Keze elindult a nő vállairól lefelé és megállt a csípőjén. Újra csókolta a nőt, miközben annak combközépig felhasított ruháján, utat keresett kezével, hogy hozzáférhessen bársonyos bőréhez. Simogatni kezdte és érezte, ahogy a nő hozzászorítja a csípőjét az ágyékához. Sally, miközben élvezettel tűrte, hogy a férfi csókokkal halmozza el, kezére tekerte az aranyszínű nyakkendőt és elkezdte húzni Ramont a hálószoba felé, ahol mint mindig, most is heves ágycsatát fognak vívni.
Mintegy másfél óra múlva Ramon kijött a szobából és eltűnt a fürdőben. Sally közben összegömbölyödve feküdt a hatalmas ágyon és gondolkodott. Szabad ezt tennie? Aztán úgy döntött nem töri ezen a fejét. Ramon igazán nagyszerű az ágyban, ő mindig kielégült, a férfi soha nem távozott dolgavégezetlenül. Ramon visszajött a fürdőből és öltözni kezdett…
– Sal, itthagyhatlak? Vissza kell még mennem az irodába – nézett sajnálattal a nőre, majd odalépett hozzá, lehajolt és homlokon csókolta. – Ne haragudj!
– És a vacsora? – kérdezte Sally. – de nem érdekes… menj csak. Tudom, a munka…
– Van egy ötletem – mosolyodott el Ramon. – Valamelyik nap együtt vacsorázhatnánk. Mondjuk a Kék Tavernában… ott nagyon jól főznek.
– Rendben van Ramon, elfogadom – sóhajtott beleegyezően Sally. – Ezt a vacsorát majd a kutyának adom.
– Ugyan kedvesem, egyél csak belőle – mondta a férfi. – Még a pezsgőt sem bontottuk fel… de azért ne őrizgesd.
Majd belenyúlt a kabátja belső zsebébe és kivett háromszáz dollárt. Leült az ágy szélére Sally mellé és felé nyújtotta a pénzt.
– Ezt szeretném, ha elfogadnád.
Sally a pénzre, majd a férfi szemébe nézett – Nem vagyok a kurvád.
– Nem mondtam, hogy az vagy – mondta Ramon. – És nem is gondoltam ilyesmire. De fáradsz a vacsorakészítéssel, a teríték csodálatos és jóformán ki lehet dobni az egészet… mégcsak meg sem kóstoltam. A pénzt csupán kárpótlásul adom.
A nő megvonta a vállát és nem szólt. A férfi letette az ágy szélére a pénzt, megcsókolta a nőt és elindult az ajtó felé.

Sally hallotta, ahogy az ajtó csukódik a férfi mögött. Lassan felállt és elindult a fürdőszoba felé. Kezével a haja alá nyúlt és lassan elkezdte lehúzni a vörös hajkoronát a fejéről. A fürdőben ledobta a mosdókagyló mellé a parókát és beállt a zuhany alá. Jólesően áztatta magát a forró vízben. Negyedóra múlva, már miniszoknyában és blúzban állt a sütőnél, ahova az imént tolta be az asztalra kirakott, étellel teli tálat. A gyertyákat fehérre cserélte és meggyújtotta őket. Tíz perc múlva hallotta, ahogy zörög a kulcs a zárban. Eddie belépett és megölelte a nőt.
– Sally! Úgy hiányoztál! Hogy van az én kicsi feleségem? – kérdezte vidáman, miközben fáradt szemeivel megpróbált kipislogni bepárásodott szemüvege mögül.
– Jól vagyok drágám, minden rendben – mondta Sally és megcsókolta a férjét. – Azonnal kész a vacsora. Addig pakolj le. Biztosan kimerített a repülőút.
Sally bement a fürdőbe, a parókát levette a mosdótál széléről és bedugta a szekrénybe a törölközők mögé. A tükör elé állt, kissé összekócolta rövid, szőke haját, majd belenézett saját szemébe és halkan megszólalt.
– Szeretőt tartok…

Írta: Dorian J. Woods

“Szeretőt tartok” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Anna!
    Teljesen magyar vagyok, a nevem csupán írói álnév…
    A történet valóban nem Pesten játszódik, hanem valamelyik amerikai nagyvárosban…ott valószínűleg, jól fizetnek az írásért…
    Örülök, hogy tetszett a novellám…
    És egy apró javítás – biztosan eltévesztetted…nem Dorina, hanem Dorian…ugyanis férfi vagyok… 🙂

  2. Kedves Timóca!
    Örülök, hogy tetszik az írásom… 🙂
    A nagyon rózsaszínt én sem szeretem…
    Eredetileg Jessica nem szerepelt a történetben és Eddie-nek is csak annyi volt a szerepe, hogy hazaért a feleségéhez, de valahogy jó poénnak tűnt ez a keresztkapcsolat.
    Hogy mire jó ez a hazudozás?
    Talán tőlük kellene megkérdezni… 😀

    Kedves Mónika!
    Én köszönöm, hogy olvastad a novellám.
    Ígérem, találkozol még érdekes írásommal az oldalon! 🙂

    Kedves Zsuzsanna!
    Már az is érdekes, hogy egymást csalják a másik párjával…hát még az, hogy nem tudnak arról, kivel is csalatnak meg ők maguk…
    Örülök, ha tetszett…köszönöm! 🙂

    Kedves Kondrakati!
    Igazán örülök, hogy így véled…köszönöm! 🙂

    Kedves Eszter!
    Örülök, hogy olvastad és érdekesnek találtad…na és, hogy kicsit odaragadtál a székhez! 🙂

    Kedves Ilona!
    Manapság is bármi megtörténhet, csakúgy, mint régen…
    Örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂

  3. Tiszteletem…No a technika megtréfált mert visszatértem … és nem látom a hozzászólásomat?:)…pedig nem is kéne még lapozni…
    lehet nem kattintottam az elküldésre..??:( 😀 igaz nagyon későn írtam tegnap este..
    Újra nekifutok…:)
    olyan emberi… lehet régi idők, de a ma világába is beilleszthető történet- remekül megírva.. huncut mosoly közepette élvezettel olvastam..
    gratulálok..
    szeretettel
    Ilona

  4. Szerintem is magas színvonalú az írás, a témája és az ötlet, a csattanó pedig érdekessé teszi. Nem tudtam közben felállni, egyhuzamban végigolvastam.
    Sok szeretettel gratulálok! Eszter

  5. Kedves Dorian!
    Mondhatnám azt is, hogy egy fantasztikusan jó, humoros történetet írtál, ami engem is a székhez ragasztott, amíg olvastam. Azonban, ha belegondolunk, az egy kissé tragikomikus, ahogyan a két házaspár tagjai csalják egymást párjaik párjával!
    Ez gondolom, azért ritkaságszámba megy, de nem elképzelhetetlen!

    Érdekfeszítő olvasmány volt!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  6. Kedves Judit!
    Az sem lett volna baj, ha kitalálod a történet végét…
    A fontos az, hogy ne akarj felállni az írás mellől, míg végig nem olvasod… 🙂
    Köszönöm…örülök, hogy tetszik!

    Dorian

  7. Kedves Dorian!
    Nagyon jó ez az írásod, amivel bemutatkoztál a Holnap magazin oldalán.
    Szépen alakítod a cselekményt, bár már a közepe felé sejtettem, hogy milyen végét találtál ki a történetnek, de ügyesen végig vitted.
    Úgy látszik a más rétje mindig zöldebb! 🙂
    Gratulálok!
    Judit

Szólj hozzá!