Klári miután hazaért a munkából, elindította a mosógépet majd kényelmes otthoni ruhát véve a konyhába sietett, s az este elkészített, befűszerezett húst betette a sütőbe. Először arra gondolt, krumplipürét készít hozzá, de meggondolta. Van a fagyasztóban sütni való hasábburgonya, az olajsütőben pillanatok alatt megsüti, így hamarabb ülhet le a gép mellé. Pár darab edény maradt reggelről, azt gyorsan elmosogatta, ránézett a húsra van-e rajta elég lé, hogy le ne égjen, és puhára párolódjon mielőtt zsírjára sül. Körülnézett, van-e még valami sürgős dolog, de mivel nem talált, bekapcsolta a laptopját. Jól gondolta, a Skype-on már várta Judit, a pár hete egy fórumon megismert, online barátnője.
– Szia! Már annyira vártalak. Mikor lesz már webkamerád? – olvasta.
– Mostanában nem hiszem, hogy lesz rá pénzem. Tudod, a férjem vállalkozása is megérzi a recessziót. Kevesebb a pénzünk. Ha tudok, majd szorítok ki rá. A gyerekeknek is hol ez kell, hol az, most még a Szalagavató is rengeteg pénzt vitt el.
– Jól van, na. Végül is nem létkérdés, csak gyorsabb lenne. Az a lényeg, hogy itt vagy. Meddig érsz rá?
– Nem tudom, Péter vidéken van, munkát ellenőriz, ilyenkor később ér haza. Mire átvergődik a városon… De mesélj! Mi újság a pasival?
– Ezért vártalak már annyira! Hétvégére helyet foglalat valahol, egy wellness szállodában. Péntek este jön értem, azt mondta addigra pakoljak össze mindent. Már alig várja, hogy végre együtt legyünk. Azt hiszem, belém zúgott rendesen.
– Örülök, hogy ilyen klassz helyre visz, de nem félsz, hogy megbuktok? Egy nyilvános helyen.. Akárki megláthat. Nem félsz a botránytól?
– Én is mondtam neki, hogy megbukhatunk, de azt mondta, hogy nagyon messze visz, és különben is, a felesége örüljön, hogy annyi pénzt visz haza, és alátesz mindent. Nem érdekli, mert nem csinál semmit, lusta trehány.
– Hát, nem tudom…
– Én ezen gondolkodom napok óta, hidd el! De ha elege van az asszonyból, ha nem én, jön más.
– Ok. Igazad van. Várj egy pillanatra, nemsoká jövök, gyorsan kiteregetek.
– Jó. Addig iszok egy teát.
Tíz perc telt el, amikor Judit új üzenetet talált Kláritól.
– Kész vagyok, nemsoká kész a hús is. Isteni illata van. Megéheztem, de megvárom Pétert, és a gyerekeket. Anna edzésen van, Tibi nyelvórán.
– Hétvégén mentek valamerre? Összehozhatnánk egyszer egy közös hétvégét. Legalább végre személyesen is találkoznánk.
– Most hétvégén Péter dolgozik, de én is benne vagyok, valamelyik közeli hétvégén.
– Ó Te szegény! És Te mit fogsz csinálni? Jól kipihened magad. Mi?
– Ja. Jó alaposan kitakarítok. Van egy pár varrnivalóm is, előveszem a varrógépet, és azt is megcsinálom. Nadrágfelhajtás, felfeslés, ilyenek. Sütök valami finom sütit. Ilyenkor mindig meglepem Pétert valami finomsággal. Neki is elmarad a hétvége. A gyerekekkel is kicsit többet tudunk beszélgetni, a héten történtekről. Meg várjuk Aput haza természetesen.
– Rád is rád férne már egy jó kilazítás. Palival megbeszélem, mikor ér rá legközelebb, és akkor együtt megyünk.
– Rendben megbeszéljük majd. Ne haragudj, de el kell köszönnöm. Megjöttek a gyerekek, és Péter az előbb hívott, pár perc, és itthon van. Holnap nem biztos, hogy fel tudok jönni, szülőire megyek. Majd meglátom. Szia, jó éjt!
– Felnézek, hátha mégis fent leszel. Holnapután már nem leszek, ne felejtsd el! Jó éjt!
Csütörtök este későn ért haza, megbeszélték a szülői értekezleten hallottakat. Egy pillanatra azért ránézett a Skype-ra, de Judit már nem volt fent. Csak egy üzenet: Drukkolj nekem!
Vasárnap este a gyerekek már a szobáikban voltak, s miután megbeszélte férjével a heti teendőket, Klári megnyitotta a Skypeot. Judit régi bemutatkozó képe ki volt cserélve. Most sem volt fent, csak üzenetet talált.
„Ő Pali. Vártalak egy ideig, de ki kell pihennem ezt a hétvégét. Holnap beszélünk.”
Másnap Judit alig várta az este hat órát, amikor mindketten fent szoktak lenni már. Mesélni akarta már a hétvégét, figyelmességről, szerelemről, boldogságról. Türelmetlenül kattintott a csevegő portálra. Klári mosolya helyett egy családi fotó várta. Klári mellett Pali állt szélesen mosolyogva, keze felesége vállán, előttük guggolt a két gyerek, és egy üzenet:
„Tóth Péter Pál családja.”
Soha többet nem beszéltek.
Írta: Tara Scott
Kedves Tara!
Nagyon tetszett az írásod, frappánsan raktad össze ezt az örökzöld esetet. nagyon szórakoztató volt. Üdv. Jega Ibolya
Kedves Tara.
Őszíntén gratulálok ehhez az életszerű írásodhoz.Sejtettem hogy Péter Pál másuton jár . Nagyon tetszett a végkifejlett kibontása. Igazán profi módon fejezted be. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.
Kedves Judit, Timóca!
Köszönöm, hogy időt szántatok írásomra. Nagyon nem lehetett elrejteni a végét, inkább figyelemfelhívásnak szántam. A mobiltelefonok ezen a téren nagy szabadságot biztosítanak, a nettel több formában lelepleződhetünk. 😉
Szeretettel: Tara.
Kedves Tara!
Bár sejteni lehetett a történet végét, a csattanó a képekkel nagyon ügyes megoldás volt! 🙂
Bizony, bizony a "net" nagy árulkodó is, rengeteg dolgot meg lehet tudni az emberekről.
Judit
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm, hogy időt szántál írásomra. Érdemes végiggondolni, hogy a neten hány helyen bukhat le az illető. Azt mondják, a mobiltelefon óta szinte lehetetlen. 🙂
Tudok olyanról, aki elváltnak vallotta magát, aztán az iwiwen a képek buktatták le. Gondoltam, mindkét oldalnak lehet figyelmeztető az írásom.
Szeretettel üdv: Tara.
Kedves Tara!
Nagyon jó történet. Szinte gondoltam, hogy ez lesz a vége.
Ilyen az élet, soha nem lehet tudni, hogy ha a férj elutazik hosszabb időre – szakmai útra – hol köt ki.
Hol bukkan fel, valakinek az "új pasijakét".
Van, akinek a más férjével töltött hétvégét kell kipihennie, a feleségnek pedig az otthoni hétvégi munkát!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
🙂