Mosolygás a haldoklóban

Amikor az ember meghal, félhet és retteghet, de akkor nincsen rá indok, hogyha úgy élt, hogy minden percet kész visszanézni az életéből. Egy élettablót fog látni az ember, s ezt érzékletmentesen. A szellemi látók tudják mi az időtlenség. Az időt fel kell függeszteni, ha a szellemi világokról van szó. A tér az egyedüli, ami megmarad, az pedig dimenziókra oszlik, mintegy harminchárom dimenzió közül az egyikbe illik. A haldoklás sokszor iszonyatosan nehéz folyamat, de nem felesleges akkor, amikor tudja az ember, hogy a segítés oldalán harcoló angyalok pucolják ki éteri testét, lelkét és szellemét. Minden embernek van egy őrzőangyala. Sokan nem hisznek a szemmel nem látható entitásoknak. Ám magam arra szeretnék ráébredni, hogy egy örök igent tudjak látni és hallani a szellemi világokban. A legnagyobb orvosság a kacagás, ugyanis ekkor megtelik az ember boldogsághormonnal, és a nevetés nemcsak az embernek, de társainak is óriási segítséget nyújt. A sírás pont ellentétes fogalom, ekkor az emberek búslakodnak a múlton, a jelenen, vagy a jövőn. A legtöbb ember azonban szégyell sírni, úgy gondolják a gyengeség jele, és inkább alkoholt töltenek magukba, mely eltompítja tudatukat. A figyelem talán az egyik legfontosabb dolog az életben, ugyanis az összpontosítás a cselekvés mozgatórugója. Ám amit minden embernek el kell vetnie magában, ez a mag, mely az ember belsejében gyökerezik. Az embert fordított növénynek is nevezik, ugyanis a növény szaporodó szerve az ég felé, az embernek a föld felé mutat, A gyökér a növénynél az alap, míg az embernél ugyanez az agy. Mindennek az elejét kell meglátni, hiszen amit lát az ember, az csak a következmény, ennek kell látni az okát, s így egészen más színben tűnnek fel a különféle cselekvések.
Az egész lét alapja végső fokon a tett és a cselekvés. Még az angyalok is folyton mozognak, nem törődve semmi mással, csak az Isten igéjét vetik az emberek szívébe. Minden ember maghordozó, ugyanis az ember szívben roppant sok mag van, ezt az embernek öntözgetnie, és fénnyel kell elárasztania. A mag kellő gondoskodás hatására elkezd cseperegni, mígnem kihajtanak a gyökérszálak, valamint a levelek és a virágszirmok egyaránt. Az ember növényléten a hatodik kulturkorszakban kerül, ezt lehetne már most a maghordozó szimbólumban elővételezni. A haldoklót nem érdekli, hogy ásványléten van jelenleg, és a szén a legfőbb építő, míg a következő korszakban már szilícium fogja felépíteni, ugyanis ő sokkal nagyobb úr az anyagon. A haldokló általában sír, vagy régi emlékeket mesél, azt hiszik az emberek, hogy majd az unokáikban élnek majd tovább, s anyagi emlékeket is majd őrizgetni fognak. De másként kell felfogni mindent. Az élet megértése nem szavak révén zajlik, hanem a halál előtti beavatásban, amikor az ember itt hagyja ezt a fizikai síkot, és a szellemi metódusokba merül el. Kevesen látnak olyan embereket a kórházban, akik haldoklanak, mégis vidámak. A vidám tudomány alapja az isteni derű, mely az emberi szívekben dúl. Meg kell tanulnia minden embernek adni, és amikor a halott megérti, hogy neki mennie kell, azon nyomban elkezd nyugodtabbá válni. Talán egyes halottakon észlelni, hogy megnyugodnak hirtelen, amikor a halál közelébe érnek, s egy oltári mosoly görbül ajkukon. Ők a megvilágosultak, akik iszonyú szenvedések közepette is még képes örülni, s látszólag boldog emberré válni. Ez volna a transzmodern alkímiája, a szeretet haldoklóban való kiteljesedése, ami egyetlen görbében, a mosolyban válik kifejezhetővé.

Születés mantra

Amikor két dolog közül kéne választani, hogy melyik jobb, a születés, vagy a halál, akkor a legtöbben bizonyára a születésre voksolnának. Különféle születésregék léteznek, általában Istenhez kötik a világ teremtését, egyik felfogás szerint sárból lett meggyúrva az ember.

Írta: Elbert Anita