Délután nagymamám megkért menjek ki a temetőbe, vigyek friss virágot, és nézzem meg, mennyire borogatta fel a vihar a vázákat. Két sírunk is van kint. Megtettem a dolgom: vittem friss vizet a vázákba, elrendeztem benne a csokrokat, s elindultam haza. Vissza-visszanéztem egyik sírra, s elköszöntem a benne nyugvótól.
Szoktam álmodni, majdnem minden éjjel. Ám mikor felkelek, nem mindig emlékszem rájuk.
A mai éjszakaira viszont sokáig emlékezni fogok – remélem. Munkából hazaértem, köszönök már az ajtóból, hogy „Megjöttem”. Belépek a verandára, onnan az előszobába. Balkéz felől van nagymamám szobája. Gondoltam, hogy ott lesz, és lendületből fordultam is be ajtaján. Amint az ágyra néztem, szemeim kikerekedtek, hatalmas öröm járta át egész lényem. Mert nem egyedül ült ott. Csak pár lépés az ágy az ajtótól, de rohantam. Mintha csak egy versenyen futnék, teljes erőmből. Hatalmas lendülettel vetettem bele magam édesanyám nyakába, és öleltem szorosan, hogy soha többé ne engedjem el. Örültem, hogy végre itthon van, hogy hazatért.
Aztán reggel felkeltem, köszöntem nagymamámnak, elkészültem, s munkába indultam. Boldogan gondoltam rá vissza, s még most is, hogy e sorokat írom, hogy az éjjel együtt lehettem édesanyámmal, és ölelhettem őt, akitől előtte való nap elköszöntem a temetőben…
Írta: Laura Mayer
Kedves Jega és Tara!
Köszönöm kedves soraitokat. 🙂
Szeretettel: Laura
Vajon tényleg, csak álom volt? Sokan gondolják úgy, az álmunkban üzennek. Megható, csodaszép írás.
Szeretettel: Tara.
Kedves Laura!
Kívánom, hogy még sok sok éjszaka találkozz az édesanyáddal, hisz ő benned él, a te lelkedben.
Szeretettel Jega Ibolya
Szia Laura!
Jó ez az írás, kár hogy nem fikció.
Üdv: E.C.
Kedves Gyöngyi és Eszter!
Köszönöm a kedves szavakat. Néha bizony jó ápolni őket.
A novelláit én is szeretem, még évekkel ezelőtt begépeltem jó párat, de van, ami még nincs fent. Ha begépeltem őket, azokat is beküldöm. 🙂
Várom a Menüett címűhöz is a hozzászólásokat, legyen az pozitív, vagy negatív. Nekem a kedvencem. 🙂
Üdvözlettel: Laura
Kedves Laura!
Azt kívánom énis, hogy sokszor lehess még együtt, legalább álmodban Édesanyáddal.
Mindenesetre számomra nagyon szép és megható, ahogy emlékét ápolod, beküldöd írásait, amiket szintén szívesen olvasok. További sok-sok lelkierőt kívánok Neked!
Sok szeretettel Eszter
Kedves Laura.
Szép írásod a lelkemig futott. Tudod olyan erőt ad az az álom amikor őket ölelhetem, és amikor álmomban nem látom ugyan őket, csak tudom, hogy ott vannak és segítenek. Ez az a szeretet és kötés, ami érzelmeinket erősíti és hitünket megtartva újra álmodni enged, hogy a szeretet ne múljon el.
Gratulálok sok sikert kívánok Szeretettel gyöngyi.
Kedves Timoca!
Köszönöm kedvességed. 🙂
Én csak egy dolog miatt nem szeretném, ha valóság lenne: fájna újra elveszíteni.
Szeretettel: Laura
Kedves Beky!
Köszönöm szépen hozzászólásod.
Igen, én is így vagyok vele, hogy nem szeretnék még felébredni belőle, még 5 percet…
Üdvözlettel: Laura