Lillácska, a faluban élt édesanyjával. Mindenki szerette, s mivel a szobája fala, a bútorai, de még a mobiltelefonja is lila volt, csak Lilácskának hívták. Egész héten otthon volt, iskola után legfeljebb a barátaival találkozott, de hétvégén irány az erdő! Felpattant Montainbike kerékpárjára, Mp4 lejátszóján zenét hallgatva tekert ki nagymamájához, hátizsákjában a készülő finomságokhoz valókkal. A Nagyi, mélyen az erdőben lakott ahol a madár se jár, Köjál, ÁNTSZ sem zavargott, s az APEH is messze elkerülte a félelmetes rengeteget. Így zavartalanul virágzott a zuglekvár, zugsavanyúság készítés, mint nyugdíj kiegészítő tevékenység. Esküvőkre, egyéb ünnepekre grillázs, torta, egyéb sütemények is útra keltek egy a falun kívülről induló, éppen a ház mellett húzódó úton különböző autók csomagtartóiban.
Volt úgy, hogy idegenek próbáltak a faluban érdeklődve a Nagyi nyomára jutni, de még a bárányok is hallgattak. Nemhogy az ott lakók. Hogyne! Hogy az asszonyoknak kelljen a konyhában görnyedni a sütő mellett. Vagy forgatni a lekvárfőző kanalat, amikor délután mennek a legjobb sorozatok.
Lilácska hát, az ágakat igyekezve kikerülni nyomta a pedált, hogy mielőbb odaérjen. Már közeledett, amikor egy fa mögül elé lépett a farkas. Szeme villogott, s hatalmas nyelvével körbe nyalta a száját. Lilácska épphogy meg tudott állni.
– Meguntad az életed? Elmentek otthonról? – húzta el kezét a homloka előtt, míg leszállt a kerékpárról.
A farkas közelebb lépett.
– Beszélj csak! Beszélj! – s megsimogatta a gyomrát – Idebent majd hallgatsz!
– Mi van öreg? Otthon hagytad a szemüveged? Nézz már rám! Felszedtem pár kilót. Nem látod? – veszekedett mérgesen.
A farkas egy pillanatra megtorpant, majd szélesen elvigyorodott.
– És az miért baj?
– E – gész – sé – ges táp – lál – ko – zás. Hallottál már róla? Tudod, te mekkora lenne tőlem a koleszterined? – Kopogtatta meg a homlokát Lilácska.
– Mi a fene, az a koleszterin? – kérdezte a farkas, miközben újra körbenyalta a száját.
– Amitől infarktust, agyvérzést kapsz Te híg agyú.
– Kit érdekel, ha tele a gyomrom? – s még közelebb lépett.
– Hát iq bajnok nem lesz belőled, azt látom. De tudod mit? Kössünk üzletet!
– Hogy? – hajolt egész közel, mire Lilácska befogta az orrát.
– Most nem falsz fel, hanem ha jövök vissza, hozok kenyeret, és savanyúságot. Akkor, nem ülöm meg a gyomrod. Annyit már kibírsz. Nem?
A farkas összezavarodott. „Ez a Lilácska okos. Talán nem árt hallgatni rá.” – gondolta.
– Ok. Itt várlak – mondta bizonytalanul.
– Rendi. – nevetett magában a lány, s felült a kerékpárjára.
A Nagyi, már a ház előtt várta.
– Már azt hittem, nem is jössz – mondta, miközben lesegítette a hátizsákot.
– Akkor hívtalak volna Nagyi! Csak az a féleszű farkas tartott fel. – legyintett Lilácska.
– Már megint? – Csodálkozott rá Nagyanyó.
Lilácska csak legyintett.
– Na, menjünk be! – lépett a lépcsőre Nagyi.
Lilácska sorba az asztalra tette, amit hozott. A Nagyi már kihozta a kamrából a nagy, kétfülű műanyag hordót, és beleöntötte a tíz liter, felforralt, lehűtött vizet.
Aztán a mérleget az asztalra tette. Lilácska mérte sorban. Ahogy hallotta.
15 dkg cukor
1.5 dl 10 %-os ecet/liter
3 dkg só
1 púpozott mokkáskanál borkén az egészbe
Aztán a Nagyi odalépett a műanyag hordóhoz. Beledobott 25 szem feketeborsot, ½ zacskó mustármagot, ½ zacskó egész köménymagot, 6 szem babérlevelet, ½ zacskó szárított kaprot.
Jól összekeverte.
– Mit teszünk bele, Nagyi?- kérdezte Lilácska lelkesen.
– Ma semmit Lilácskám. Holnap vágunk bele apróra, friss, kemény fejes káposztát, vékonyra karikázunk sárgarépát, Apró rózsáira szedünk karfiolt, karikázunk bele lilahagymát, karikára vágott friss, kemény zöldpaprikát.
– Nyersen? – Csodálkozott Lilácska.
– Bizony. Így minden vitamin benne marad, és nagyon finom. Ráadásul, ahogy fogy, úgy pótolható bármikor. Csak arra kell vigyázni, hogy mindenből csak friss, egészséges, kemény darabot dobjunk bele. Akkor hónapokig eláll. Mert ez is a neve. Dobálós savanyúság.
Másnap miután beledobáltak mindenféle feldarabolt zöldséget, Lilácska hazafelé készült. Már a kerékpárján ült, amikor megcsörrent a mobilja.
– Két perc, és ott leszek – mondta, majd visszafordult.
– Nagyi! Van még egy darab lilahagymád? Vár a farkas, tudod!
– Persze. – azzal befordult a házba, s visszatért egy szép nagydarabbal.
Egymásra nevettek, és Lilácska elindult.
Az úton már várta a vadász, és két másik ember. A farkas egy ketrecben ült, és mérgesen morgott.
– Jó, hogy szóltál Lilácska. Már az egész állatkert ezt a mihasznát kereste. Ezen túl, nyugodtan mehetsz a Nagyihoz az erdőn át.
– Ne felejtsd el! Egészséges táplálkozás! – azzal bedobta a hagymát az ordasnak.
Mielőtt kiért az erdőből, még visszaintegetett.
Írta: Tara Scott
Nagyon jó! jól szór szórakoztam! Szeretettel! Adri
Nagyon jó! jól szór szórakoztam! Szeretettel! Adri
Köszönöm Tara kipróbálom. Én sem komolyan mondtam, de az emberek ellenszenve a farkasokkal szemben sok esetben köszönhető a meséknek, és az állattartó embereknek. Én minden állatot szeretek, de a kedvenceim a kutyák és a farkasok.
Kedves Ibolya!
Én nem bántottam szegény farkast. Sőt! Az egészséges táplálkozásra próbáltam rábeszélni Lilácska által. 😉
De a viccet félretéve, a legnagyobb kedvenceim. Misztikusak, érdekesek, bár a falka törvényei riasztóan kegyetlenek. Tavaly beköltözött hozzánk egy Akita. a Kutyakomédiában meg is írtam. Teliholdnál előfordul, hogy vonyít, és farkasszaga van. Nem annyira erős, de jellegzetes. Óriási lompos farka van, csak ha megy, a hátára kunkorodik. Isten áldotta jó természete van. Amerikai Akita. A japán, harciasabb, vadabb sokkal.
A savanyúságról: az apró szeletekre vágott káposzta Isteni benne, csak úgy, mint a répa, a karfiol, lila hagyma(!), zöldpaprika. Lila káposzta-megfesti.
Próbáld ki, nem bánod meg!
Szeretettel: Tara.
Kedves Tara!
Az én hordós savanyúság receptem is ilyen.bár én csak uborkát teszek bele és almapaprikát. Mindig a farkasokat bántják, pedig nagyon okos állat és kerüli az embert.
Szeretettel Jega Ibolya
Köszönöm, kedves Eszter. De most legalább nem vágták fel a hasát. 😉
Kedves Tara!
Köszönöm a "receptet". Ettem már ilyet, barátnőm készítette, valóban nagyon finom és ősztől tavaszig eláll, (illetve elvileg bármeddig) bármilyen furcsán hangzik is.
A savanyúság mellé a körítés nagyon tetszett, jóízűen fogyasztottam.:) Szegény farkas mindig pórul jár.:(
Sok szeretettel Eszter
Kedveseim, akik olvastátok ezen írásomat! Köszönöm, hogy időt szántatok rám. Megmondom, az őszintét. Egy irodalmi portálra, egy mégoly nagyszerű receptet sem lehet feltenni, mint a "Dobálós savanyúság"-é. S mivel azon kívül, hogy rendkívül finom, egy valóságos vitamin bomba, azon gondolkodtam, hogy oszthatnám meg Veletek? És akkor jött az ötlet. Lám, ez lett belőle. Szívből, szeretettel tudom ajánlani. Komolyan mondom, amióta esszük, nem voltunk influenzásak. Jó étvágyat kívánok hozzá. Ha kérdésetek lenne, akár itt, akár a
tarascott57@gmail.com email címen nyugodtan feltehetitek.
Szeretettel ölellek Benneteket: Tara.
Kedves Tara!
Jót szórakoztam a Piroska és a farkas mese humorossá, jótanácsokkal ellátott átformálásán. Köszönöm a dobálós savanyúság receptjét! Nagyon tetszett, jó volt olvasni!
Szeretettel: Titanil
Kedves Tara!
A Te modern Piroska és farkas mesédből hiányzik a klasszikus tanmese tanítása. Az, hogy ne térj le az útról, ne barátkozz idegenekkel! Lilácska nem tér le az útról, nem barátkozik jóhiszeműen az ösztönlény farkassal, és nincsen szüksége a vadász védelmező szerepére sem.
Azt hiszem De Profundis Clamavi jól rátapintott a történet megváltozásának lényegére, hogy a nők / a serdülő lányok/ élete, felfogása, válságkezelése hogyan változott meg a Grimm testvérek kora óta! 🙂
Nagyon jól szórakoztam a meséden!
Judit
Kedves Tara!
Jó, hogy idetévedtem, és elolvastam ezt a szép, modern mesét a farkasról és Lillácskáról. Jól összeszedett kis történet, hiszen a végén is szerepel a lila szín (lilahagyma), ez is a következetességre vall.
A recept meg szerintem mindenkinek jól jön, akinek még nincs meg odahaza, hogy "dobálós" savanyúságot készíthessen. Tavaly én is csináltam ilyen savanyúlevet és sok finom savanyúságot ehettünk, mert szerencsére volt is mit beledobni a lébe.
Készséggel el is hiszem, hogy az a bizonyos farkas tényleg az állatkerből szökött meg, hiszen másként nem lehetett volna így elbánni vele!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Tara.
Mint minden kedves írásodat ezt is élvezettel olvastam és nagyot szórakoztam rajta. Gratulálok üdítő kedves. Sok sikert Szeretettel Gyöngyi.
Hehe!
Kedves Tara!
Én szegény farkasnak drukkoltam, mert éreztem, hogy ő lesz a vesztes (azt hiszem hím volt a szegény pára), akin az örökké toppon lévő női nem győzedelmeskedett.
Említetted nemrég, sok a munkád a kertben 😀 . Gondolom közben időt szakítottál némi savanyúság eltevésére is. Közben megérkezett a díjbeszedő is a számlákkal (farkas), akit ügyes fogással elhárítottál. Azóta is bizonygatja, hogy neki kellene hivatalosan másokat bezáratni, és ehhez képest 😀 .
Aranyos, üdítő novella volt, jólesett elolvasni.
Köszönöm az élményt!
Üdvözlettel Laci