Az öreg

Álmosan bámult maga elé. Nem értette miért ébredt fel. Lassan megfordult és körülnézett. Aztán rájött. Valami hihetetlenül finom illat terjengett körülötte. Szippantott párat az illatfelhőből, és ráérősen heverészett még. Már sok nyár emléke rögzült benne. A telek pedig mindig megborzongatták.
Nem szeretem a teleket – gondolta -, örökké sajognak az izületeim. Talán a porcok koptak meg, vagy valami más nyavalya kísért? Na mindegy, még lustálkodom egy keveset, aztán megyek a dolgom után.
Öreg volt már nagyon. Néha felvillantak agyában a gyermekkori hancúrozások emlékei, de egyre inkább a napi problémák kötötték le a figyelmét. Néha, ha a fiatalok játszottak körülötte, felsajgott benne a vágy, hogy ismét vidám életet, boldogságot keressen, de aztán hamarosan újra csak a hétköznapok gondjai foglalkoztatták.
Manapság nehéz az élet – gondolta. A napi betevő falatért nagyon meg kell dolgozni. Ritkán adódik olyan szerencse, hogy keresgélés közben potyán találjon valami finomságot. Érezni lehet a fokozódó nyomort. Az emberek nem szórják ki a pénzt az ablakon. Egyre kevesebb jut a luxus dolgokra. Természetesen ez tovább gyűrűzik, és mire az ő szintjére ér, már nem marad semmi.
Na elég mára a lustálkodásból, és az önsajnálatból! – gondolta – nézzünk a megélhetés után! Kissé megmozgatta izmait, aztán ráérősen elindult a napi élelmet megkeresni. Az illat nem hagyta békén; azon kapta magát, hogy a mámorító szagok irányába halad.
Nem lehet igaz! – riadt fel álmodozásából. Ilyen ínyencfalatot már rég nem láttam. Mi történhetett, hogy ezt csak úgy kidobták? Már évek óta nem találkoztam hasonló finomsággal.
Lesz, ami lesz, ezt én nem hagyom elveszni – morfondírozott, és egy gyors mozdulattal bekapta az ínyencséget. Lopva körül nézett, hogy nem látta-e valaki. Senki sem volt a közelben. Lassan elindult, de akkor égető, szúró fájdalmat érzett a torkában.
Úristen! Csak nem volt mérgezett! – rettent meg és már sietősen indult volna haza. Valami nem engedte. A szúró fájdalom áthullámzott az egész testén. Riadtan próbált menekülni a védett árnyékos zugba, de egyszerűen képtelen volt előre haladni. A küszködéstől már apró pontok és karikák táncoltak a szeme előtt. Még egy megerőltető nekirugaszkodással kísérelte meg a menekülést, de a mozdulat felénél elvesztette eszméletét.
Ködös tudattal tért rövid időre magához. Távoli hangokat érzékelt, és kínzó légszomj gyötörte. A hangok egyre halványultak, nem volt képes megérteni őket. Aztán csak a süket csend ölelte magához…
Nem hallotta azt, amit a horgászverseny elnöke hangosan kihirdetett:
A legnagyobb halat, XY. sporttárs fogta, egy 18 kiló 56 dekás öregpontyot. Érdekes, hogy alig küzdött az életéért, 3 perc alatt sikerült megszákolni.

Írta: Rajnai Rotter Csaba