Hopp, hopp, gyerünk, gyerünk… mi a franc motyog a zsebemben, ja a hülye telefon, ne mán!
– Tessék, Faragó!
– Jó napot kívánok – félénk női hang – tavaly a kertészeti kiállításon láttam a termékeit és nagyon megtetszettek.
A francba ez az ajtó, beragadt volna? Huhuhu…
– Hát igen, köszönöm szépen, valóban voltunk ott.
Mi a rossebnek ennyi ajtó egy házban, legtisztább lenne berúgni, de nem merem. Futni kéne, de ilyenkor nem olyan egyszerű.
– Ha lehetne, szeretnénk rendelni a férjemmel, de nem emlékszem pontosan az árakra.
Hol az a béna árjegyzék? Na végre! Ez most a legfrissebb, vagy megint variáltuk, a halál sem emlékszik. Ilyen baromság, pont most…
– Mondom azonnal, bár szinte fejből tudom, ritkán változtatunk. Egy pillanat, csak leülök.
Nem mondom, hogy egyszerű volt, de ülök, ez a lényeg. A telefont sem ejtettem el, és nagyjából jó helyen is vagyok.
– – Már a kezemben is van, bár engedjen meg egy közbevetést, ha el tetszene látogatni a honlapra, onnan sokkal könnyebb a választás! A fotók segítenek a döntésben, és minden ár részletesen megvan.
De megvan ám! Csak halkan, csak csendesen, ahogy a csillag megy az égen…
– Igen, köszönöm szépen, valóban az lesz a legjobb.
Oohhh! De még mennyire a legjobb! Jöjjön… aminek jönnie kell. Csak nem veszi észre a hangomon?
– Ha esetleg megadná az elérhetőséget!
– Természetesen, diktálom, www…
Lazíts vazzeg! Erőfeszítés nélküli, gondos artikuláció. Egy vállalkozó bármikor hívható, mindig rendelkezésre áll. Megy ez, semmi gond.
– Megbeszélem a férjemmel, és hívni fogjuk önt. – fejezi be a női hang – A viszonthallásra!
– Viszonthallásra és köszönöm szépen a hívást! – mondtam megkönnyebbülve, majd elővettem Grey Owl – Vadon fiai c. könyvét, mert mostanság ezt böngészgetem itt. Rövid történetekből álló, olvasmányos írás, nem gond, ha apránként ér végére az ember. Átfutottam pár oldalt, majd „dolgomat” befejezvén – a még szokásos műveletek után –, lehúztam a WC-t.
Írta: Urbánszki László
Köszönöm, mint a szűkszavú, határozott férfinép méltatlanul elfajzott, túlbeszédes tétovaléptű tagja! Azaz a TTT
Profundis a locsi-fecsi
Kedves Clamavi!
A párom is elolvasta ezt az aprócska szösszenetet. Jót röhögött rajta és üzeni: "Jó!"
Ez annyit tesz magyarul, hogy: tetszik az írásod. Ez nála nagy dicséret.
Üdv: Mab Tee
Kedves Melinda!
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál!
Ígérem, minden testhelyzetben:o rögzítem emlékeimet és írok belőle valami olvasmányosat.
Kedves Mab Tee-neked honnan ered a neved?
Bocsánat, nem volt túl eredeti! 🙂
Köszönöm szépen látogatásod!
Osztálytalálkozót szervezek a legkisebb helységbe, mert itt van a legmelegebb. Az ajtóra kifüggesztjük a végtermék árakat. Mindenki elmesél egy történetet, Messze volt a papír címmel, melynek kiadására adományokat elfogadunk. Hm, hm, ha lehet papírpénzt kérünk, az se gond ha kicsi a címlet!
Én kérek elnézést elkapott valami, ihletnek látszott, de…
Kedves László!
Hogy mik vannak? Legközelebb, akkor inkább máskor telefonálok, jó? :D:D:D:D:D
" Ha esetleg megadná az elérhetőséget!" Ezt a mondatot az "Oohh… kezdetű fölé tenném, mert kicsit zavaró, ahogy most van. Nem tudni ki kéri az elérhetőséget, bár kiderül később. Szerintem jobb lenne feljebb.
Ülj le, fiam, ötös! És folytasd azt, amit abbahagytál! :D:D:D:D
U.i: Le tetszett bukni, fafaragó bácsi. Most nézem az árait a honlapján. 😀
Kedves Smith!
Köszönöm, hogy meglátogattál!
Örülök, hogy örülsz!
Kedves László!
Nagyon jót nevettem rajta!!!:P:P:P
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv:
C. Smith
Kedves VeRonika
Köszönöm szépen!
Gyűjteményes kötet készül WC-s élményeimről. Alcím: Ez a csésze nem olyan!
Köszönöm a látogatásod!
Kedves Gyöngyi!
Örülök, hogy neked is tetszett.
Szívesen írok saját emberi gyengéimről, és remélem érdekessé tudom tenni Nektek is!
Köszönöm, hogy meglátogattál!
Kedves Ibolya!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Jó neked, hogy nem vagy rákényszerülve. De nekem se rossz, mert témát adott. 😀
Kedves Laci.
Kedves emberközeli írásod megmosolyogtatott.:)
Gratulálok az ötletes formáért és az egész sztorri leírásáért, ami az olvasó számára kedves, megmosolyogtató emberi mozzanatot örökített meg.:) Nagyon szeretem ezeket az életből vett rövidke történeteket, amik többnyire vidámak és egy kis felüdülést adnak az embernek. Nekem is van néhány felrakva. Sok sikert kívánok üdvözlettel Gyöngyi.
Kedves László!
Kínos, de vidám :D. No én ezért nem viszem a budira a mobilt, igaz a kertbe sem, mert ott sem szeretem ,ha zavarnak. Jót nevettem.
Szia kedves Tara!
Vannak még ilyen hülyeségeim, de egy helyen a főszerki fanyalgott, hogy minek írni ilyesmit, és elég vegyes visszajelzés jött a HSZ-ből is, ezért lelassítottam velük.
Nekem ez azért fura, mert az amikor egy ember kínos helyzetbe kerül, amikor fel kell adni a konvenciókat, mert kényszerhelyzet van, ugyanakkor a polgári neveltetés tiltakozik ellene, az mindig mulatságos.
Másrészt, ha nekem vissza kell hívni egy bőbeszédű vevőt, aki gyakran beszél húsz percig, anyagilag is gazdaságtalan.
Marad a bármilyen testhelyzetből történő reagálás. Gyakorlatilag álmomból fölverve is, kb 5 sec alatt toppon vagyok, adomázok, tárgyalok, fejből dobálom az adatokat. Sőt, pofátlanul kitettem a legjobb írásaimat a faműves honlapomra, és esküszöm bejön. Kevesebbet alkusznak, mert ugye egy írótól mégis illetlen. 😀
Ez egy ilyen szakma.
Irodalom? Ma már az is színesebb, és így a jó. Nekem a Lillácskára azt mondták, feltaláltam a receptnovellát. 🙂
Abszolút mai történet, humoros, jópofa írás. Aki szerint nem irodalom, hidd el Ő is volt már ilyen helyzetben. 😉
Bedobhatnál ilyeneket időnként. Felvidított.
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm a látogatásod!
Erről a kis történetről nem tudok okosakat mondani. Megtörtént, elmeséltem, igyekeztem az utolsó pillanatig kétségek között tartani az olvasót. Remélem meglepődtetek!
😀
Kedves László!
Rövid, de érdekes kis sztoridat figyelemmel olvastam!
Meg kell, hogy mondjam, engem is kerestek már mobiltelefonon, éppen akkor, amikor … szóval nem a legjobbkor. De hát, amióta mobiltelefonom van, legtöbbször magammal hordom,mert hivatalos ügyben is kereshetnek. Csak aztán néhányszor a mellékhelyiségben hagytam véletlenül. Tehát vannak ennek is hátrányai is, mivel a minap már a portászolgálatnak adták le a telefonomat a munkahelyemen.
Milyen szerencse, hogy az internetelérhetőséget általában könnyű megjegyezni és bemondani az érdeklődőknek!
A legjobb rész az írásodban, amikor írod dőlt betűkkel: "jöjjön, aminek jönnie kell" – és megvallom kuncogtam is rajta egy kicsit!. Szóval érdekes, mókás kis történet!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
[b]Köszönöm szépen megtisztelő véleményed![/b] Gondoltam bemutatom írói vénám sokszínűségét és oldom a Csövifater komorságát, ezzel a szösszenettel. Ilyeneket gyakran szórok el magam köré, bár sokak szerint ez nem irodalom. Egyet értek velük, viszont egyszer sztem el lehet olvasni. Még mindig felnevetek, amikor eszembejut a sztori!
[b]Elnézést![/b]
[center][b]A Holnap magazin oldalán megjelent novelláim elérhetősége
Az íj: http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?article_id=7354&rstart=0
A rabló: http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?article_id=7331&rstart=0
A vevő: http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?article_id=7244&c_start=0
Miért Uram?: http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?article_id=7160&c_start=0
CsöviFater: http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?article_id=7029&c_start=0
Félúton: http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?article_id=6930&c_start=0
Buksi: http://holnapmagazin.apple-sophia.hu/articles.php?article_id=6808&c_start=0
És valamelyik e-havi Tollforgató 😀 [/b][/center]