Játsszuk azt

– Anya játsszuk azt, hogy én vagyok az anyukád!
– Nem bánom.
– Akkor én most felnőtt vagyok igaz?
– Igaz.
– És azt tehetek, amit akarok?
– Ha vállalod is érte a felelősséget.
– Jó. Akkor egy kicsit megváltoztatom a világot.
– Azt hogy csinálod?
– Először is szivárványt festek az égre, mert az olyan gyönyörű. Virágokat rajzolok a fűre, napocskát az égre. A föld csupasz részeit teleszórom fákkal, mert azok tisztítják a levegőt.
Azt akarom, hogy az erdőkben állatok is éljenek, mert attól szebb lesz a világ.
– És amíg ezt teszed, addig ki gondoskodik rólam?
– Hát a nagymamád! Mert az én világomban nagymamák is vannak és nagypapák is. Tudod, ők mesélik a legszebb meséket. Nekem is van nagymamám, ezért neked is lesz, jó?
– Jó. Gondolom, te most nagyon elfoglalt anyuka vagy. Sok a dolgod.
– Bizony. Szükségem is lesz néhány munkatársra. Az emberekkel is kezdenünk kell valamit, most olyan szigorúak, alig mosolyognak. Szerinted mitől lennének vidámak?
– Én nem tudom. Emlékezz, még kicsi vagyok.
– Igaz. Ó, már eszembe jutott! Apa is mindig azt mondja, kevés az ideje. Időt kell nekik csinálni. De hogyan? Talán nincs szükségük olyan sok mindenre, mint hiszik. Nekem például elég, ha van hol laknom, van mit ennem, van néhány ruhám és játékom, és vannak szüleim és nagyszüleim, akik szeretnek. Biztos, hogy mindezért megállás nélkül kell dolgozni? Mert gondold csak át, apa alig van itthon. Azt mondta, azért dolgozik olyan sokat, hogy legyen saját számítógépem és mobiltelefonom és még több játékom. Pedig én nem is kértem. Ha választani lehetne, én őt választanám.
– De te is sokat dolgozol, és addig a nagymama vigyáz rám.
– Az más! Én nem azért dolgozom, hogy több pénzünk legyen, hanem, hogy a világ jobb legyen. És ezért, keveset dolgozni nem lehet.

Írta: Kondra Katalin

“Játsszuk azt” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!

    Nagyon tanulságos ez az írásod, a kisgyerek szemszögéből nézve. Azért nem érdemes éjt nappallá téve dolgozni, hogy felesleges dolgokat megvehessünk a gyermekeinknek. Ha majd a neki szükséges tárgyakat saját maga tudja előteremteni, az sokkal nagyobb értéket fog képviselni a szemében. Azért viszont, hogy a világot sokkal jobbá tehessük, nem lehet eleget dolgozni.
    Örülök, hogy ilyen szépet írtál!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  2. A gyerek ilyen, látom a kisfiamon. Ha megmarad, ha segítünk nekik megőrizni…Öllelek az írásért! És a figyelmeztetésért! peo

  3. Kedves Katalin!
    Nagyon tetszik az írásod, ahogy játékosan leírod milyen a mai világunk, és mit is kellene másképp tennünk! Remélem egyszer ez már nem csak játék lesz, hanem a valóság!
    Szeretettel:Juli

Szólj hozzá!