Mezítláb a forró homokon – Miért nem tanultam meg tehenet fejni.

Már 15 éves nagylánnyá serdültünk, amikor botrányt okoztunk viseletünkkel a tanyavilágban. Abban az időben jött divatba a bikini, és mi a nagyapánkkal ebben a ruhadarabkában forgattuk a szénát. Ne higgye azt senki, hogy olyan semmit takaróban billegtünk, mint manapság, mert a melltartó rész teljesen eltakarta a mellet, az alsó pedig felért a köldökig. Nagyszüleink elfogadták a mi városi öltözködési szokásainkat, de nem úgy a tanyasiak. Kint a mezőn átláttak egymás földjeire, néha még beszélgettek is egymással. A földeken a nők, hosszú nyári ruhát és alatta mackónadrágot viseltek, nehogy felégjenek. Hát ezen meg mi nevettünk jó nagyokat. Summa summarum, bikiniben láttak bennünket, és szárnyra kelt a pletyka, hogy a Bagi unokák meztelen dolgoznak a földeken. Igaz, hogy nem jártak át egymáshoz, csak ha segítségre szorult valamelyikük, de a pletyka gyors lábon jár, és hamar eljutott a nagyanyám fülébe. A megszólást, főleg ha jogosnak érezték, nagyon zokon vették. Azontúl szoknyában és blúzban kellett dolgozni, nem meztelenkedhettünk többé. Nagyapám szerint, a fiatalok sokat vétenek az erkölcs ellen és nem szorgalmasak, mire jut így majd ez a világ, hajtogatta. Ha mai világot látná, biztosan ezt mondaná: – No, én már régőn mögmondtam!

A Boriska tehénnel nagyon jó viszonyban voltam, szót fogadott, talán azért, mert delente a megmentőjének tekintett, hisz olyan gyorsan szedte a lábát a kútig, hogy alig bírtam követni. Amikor a kapuhoz értünk izgalmában mindig egy nagyot bődült, nagyanyám szerint köszönt, de én inkább a szomjúság megnyilvánulásának tartottam. Úgy ivott minden alkalommal, mint aki egy hete vizet sem látott. Este, amikor kimentem érte, már alkonyodott, szép csendesen bandukoltunk hazafelé, már nem kellett a lábammal szántani a homokot, hogy meg ne égesse a talpam, a tehén tőgye is duzzadt a tejtől, ekkor is bődült ugyan, talán megszokásból, inni viszont szép csendesen ivott. Bevezettem az istállóba, és jött nagyanyám a sajtárral, a háromlábú székkel fejni. A tehén tőgyét langyos vízzel lemosta, megtörölte a kezét, ráült a székre a tehén hasa előtt, és nekikezdett a fejésnek. A fején ott volt az elmaradhatatlan színes kendő. A frissen fejt tej habos volt és langyos, az öcsém ezt nagyon szerette, de én rá sem tudtam nézni erre a tejre, igaz a tejet sem szerettem, csak a vajat, túrót, és a tejfölt.

Hát ezen a szép estén nagyanyám azt mondja, – te lányom próbáld meg a fejést. Gondoltam, menni fog ez nekem, annyit néztem már. Nagy bátran odaültem, Boriska hasához, és megfogtam a tőgyét, erre ő hátranézett és azon nyomban rúgott, én röpültem a ganéba, még jó, hogy egy csöpp tej sem volt a sajtárba.

No, mondja nagyanyám, – majd te is mosod le a tőgyét, és felkötöd az én kendőm, akkor már biztosan hagyja tőled a fejést. Persze, megint megmutatta, hogy fejjek, finoman, nem ráncigálva, érzéssel. Nem voltam én gyáva leány, nem is féltem Boriskától. Hát újfent odakészülődtem, fejemen a színes kendővel, finoman lemostam a tőgyét, megtöröltem a kezem, és óvatosan elkezdtem a fejést, finoman, érzéssel, a tej nem jött. Mondja a nagyanyám – erősebben húzd -, és ekkor Boriska hátranézet és már rúgott is. Megint a ganéban találtam magam. Mindketten letettünk arról, hogy én fejjek, pedig nagyanyám örült volna, ha néha megmenekül a fejés nehéz terhétől, de most csak Boriska örült, láttam azon a bús tehén szemén.

Írta: Jéga Szabó Ibolya