A kolléganői felszedelőzködtek, és elmentek ebédelni. Margó egyedül maradt, elővette a szendvicsét, és amíg ette, elolvasta a délelőtt kapott e-maileit. A legtöbb a munkájával volt kapcsolatos. Azért volt egy külső levele is, az iWiW üzenetküldője jelezte, hogy Viktor üzenetet küldött neki. Kíváncsian kinyitotta, és már előre mosolygott, mert Viktor mindig humorba csomagolta a mondanivalóját. Mindössze egyetlen mondat volt, ami rögtön letörölte az arcáról a mosolyt:
Kedves Viktor Barátok és Ismerősök!
Viktor temetése június 27.-én 14.00 h-kor lesz a Farkasréti temetőben.
Hitetlenkedve olvasta el újra és újra az üzenetet, mintha az előző olvasás óta átrendeződtek volna a betűk, és már valami mást jelentenének.
Viktor ötven év felett járt, de sokkal fiatalabbnak látszott. Nem eresztett pocakot. Magas, erőteljes, sportos alakján fiatalos ruhákat hordott. Nem kopaszodott, és sűrű, sötét hajában szinte alig volt még ősz hajszál. Egyszerűen felfoghatatlan ez az üzenet…- gondolta Margó.
Becsukta az iWiW-et, letette a szendvicsét, és a telefonja után nyúlt. Nyolc évig dolgozott együtt az előző munkahelyén Viktorral, most az ottani kollégák közül hívta fel Ildit, hogy megtudjon valami közelebbit is.
– Szia Ildi! Margó vagyok. Kaptam egy üzenetet Viktor temetéséről az iWiW-en. El sem akarom hinni! De hát mi történt? Autóbaleset? – hadarta egy szuszra a telefonba.
– Szia Margó! Igen, ma mindenki Viktor után érdeklődik. Nem, nem autóbaleset volt. A szíve…
– De hát olyan sportosan élt, biciklizett, teniszezett, kondizott! – vágott közbe Margó, mintha az megmásíthatná a történteket.
– Igen, a konditeremben érte az infarktus. – válaszolta Ildi csendesen. Margó meg sem tudott szólalni.
– Tudod, éppen az elmúlt héten volt a céges menedzserszűrésen. Olyan kiugróan jók voltak az eredményei a korához képest, hogy visszahívták kontrollra, hátha nem jól végezték el a vizsgálatokat. Azonban másodszorra is kiugróan jók lettek az eredményei. Mindenkinek el is dicsekedett a cégnél, hogy olyan a szíve, a vérkeringése, mint egy húszévesé. A koleszterinszintje is remek. Aztán tegnap reggel is elment kondizni, ráfeküdt a súlyzós padra, de leesett róla. Mire odaugrottak és felemelték, már nem élt. Infarktus. Mi sem akartuk elhinni…- mesélte halkan Ildi.
Margó megköszönte a felvilágosítást, és letette a telefont.
Csak nézett maga elé, és szinte látta Viktort, úgy, ahogy először találkoztak, sok évvel ezelőtt, amint ott ült nála, az akkori irodájában, az asztala túloldalán.
Magabiztosan, mosolyogva kanyarította oda az aláírását a munkaszerződés módosításra, amit Margó tett elé. Magasabb beosztást, nagyobb fizetést, tartalmazott az aláírt papír. Vidáman mosolyogva viccelt Margóval, hogy minden nap aláírna egy előléptetést, csak szóljon bátran. Aztán elégedetten elvitte a saját példányát a szerződésből.
Ki gondolta volna, hogy alig telik el néhány hét, és újra ott ül majd nála, egy újabb szerződésmódosítás miatt. De ezúttal nem mosolygott. Visszahelyezték a régi beosztásába, a régi fizetésével.
– Én ezt nem írom alá! – mondta Viktor indulatosan.
Szinte érezhetően forrt benne a düh, és a tehetetlenség. Elmondta Margónak, hogy hogyan esett meg vele ez a megalázó dolog. A terület előző vezetője, a beosztottja lett az új pozíciójában. Aki persze mindent megtett, hogy a frissen kinevezett főnököt akadályozza. Nem adta át rendesen a folyamatban levő ügyeket. Ellene uszította a többieket. Fúrta a főnöküknél. Azon mesterkedett, hogy megmutassa: Viktor nem alkalmas erre a munkakörre. Azt remélte, hogy akkor visszaszerzi tőle a vezető beosztást.
Margó szépen, türelmesen végighallgatta. Hagyta, hogy elmondja a történteket, hagyta, hogy kieressze magából a gőzt, a haragot, a keserűséget, a csalódást. Nem mondta meg Viktornak, hogyha nem írja alá a visszahelyezését, akkor egy másik irat áll készenlétben az asztalán. Felmondás. Felmondanak Viktornak, ha nem megy bele abba, hogy a régi munkakörében dolgozzon.
Amikor már mindent elmondott Viktor, ami a szívét nyomta, Margó szépen, nyugodtan megkérte, hogy gondolja meg újra a dolgot. Emlékeztette, hogy sajnos nagyon sok helyen vannak leépítések most ebben a szakmában. Nagyon nehéz elhelyezkedni. Azt nem említette, hogy Viktor már elmúlt negyven éves, és ez sem egy jó pont manapság az álláskeresésénél. Csak arra kérte, hogy amíg nem talál magának egy jobb munkahelyet, addig vállalja el a régi beosztását. Aztán ha lesz jobb lehetősége, búcsút inthet a cégnek.
Viktor először indulatosan rázta a fejét, amíg hallgatta. Aztán mégis beleegyezett, hogy legalább meggondolja azt, amit Margó mondott neki.
Egy nap múlva aztán aláírta a munkaszerződés módosítást. Elvállalta a régi munkakörét, amíg nem talál jobb állást magának. Azonban a régi főnök sem kapta vissza a vezető pozícióját. Kívülről érkezett szakembert neveztek ki, aki hamarosan elküldte a cégtől Viktor elődjét.
Viktor pedig, nem nyújtotta be a felmondását sem egy hét, sem egy hónap, sem egy év múlva. Margó soha nem kérdezte efelől. Kedvesen rámosolygott, ha találkoztak, elbeszélgettek erről-arról, de a munkát nem hozták szóba.
Viktor egy idő múlva a helyettese lett az új vezetőnek. Aztán néhány év múlva az új főnök továbblépett, elment a cégtől, és végül mégis Viktor lett annak a területnek a vezetője.
Margó most kinézett az ablakon a napsütötte utcára. Arra gondolt, hogy ha akkor régen nem hallgatja végig Viktort, nem beszél arról, hogy maradnia kéne, amíg talál magának új, jobb munkahelyet, hanem átadja a felmondását, akkor vajon mi lett volna vele?
Talált volna egyáltalán valamilyen állást magának? Vagy végleg búcsút kellett volna intenie a munka világának? Ha nem marad a cégnél, ha nem lesz belőle vezető, magas fizetéssel, menedzserjuttatásokkal, vajon akkor hogyan élt volna? Jutott volna neki pénz teniszre, versenybringára, konditeremre? Akart volna akkor is az őrült fiatalság-mániának megfelelni? Vajon akkor is meghalt volna ilyen korán?
Margó eltűnődött, hogy hányszor, hány embernek avatkozott bele az életébe akaratlanul. Hány ember kért tőle tanácsot hosszú pályafutása alatt. Hányszor gondolta végig mások helyett, hogy milyen lehetőségeik vannak… Milyen sokszor mondta el, hogy adott helyzetben hogyan járnának a legjobban. Őt mindig a jó szándék vezette. A pillanatnyilag legjobb megoldást tanácsolta. Beleborzongott, amikor arra gondolt, hogy vajon hosszú távon mit változtatott meg ezzel az életükben?
Az ókori mítoszok szerint három párka, három sors-istennő, fonja, kiméri, majd elvágja az emberek életfonalát. Mosolygott is rajta, amikor ezt tanulta az iskolában, hogy mennyi dolguk van a párkáknak. Közülük is Nona a legelfoglaltabb, nem kis dolog ennek az elképesztően sok embernek megfonni az élete fonalát. Decima a másik párka kiméri, Morta a harmadik párka, pedig elvágja a fonalat. Kicsit primitívnek, gyerekesnek találta ezt a mítoszt. Most hirtelen másképpen látta az egészet. Nem tudott eddig róla, és nem is gondolt vele, de most úgy érezte, hogy ő is Nona, a párka, aki mások élete fonalát sodorta. Na nem az egészet, csak időnként itt-ott belesodort mások élete fonalába. Tanácsaival, tetteivel, vagy azokkal a dolgokkal, amiket nem tett meg, de megtehetett volna. Akár egy-egy mondatával, megjegyzésével, ami másoknak távlatokat nyitott, vagy eltérítette az embereket az addigi útjukról, átalakította a tetteiket mozgató erőket, más sors felé irányítva ezzel őket.
Margó hirtelen úgy érezte, hogy akkora felelősség nehezedik rá, amit már képtelenség elviselni. Mintha Nonának dolgozna, mintha Nona helyett dolgozna.
Aznap, és még néhány napig, nem adott senkinek semmilyen tanácsot. Azután az egyik reggelre eltűnt a nyomasztó felelősségérzet a lelkéből. Amikor az egyik fiatal kolléganő leült az asztalához és arról faggatta, hogy mikor kellene kisbabát vállalnia, ahhoz, hogy a lehető legmagasabb anyasági ellátásban részesüljön majd, Margó alaposan kifaggatta a megelőző időszakkal kapcsolatban. Számolt, kalkulált, tanácsokat adott. Nona ismét munkába lendült.
Írta: T. Pandur Judit.
Kedves olvasó!
Ha a régebbi alkotások között olvasgatsz, és hozzászólást írsz a novellámhoz, kérlek írj egy privát üzenetben egy sort, hogy hozzászólást írtál, /és melyik írásomhoz/mert lehetetlen mindig megnézni minden feltett írásomat, hogy érkezett-e hozzászólás.
A rendszer pedig nem jelzi az érkező hozzászólásokat!
Köszönettel:
Judit
Kedves Andi!
Nagyon örültem a hozzászólásodnak, már azt hittem elhagytad az oldalt… 🙁
Olyan jó, hogy nem így van!
Dénes Andrea írt nekem, hogy küldi a szerkesztett meséket ellenőrzésre a szerzőknek. A "Zöldfülü Péter" megjelenése október vége-nov. eleje.
Neked már elküldte a szerkesztett mesét?
Judit
Kedves Tara!
Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat, és hozzászólást is írtál. Örülök, hogy tetszett.
Igazad van, tényleg üzleti szempontok befolyásolják az infarktus kutatást, és csak az kerül nyilvánosságra belőle, ami a gyógyszergyáraknak hasznot hoz /pld. koleszterin csökkentők gyártása/
Az infarktus a 19. században még ismeretlen fogalom volt, az első orvosi esetet 1878-ban írták le. Azonban a 20. század húszas éveitől az egész nyugati világban a szívhalálozás hirtelen növekedésnek indult és a 60-as évekig megtízszereződött. A legkézenfekvőbb magyarázatnak a megváltozott nyugati étrend kínálkozott. A szívbetegség és szívhalálozás "járvány" magyarázatára a versengő hipotézisek közül nem a legmegalapozottabb, hanem a legnagyobb támogatottságot maga mögé gyűjtő koleszterinhipotézis került ki győztesen.
A koleszterinhipotézis alaptétele az, hogy a táplálék zsír és koleszterintartalma kórosan megnövelve a vér koleszterinszintjét infarktust idéz elő. A gyenge kutatási adatokon nyugvó teória gyorsan közegészségügyi étrendi ajánlásokat generált, amelyek kis módosításokkal, de máig érvényben vannak.
A koleszterinteória konkurens elmélete kezdetektől a szénhidrátelmélet volt. Ezt a nyugati étrend 20. századi változásai messze jobban alátámasztották. Évtizedes kutatások nem tudták meggyőzően igazolni a táplálék telített zsír- és koleszterintartalmának infartust előidéző hatását és a megelőzési programok is kudarcot vallottak. Az 1990-es évek végére világossá vált, hogy a koleszterinhipotézis nincs összhangban a tényekkel. Pl. az elmélet alapján tervezett étrendi és gyógyszeres prevenciós programok kudarcot vallottak, sőt a magas koleszterinszint 50 év felett jobb életkilátásokkal jár.
Fontos étrendi változásnak bizonyult még a védőhatásúnak vélt hidrogénezett étolaj és margarin elterjedése, mert a benne található omega-6 zsírsav és a transzzsírok rendkívül komoly szívkockázati tényezőknek bizonyultak a kutatások során. A koleszterinteória tudományosan már megdőlt, ennek a beismerését a koleszterinteória mellett elköteleződött tudományos érdekcsoportok és a gyógyszeripar ellenállása késlelteti.
Judit
Kedves Judit!
Ilyen esetben csak megválaszolatlan kérdések maradnak. Ha akkor nem beszéli rá, hogy maradjon, lehet, hogy eddig sem élt volna. Az infarktusról az a véleményem, hogy fogalmuk sincs az orvosoknak, mitől alakul ki. Stresszre, helytelen táplálkozásra fogják. Apám pilóta volt, szinte gyerekkorától repült. Ez volt az élete. 43 évesen sorozatos infarktus után eltemettük. Az öccse rendezett, szerető családban élt, pék volt bivaly erős. Deka feleslege nem volt, 40 évesen infarktusban halt meg. Lehet, hogy a sport tartotta addig is életben, lehet, hogy ártott. De lehetősége volt rá a munkája által.
Remek írás. Gratulálok!
Szeretettel: Tara.
Kedves Zsuzsa!
Nagyon örülök, hogy tetszett a novellám, és annak még jobban, hogy "átjött" a mondanivalója.
Sokszor ez a legnehezebb az írásban! Hiszen aki írja, annak a fejében minden világos, a történet kerek egész, és úgy érzi, hogy ami benne él, azt jól kifejezte.
Aztán amikor közre adja, már nem mindig jön át az olvasónak mindez.
Amikor megjelent az "Új ígéretek 2."-ben a "Nona", sok felkérést kaptam más antológiákban, más internetes oldalakon is publikálni. Jó dolog részt venni irodalmi pályázatokon, serkentőleg hat még az amatőr íróra is. 🙂
Köszönöm a "felülmúlhatatlant" ! 😀
Judit
Kedves Judit!
Nagyon jó volt a novellád címválasztása is, és milyen szépen beleszőtted a végére a mítoszos magyarázatot.
Nagyon lehengerlő, olvasmányos, emellett igen megható az egész írás, és örülök, hogy ma reggel először idetévedtem, hogy olvashassam!
Lehet, hogy sokan bedolgozunk Nonának, néha akaratunkon kívül is. Jó érzés lenne tudni azt, hogy ez néha valóban így van-e. Mindenesetre ha másutt nem is, szűkebb családi körünkben a hozzátartozóink életébe finom beavatkozhatunk, de csak óvatosan, finoman, nehogy az ellenkezőjét érjük el vele, mint ami a célunk volt. A történetbelli Margó szerintem nyugodtan hátradőlhet, és örülhet, hogy jó tanácsai nem vesztek kárba, hiszen szavai megnyugtatólag hatottak a törénetbeli férfira. Kis pihenés után folytatta is a Nona-féle életfonál sodorgatását egy másik embernél.
Én, ha lehetne jelezni, ennek a novellának felülmúlhatatlant adnék! De a Te esetedben nem csak ennek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Timóca!
Nem csodálom, hogy hozzád is közel áll "Nona" története.
Én látom, hogy benned is szót kér időnként "Nona". Te is sok idődet szenteled a HM-en megjelenő írásoknak, hozzászólásaiddal, tanácsaiddal igyekszel segíteni, távlatokat nyitni az itt publikálóknak. 🙂
Nona jelentése: kilencedik, utalva arra, hogy a terhesség kilencedik hónapjában, a szülésnél jelen van, hogy meghatározza az újszülött életét, sorsát.
Ki ne akarná tudni, mi végett vagyunk a világon? Szeretnénk, ha legalább egy szemernyi hatalmunk lenne, melynek birtokában felelhetnénk valamit az emberiség örök kérdésére. Mi dolgunk a világban? Mi a küldetésünk?
Erre a nehéz kérdésre az írásomban egy válasz, hogy Nonaként befolyásoljuk egymás sorsát. Jól? Rosszul? Nem látjuk át, csak nagyon ritkán…! 🙂
Judit
Kedves Titanil!
Egyetértek a hozzászólásoddal, a túlhajszoltság az ami ma szerintem is elősegíti a korai halált. Legyen szó sportolóról, szinészről, vagy "csak" egy "átlagemberről". Ma mindenkitől mindennap ezer százalékos teljesítményt várnak el, szinte "bedarálják" az életkedvét, a munkaszeretetét, a hűségét, a tehetségét, végül az egészségét is. Nem számít. Minden munkahelyre ezer másik jelentkező van, hopp eldobom akit kiégettem, tönkretettem, megbetegítettem, mint egy koszos papírzsebit, és jöhet a következő!
Köszönöm, hogy ilyen hűséges olvasóm vagy. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Mikor TV-ben látom, vagy újságban olvasom, hogy fiatal sportolók hirtelen meghalnak, elgondolkodom, pedig edzenek, fizikai mozgást végeznek. Az újságok teli vannak különböző edzési, fogyókúrás javaslatokkal. Szüleim nem fogyókúráztak, edzésre sem jártak, igaz fizikai munkát módjával végeztek, ennek ellenére apám 94, anyám 90 évig élt. Viszont egyszerűen, stresszmentesen éltek.
A Nona-típusú emberek gondolkodás nélkül segíteni szeretnének a másikon. Nagyon tetszik novelládban az a rész, ahol Margó tanácsot ad Viktornak anélkül, hogy megsértené a hivatali titkot.
Ibolyához írt hozzászólásodhoz annyit fűznék hozzá, azt a 10 évet az ember hasznosabban (olvasás, sétálás, egy padról a természetben való gyönyörködés) is eltölthetné.
Gratulálok írásodhoz, tetszett!
Szeretettel: Titanil
Kedves Eszter!
Mindig izgatott a kérdés, hogy hogyan hatnak egymásra az emberek, hogyan befolyásolják egymást. Hogyan hat az egyénre mások véleménye, mások figyelme, empátiája.
Erről szól a "Nona" is. Egy ember is tud hatni alapvető dolgokban is a másik véleményére, ha következetesnek, magabiztosnak, nem arrogánsnak, hozzáértőnek tűnik.
Ez a hatás időben később jelentkezik, viszont tartósabb, mert nem a másiknak való engedelmeskedésről, hanem a vélemény tényleges megváltozásáról van szó a kérdés újragondolása nyomán.
Sajnos amikor a legjobb szándékkal befolyásoljuk mások sorsát a tanácsainkkal, nem rendelkezünk a távolbalátás képességével, így soha nem mérhető fel annak a másikra gyakorolt hosszútávú hatása.
Köszönöm, hogy újra elolvastad ezt az álatlad már ismert alkotást, és a remek hozzászólásodat is.
Judit
Kedves Ibolya!
Köszönöm, hogy elolvastad az alkotásomat.
Örülök, hogy benned is elindított egy gondolat sort.
"A hosszú élet titka: whisky, szivar és semmi sport!" – mondta Winston Churchill, aki 91 évig élt.
a New York-i Albert Einstein orvosi iskola öregedést kutató intézetének munkatársa ötszáz, 95 és 112 év közötti embert tanulmányozott csoportjával. Mint elmondta, a vizsgált emberek mintegy 30 százaléka volt elhízott, 30 százalékuk pedig dohányzott 95 éves koráig. Genotípusuk miatt mégis védettek a környezeti hatásoktól. Ma mégis a hosszú élet lehetőségének eladása hatalmas üzlet. Mindenki szeretne minél tovább élni, egészséges lenni, ezért az egészságes éltmódról alkotott elképzelések szerint próbál élni. Az egészséges életmód a legtöbb embernél néhány évvel meghosszabbítja a várható élettartamot, ám nem segít azoknak, akik meg akarják élni századik születésnapjukat. Megállapításai alátámasztani látszanak azokat az anekdotikus történeteket, amelyek szerint egyes emberek igen magas kort értek meg annak ellenére, hogy dohányoztak, keveset mozogtak vagy rosszul étkeztek. Tehát, ha csak a hosszabb életért sportolunk, de nem élvezzük, nem biztos, hogy megéri. Vegyük azt, hogy napi 1,5 órát edzünk és újabb 1,5 óra az oda-vissza út az edzés helyére. Ez 3 óra. vagyis a napunk nyolcada. Ha így 80 éves kort érünk meg, akkor 10 évet edzéssel töltöttünk, amit ráadásul nem is élveztünk. Ez így gyakorlatilag kieső idő az életünkben és lehet, hogy a 10 év edzéssel nem is értük el, hogy 10 évvel hosszabb ideig éljünk. És még nem is számoltunk a sportolásra költött pénzt, amit költhettünk volna másra és aminek megkeresése szintén jó néhány munkával töltött évet jelent. Számoljunk utána, hogy valóban megéri-e!!!
Judit
Kedves Judit!
Most is nagyon igaznak, sokatmondónak, érdekesnek találtam írásodat. Abszolút az életből vett, tulajdonképpen mindennapi eseményt írsz le tökéletesen valósághűen.
Az embernek mindjárt elindítja a gondolatait a halállal kapcsolatban. Valóban milyen kiszámíthatatlan, mennyire nem az egészségi állapot, a kor számít, a külcsín pedig végképp nem mérvadó. Azt látom beigazolódni nap mint nap, ahogy a születésünk napja meg van határozva, a halálunk napja is. Persze erről is lehetne fejezeteket írni, de talán jobb, hogy nem tudjuk a "dátumot".
Aztán – főleg manapság – az ember elgondolkodik azon, hogy ki hogyan, milyen mélységéig befolyásolja mások sorsát, életét. Gondolok elsősorban a munkahelyeken egyre drámaibbá váló leépítésekre, azokra a döntésekre, amik ezeket a folyamatokat megelőzik. Aztán persze el lehetne indulni egyesével a szálakon, egy-egy ember élete hogyan alakul azok után, hogy kitették az állásából. Sajnos biztosan nem az számít manapság, hogy milyen végzettsége, rátermettsége, szorgalma, akarata van az illetőnek, egyetlen egy dolog számít, van-e kapcsolata??? Ebbe inkább nem is merülnék bele, mert ez újabb novellák alapja lehet.
Valóban úgy gondolom, hogy "kicsit Nonák vagyunk mindannyian", az élet számos területén, bárhol kapcsolatba kerülünk egymással, akárcsak elmegyünk egymás mellett az utcán és kedvesen köszönünk, örömet szerezve ezzel csak egy percre is annak a másik embernek, vagy becsapjuk, rossz munkát végzünk valakinek, amiért a pénzt elfogadjuk, esetleg hosszú időre kárt, bosszúságot okozva ezzel valakinek, ez sajnos egyre gyakrabban előfordul, minden felelősségérzet, lelkiismeret furdalás, megbánás, vagy éppen megfontolás nélkül. Visszakanyarodva a munkaügyi témára, szerencsére "Margó-Nona" emberi érzésekkel, mások érdekét figyelembe véve, segítőkészen, felelősségteljesen ad tanácsokat, próbál döntéseket hozni.
Gratulálok írásodhoz! Sok szeretettel Eszter
Kedves Judit a novellád sok gondolatot hozott bennem a felszínre. A napokban hallottam egy ismerősöm haláláról, aki csak hatvan éves volt és elvitte a szívinfarktus egy tunéziai nyaraláson. Ez az ember nem dohányzott, nem ivott, nyugodt életet élt és a posta galambászat volt a hobbija. Az édesapja is korán halt. Már régen rájöttem, hogy a génjeinkben van megírva a sorsunk, mert sok embert láttam, aki csak ártott magának és mégsem halt korán. Biztosan számít, hogy hogyan élünk, de akinek genetikailag 90 év van megírva , az az egészségtelen élettel legfeljebb 80-ra csökkenti. Van aki betegségben éli meg az öregkort, és csak kevésnek jut ki a vidám öregség. Több ismerősöm, halt meg negyven éves kora körül agyvérzésben, és kívülről nem láttuk az okát. Hisz ez az idősek betegsége. Azt azért nem vitatom, hogy manapság nagyon sok a külső ártalom, ami rövidíti az életünk. Gratulálok gondolatébresztő írásodhoz. Jega Ibolya
Kedves Gyöngyi!
Mint ahogy József Attila írta:
"Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát,… "
Bizony hatással vagyunk egymásra akarva, akaratlanul.
Magyar Eszter találóan mondta az írásom kapcsán: kicsit Nonák vagyunk mindannyian. 😉
Judit
Kedves Juditka.
Nagy élvezettel olvastam a novelládat. Annyira a mai napok történését írtad le, mintha egy film pergett volna le a szemem előtt. Nem csodálom, hogy pályanyertes. Hiszen olyan kérdéseket taglalsz, amik elgondolkoztatóak. A mai emberi hívságok és helyezkedések.Körbe vagyunk véve minden nap ilyesmikkel..Így olvasva sokat tanulhatunk belőle, hogy ne hogy beleessünk az itt leírt hibákba.
Köszönöm az élményt, hogy elhoztad elolvasni Sok további sikert Szeretettel Gyöngyi.
Ez a novellám pályázat alapján bekerült a Garbo Kiadó "Új ígéretek 2." antológiába.
Mivel ma azt olvastam, hogy már az "Új ígéretek 4." antológiát adják ki karácsonyra, gondolom már nem lesz a 2.-ból újabb kiadás. Így megosztom a Holnap Magazinosokkal. 🙂
Judit