– Szeretőt tartok…
A férfi halk megjegyzése nem hallatszott be a dolgozószobába, ahol a számítógép billentyűzetének gombjai éles hanggal, szilajan kattogtak. Felesége, mint csaknem minden este, most is buzgón dolgozott legújabb regényén. Ramon kissé kihúzta magát a tükör előtt és elégedetten szemlélte végig legújabb öltönyét.
– Hmm… nem olyan rossz… – egy laza mozdulattal igazított egyet a kabátján. A narancsból, óarany színűbe hajló nyakkendő, most még szépen simult a mellkasára de tudta, csak a vacsora végéig marad ilyen makulátlan.
– Drágám, indulok! – kiáltott a dolgozószoba felé – Sam már vár az irodában. Meg kell ünnepelnünk a sikeres chicagói üzletkötését. Nem maradok sokáig ígérem, de nem kell megvárnod…
Jessica fel sem nézett a monitorról. Már régóta nem érdekelték a férje kiruccanásai. Felőle azt csinált Ramon, amit akart.
– Persze, szívem menj csak… én még írogatok egy kicsit.
A férfi elégedetten nyugtázta, hogy Jessica jóformán rá sem hederít, benyúlt a hűtőbe és kivette a jéghideg rozépezsgőt, melynek palackján, pár másodperc múlva megjelent, a leheletfinom páraréteg.
Hadd írogasson csak Jess – gondolta – ki nem állhatom, azokat a nyálas, hős-szerelmes regényeit. Kilépett a lakás ajtaján és húzta volna be maga után…de nem, mégsem…visszament és a nappaliban lévő komódhoz lépett. A jókora méretű, üvegkristályból készült, széttárt karú Jézus szobor nyakáról leemelte a kedvenc karóráját és a csuklójára csatolta.
– Ezt majdnem itthon hagytam… – mondta félhangosan. Megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt Jessica felé, és elindult az ajtó irányába.
Az autóban hideg volt. Megborzongott, majd beindította a motort. Szerencsére hamar bemelegszik, gondolta, azzal sebességbe kapcsolt és elindult az úton, melyen annyiszor járt már…
Jessica eltolta maga elől a billentyűzetet és felállt. Remélte, hogy férje ma este is hamar egyedül hagyja. Már nem szerette Ramont, de elhagyni mégsem akarta. A férfi jól jövedelmező állása és az ő bestseller regényei, olyan luxust biztosítottak számukra, amit nehezen tudna, csak úgy félredobni. Átment a hálószobába, levetette a köntöst és hanyagul az ágyra dobta. Meztelen teste lúdbőrözni kezdett a kissé hűvös levegőtől. A ruhásszekrényhez lépett, kivett egy szexis, fekete, selyem hálóruhát és érzékien nyújtózkodva belebújt. Szerette érezni, ahogy a tiszta selyem végigsimogatja, csaknem tökéletes testét.
– Szeretőt tartok… – gondolta magában és tudta, pár perc múlva Eddie karjaiba vetheti magát. Drága Eddie a kisfiús tekintetével! Milyen izgatott hangja volt, amikor felhívta a repülőtérről. Hál’isten Ramon nem hallotta meg a telefoncsörgést, mert épp akkor lépett be a zuhany alá. Neki nem kell megtudnia. Nem is merte végiggondolni, mit szólna ehhez a férje. Odalépett a pipereasztalhoz és felvette a legújabb, Calvin Klein nevével fémjelzett parfümös üveget. Magasra emelte az Euphoriát, kétszer belepumpált a levegőbe, majd átsétált a illatfelhőn. Remélte, hogy hamarosan, valóban eufórikus élményben lesz része.
Eddie a hatalmas kirakat előtt álldogált. Unásig nézte a sok ruhát, divatkelléket és ékszert. Az emberek csomagokkal a kezükben léptek ki és be az üzlet ajtaján. Ő pedig minduntalan a szemközti oldalt figyelte és várta, hogy végre elinduljon a ház elől a fekete Sedan. Sajnálkozva állapította meg, hogy egyelőre nem ül benne senki, pedig már kezdett fázni. Időnként lenézett az utazótáskájára, amit a lába mellé tett. Bár a repülőn kényelmesen utazott, szívesen leült volna már a meleg szobában és vágyott arra, hogy Jessicát megcsókolhassa.
– Szeretőt tartok… – mondta maga elé és elmosolyodott. Kíváncsi volt, vajon ma melyik szerelmes jelenetet játsszák el Jess egyik könyvéből. A reptéren már nem bírta türtőztetni magát, muszáj volt felhívnia a nőt. Hallani akarta a hangját. Jessica néhány szó után gyorsan letette a kagylót, mondván, otthon van még a férje – épp tusol. Ramon… piha… szerencsétlen mamlasz – gondolta Eddie. Meglehet, fogalma nincs, mennyit ér a felesége, mire képes igazából és mire van szüksége. De majd ő megadja neki, amire vágyik.
Éppen felnézett, amikor a szemközti ház ajtaja kinyílt és Ramon lépett ki rajta. Eddie hirtelen a kirakat felé fordult és az üveg tükröződésében figyelte, amint a férfi beül az autóba, índít és elhajt. Felkapta a táskáját a földről és átszaladt az úttesten. A ház előtt lelassított, körülnézett és izgatottan nyomta meg a gombot a kaputelefon előlapján.
– Ramon? – hallotta Jessica hangját valahonnan mélyről.
– Nem… nem Ramon… – mondta kicsit bosszankodva. Másodpercnyi szünet után hallotta, amint kattan a zár a kapun. Sietve belépett a házba…
Ramon kiszállt az autóból az épület előtt és tekintetét körbejáratta az utcán. A szokásos, karácsony előtti hangulat őt is jókedvre derítette. Felnézett a toronyházra és megpróbált ráfókuszálni a 47-ik emelet egyik ablakára. Elbambulva gondolt Sallyre, aki már odafent várta. Az autókürt éles hangja belehasított a fülébe. Hallotta, amint a sofőr valamit kiabál és ráeszmélt, hogy még mindig az úton álldogál. Mintegy bocsánatkérőn intett egyet és felugrott a járdára.
Nem kellett csengetnie, hiszen az épületbe szabad bejárás volt és tudta, hogy a nő nem zárja be a lakás ajtaját, amikor őt várja. Kiszállt a liftből, végigment a folyosón és megállt az ajtó előtt. Hallgatózni kezdett, de nem akarta, hogy észrevegyék a szomszédok, inkább sietve, de nagyon csendesen kinyitotta az ajtót. Belépett és ismét fülelni kezdett. Kíváncsi volt, hol lehet a nő a lakásban. Tányérok csörömpöltek és a hangjuk után elindulva, tett néhány lépést a konyha felé. Az előtér végéhez közeledve, egészen lelassított. Óvatosan kidugta a fejét a fal mögül és ránézett a nőre, aki épp neki háttal állva rendezgette a tányérokat. Nem ment tovább, csak nézte a nőt, aki a nappali túloldalán lévő konyhában foglalta el magát. A haja még fel volt tűzve de már átöltözött a vacsorához. Így is csodálatos látványt nyújtott, mert a vállain lehúzott ruha, engedni látta fehér bőrét. A férfi nem tudta levenni róla a tekintetét. Kis idő múlva visszahúzta a fejét és óvatosan levette a kabátját, melyet aztán a fogasra akasztott a gardróbfülkében. Kezében a pezsgővel, megpróbált minél halkabban a nő mögé osonni. Mikor odaért lassan előrehajolt és egy csókot nyomott a nő nyakára. Amaz, fejét hirtelen elkapva gyorsan megfordult és előbb sápadtan, majd egyre inkább pirulva, rámosolygott a férfira…
– Szia Ramon. Úgy látszik nem figyeltem eléggé – mondta és visszafordult a pulthoz a tányérok felé.
– Szia Sally – köszönt a férfi is – Mondtam, hogy egyszer bejövök úgy, hogy nem veszel észre.
Ramon letette a pezsgőt a pultra és a Sally mögé lépett. Hátulról átölelte és beleszagolt a nő hajába. – Finom illatod van.
Sally megfordult. – Hagyjam így a hajam vagy leengedjem? – és tétován hátranyúlt a hajcsatért.
– Engedd le… tudod, hogy úgy szeretem. Szerintem úgy még szebb vagy.
Sally kivette hajából a csatot és kezével igazított egyet hullámos fürtjein. A vörös hajzuhatag végigomlott a vállán és csak még jobban kiemelte arca fehérségét. Finom metszésű orrán most nem látszottak annyira a szeplők, mint nyáron. A férfi elnézte, ahogy felveszi a tálat az étellel és elindul az asztal felé.
– Gyönyörű vagy Sal, mondtam már?
– Igen, mondtad már párszor. Persze, azért most is jólesik. – felelte Sally és letette a tálat az asztalra, melynek közepén szép gyertyatartó állt és a piros gyertyák, amiket nemrég gyújtott meg, néha sercentek egyet. Tudta, hogy Ramon szereti a piros színt, épp ezért a mai alsóneműje, csupa piros darabból állt…
– Pezsgőt kérsz? – kérdezte a férfi és kezébe vette a palackot.
– Még nem – mondta Sally és tovább rendezgette a tálat az asztalon. Ramon odament hozzá és maga felé fordította a nőt. Sally negédesen a szemébe nézett és várta, hogy a férfi közelebb hajoljon hozzá. Ramon nem váratott magára, szenvedélyesen megcsókolta Sallyt. Keze elindult a nő vállairól lefelé és megállt a csípőjén. Újra csókolta a nőt, miközben annak combközépig felhasított ruháján, utat keresett kezével, hogy hozzáférhessen bársonyos bőréhez. Simogatni kezdte és érezte, ahogy a nő hozzászorítja a csípőjét az ágyékához. Sally, miközben élvezettel tűrte, hogy a férfi csókokkal halmozza el, kezére tekerte az aranyszínű nyakkendőt és elkezdte húzni Ramont a hálószoba felé, ahol mint mindig, most is heves ágycsatát fognak vívni.
Mintegy másfél óra múlva Ramon kijött a szobából és eltűnt a fürdőben. Sally közben összegömbölyödve feküdt a hatalmas ágyon és gondolkodott. Szabad ezt tennie? Aztán úgy döntött nem töri ezen a fejét. Ramon igazán nagyszerű az ágyban, ő mindig kielégült, a férfi soha nem távozott dolgavégezetlenül. Ramon visszajött a fürdőből és öltözni kezdett…
– Sal, itthagyhatlak? Vissza kell még mennem az irodába – nézett sajnálattal a nőre, majd odalépett hozzá, lehajolt és homlokon csókolta. – Ne haragudj!
– És a vacsora? – kérdezte Sally. – de nem érdekes… menj csak. Tudom, a munka…
– Van egy ötletem – mosolyodott el Ramon. – Valamelyik nap együtt vacsorázhatnánk. Mondjuk a Kék Tavernában… ott nagyon jól főznek.
– Rendben van Ramon, elfogadom – sóhajtott beleegyezően Sally. – Ezt a vacsorát majd a kutyának adom.
– Ugyan kedvesem, egyél csak belőle – mondta a férfi. – Még a pezsgőt sem bontottuk fel… de azért ne őrizgesd.
Majd belenyúlt a kabátja belső zsebébe és kivett háromszáz dollárt. Leült az ágy szélére Sally mellé és felé nyújtotta a pénzt.
– Ezt szeretném, ha elfogadnád.
Sally a pénzre, majd a férfi szemébe nézett – Nem vagyok a kurvád.
– Nem mondtam, hogy az vagy – mondta Ramon. – És nem is gondoltam ilyesmire. De fáradsz a vacsorakészítéssel, a teríték csodálatos és jóformán ki lehet dobni az egészet… mégcsak meg sem kóstoltam. A pénzt csupán kárpótlásul adom.
A nő megvonta a vállát és nem szólt. A férfi letette az ágy szélére a pénzt, megcsókolta a nőt és elindult az ajtó felé.
Sally hallotta, ahogy az ajtó csukódik a férfi mögött. Lassan felállt és elindult a fürdőszoba felé. Kezével a haja alá nyúlt és lassan elkezdte lehúzni a vörös hajkoronát a fejéről. A fürdőben ledobta a mosdókagyló mellé a parókát és beállt a zuhany alá. Jólesően áztatta magát a forró vízben. Negyedóra múlva, már miniszoknyában és blúzban állt a sütőnél, ahova az imént tolta be az asztalra kirakott, étellel teli tálat. A gyertyákat fehérre cserélte és meggyújtotta őket. Tíz perc múlva hallotta, ahogy zörög a kulcs a zárban. Eddie belépett és megölelte a nőt.
– Sally! Úgy hiányoztál! Hogy van az én kicsi feleségem? – kérdezte vidáman, miközben fáradt szemeivel megpróbált kipislogni bepárásodott szemüvege mögül.
– Jól vagyok drágám, minden rendben – mondta Sally és megcsókolta a férjét. – Azonnal kész a vacsora. Addig pakolj le. Biztosan kimerített a repülőút.
Sally bement a fürdőbe, a parókát levette a mosdótál széléről és bedugta a szekrénybe a törölközők mögé. A tükör elé állt, kissé összekócolta rövid, szőke haját, majd belenézett saját szemébe és halkan megszólalt.
– Szeretőt tartok…
Írta: Dorian J. Woods
Kedves Anna!
Teljesen magyar vagyok, a nevem csupán írói álnév…
A történet valóban nem Pesten játszódik, hanem valamelyik amerikai nagyvárosban…ott valószínűleg, jól fizetnek az írásért…
Örülök, hogy tetszett a novellám…
És egy apró javítás – biztosan eltévesztetted…nem Dorina, hanem Dorian…ugyanis férfi vagyok… 🙂
Kedves Timóca!
Örülök, hogy tetszik az írásom… 🙂
A nagyon rózsaszínt én sem szeretem…
Eredetileg Jessica nem szerepelt a történetben és Eddie-nek is csak annyi volt a szerepe, hogy hazaért a feleségéhez, de valahogy jó poénnak tűnt ez a keresztkapcsolat.
Hogy mire jó ez a hazudozás?
Talán tőlük kellene megkérdezni… 😀
Kedves Mónika!
Én köszönöm, hogy olvastad a novellám.
Ígérem, találkozol még érdekes írásommal az oldalon! 🙂
Kedves Zsuzsanna!
Már az is érdekes, hogy egymást csalják a másik párjával…hát még az, hogy nem tudnak arról, kivel is csalatnak meg ők maguk…
Örülök, ha tetszett…köszönöm! 🙂
Kedves Kondrakati!
Igazán örülök, hogy így véled…köszönöm! 🙂
Kedves Eszter!
Örülök, hogy olvastad és érdekesnek találtad…na és, hogy kicsit odaragadtál a székhez! 🙂
Kedves Ilona!
Manapság is bármi megtörténhet, csakúgy, mint régen…
Örülök, hogy tetszett, köszönöm! 🙂
Tiszteletem…No a technika megtréfált mert visszatértem … és nem látom a hozzászólásomat?:)…pedig nem is kéne még lapozni…
lehet nem kattintottam az elküldésre..??:( 😀 igaz nagyon későn írtam tegnap este..
Újra nekifutok…:)
olyan emberi… lehet régi idők, de a ma világába is beilleszthető történet- remekül megírva.. huncut mosoly közepette élvezettel olvastam..
gratulálok..
szeretettel
Ilona
Szerintem is magas színvonalú az írás, a témája és az ötlet, a csattanó pedig érdekessé teszi. Nem tudtam közben felállni, egyhuzamban végigolvastam.
Sok szeretettel gratulálok! Eszter
Nagyszerű, profin megírt történet volt.
Gratulálok!
Kedves Dorian!
Mondhatnám azt is, hogy egy fantasztikusan jó, humoros történetet írtál, ami engem is a székhez ragasztott, amíg olvastam. Azonban, ha belegondolunk, az egy kissé tragikomikus, ahogyan a két házaspár tagjai csalják egymást párjaik párjával!
Ez gondolom, azért ritkaságszámba megy, de nem elképzelhetetlen!
Érdekfeszítő olvasmány volt!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Judit!
Az sem lett volna baj, ha kitalálod a történet végét…
A fontos az, hogy ne akarj felállni az írás mellől, míg végig nem olvasod… 🙂
Köszönöm…örülök, hogy tetszik!
Dorian
Kedves Dorian!
Nagyon jó ez az írásod, amivel bemutatkoztál a Holnap magazin oldalán.
Szépen alakítod a cselekményt, bár már a közepe felé sejtettem, hogy milyen végét találtál ki a történetnek, de ügyesen végig vitted.
Úgy látszik a más rétje mindig zöldebb! 🙂
Gratulálok!
Judit