Arcmás (részlet)

Bepakoltak, és elindultak. A fiúk viccelődtek, nevetgéltek. Jó volt a hangulat és Kim úgy érezte, hogy azonnal feltétel nélkül befogadták őt a csapatba. A mikrobusz jobb oldalán ült az ablak mellett, Sueval. Kissé befordult az autó belseje felé, így látott mindenkit. Mark egy sorral mögötte ült a másik oldalon, szintén az ablak mellett. A lány észrevette, hogy egy-egy nevetés után a fiú ránézve hamarabb komolyodott el, mint a többiek. Úgy egy órányi út után megérkeztek. Kim meglepődött, mert egy útszéli, szépnek nem mondható falufélét látott kinézve az ablakon, rikítóan színes reklámtáblákkal. Sue lelkesedése alapján nem erre számított. Azonban amikor kiértek a parti részre, megállt egy pillanatra benne a levegő. Pálmafák, és mangrovék szegélyezték a gyönyörű vízpartot. Key Largo innen nézve, valóban csodaszép hely, nádtetős kis kunyhószerű bungalókkal, melyeket pálmák öveznek. Végig haladtak egy mólón, s motorcsónakokba szállva egy korallzátonyig mentek.
– Megérkeztünk. Remélem, nem fogod megbánni, hogy velünk tartottál! Maradj mellettem! – s azzal lemerültek.
Kim egy hatalmas akváriumban találta magát, csak itt nem voltak üvegfalak. A nap áttűzött a vízen, és fényében felerősödtek a színek. A színpompás korallszirt körül tengeri sügérek, sötétkék, világoskék és narancssárgás csíkos Angyalhalak kormányozták magukat zöld farok úszójuk segítségével. Fejük, és hasuk egy része is zöld volt, és kék uszonyuk csak még érdekesebbé tette őket. Időnként pontyok is feltűntek, és kíváncsian nézték a csapatot. Egy kiemelkedő korallszirt mögül kibukkanva Kim három Barrakudát pillantott meg, két-három méteresek voltak. Lebegtek a vízben mozdulatlanul, áldozatra várva. Ijedten kapaszkodott bele Markba. Ő megfogva a kezét, lassan úszott előre. A Barrakudák megmozdultak, és közelebb úsztak hozzájuk, de nem támadtak. Kim rémülten vissza-vissza nézett, de nem jöttek veszélyesen közelebb hozzájuk, azonban egy ideig követték őket. Egy mélyedésből hirtelen egy fura külsejű hal bukkant elő, és egyenesen a lány elé úszott. Antracitszürke volt a színe, és uszonyai farok uszonyával megegyezően szétnyitott legyezőszerűen szálakból állt. Egy a sugaras úszójú halak rendjébe tartozó Pillangóhal volt. Kis ideig farkasszemet néztek, majd komótosan elúszott. Ők is tovább haladtak. Tarka-barka halak rajzottak körülöttük, s a víz alatti áramlatban színpompás legyezőszerű korallok hajladoztak, mint a fák a szélben, csak lágyabban mozdulattal. Színes halak között, élénkvörös tűz,- és szarukorallok mellett úsztak el. Sziklaszirtek között szlalomoztak, s Mark megfogta a kezét, s maga után húzva egyszer csak lelassított, s elengedve Kimet egy közeli irányba mutatott. Agykorallokat világított meg a napsugár, lenyűgözve a lányt. Ritkán látható még ezen a területen is. Maga a korallképződmény látványa is páratlan élményt nyújtott. Mark a bal oldalán úszott mellette, s közvetlen előttük egy meglehetősen nagyra nőtt fekete hal haladt. A fiú megérintette az ujjával, mire gyorsan irányt váltott. A nap fénye áthatolt a vízen, s egy egész raj csillogott kavargott körülöttük kék-sárga csíkokban pompázva. Áthaladtak egy résen, a túloldalon egy másik kisebb raj várta őket szétrebbenve, de továbbra is körülöttük úszkálva.
„Mint egy megelevenedett színes gyermekrajz” – gondolta a lány, ahogy körülnézett. Hirtelen újra érezte, ahogy Mark megfogja a karját és maga felé húzza. Ránézett, mire a fiú mutatóujját követve tekintetével egy nagy medúzát látott tovahaladni.

Írt: Tara Scott