A szellemlátó kutya


Közreadja: Farkas Viola

A „Lichtsrahlen” amerikai újságnak küldte be valaki az alábbi hazai vonatkozású tudósítást.

Esztergomban sok a papság, közöttük több kanonok és prelátusok. Egy nagyon szép és gondosan ápolt, aranyozott rácsoktól körülvett kertben, egy magas földszintes, kényelmes kastélyszerű házban lakott egy idősebb hölgy, aki még mindig szép volt, s örökké vidám kedélye, művelt lénye megnyerővé tették őt. Egy öreg szakácsné és egy öreg szolga képezték egész környezetét. A kertet a püspöki kertész ápolta, mivel a hölgy K… kanonoknak volt a nővére.

K… kanonok nagyon kedves joviális úr, szabad óráit rendesen nővérénél töltötte, ahol én is gyakran megfordultam, mert mi a mellette lévő házban laktunk. Én akkor mintegy 10 éves lehettem és nagy örömet találtam abban, ha az úrnő kis Joli nevű kutyácskájával játszhattam, amely a legnagyobb vonzerőt képezte számomra. Órákig játszottam a kedves kis állattal, amelyet úrnője, K… kanonok és a szolgaszemélyzet egyformán becézgetett. Világoskék atlasszal és csipkével körülszegett saját ágyacskája volt, az asztalnál pedig elmés szerkezetű széken ülve evett. Ez a kedves és okos kis kutya nagy szeretettel ragaszkodott K… kanonokhoz és mulatságos volt látni ugrándozásait és hízelgéseit, ha nővérénél megjelent.
Egy napon nagy szomorúság költözött a házba. Minden előzetes betegség nélkül K… kanonok szélhűdés következtében meghalt. Néhány nappal temetése után együtt ültünk, a hölgy és az öreg cseléd kézimunkával foglalkozott a szobában. Délután két óra volt; a rendes idő, amikor a kanonok naponta látogatóba szokott jönni nővéréhez. Én a kis Jolit ölemben tartottam; amidőn egyszerre a kis kutya örömteljes ugatással leugrott a földre, majd a szoba ajtajához futott, amely mintegy láthatatlan kéz által lassan kinyílott és újra becsukódott. Látni nem láthattunk ugyan mi emberek senkit, de Joli túláradó örömnek látható jelével állandóan ugrándozott fölfelé, mintha egy alak lenne ott, majd visszafutott hozzánk, s aztán újból a szoba közepére vissza. A kutya örömének és üdvözlésének oka felől nem lehettünk kétségben, mert úgy csak urát szokta köszönteni. Körülbelül 5 percig tartott ez így, mígnem Joli fájdalmas nyögésbe tört ki és az egyik nagy ablak felé ugrott, mintha azon át akarna követni valakit. Majd hozzánk, aztán az ablakhoz futott és csak percek múlva sikerült őt megnyugtatni. Ez a jelenet bár gyakran, de rendetlen időközökben ismétlődött. A kutyácska néha leguggolt, mintha cirógatnák, aztán újból örvendezve ugrándozott a magasba.

Forrás:
Dr. Pataky Árpád:
Régi-Új Égi Világosság 2008. évfolyama

Közreadta: Farkas Viola

“A szellemlátó kutya” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Viola!
    Pici gyermekként mindenki látja a szellemeket. 🙂
    Aztán a felnőttek addig magyarázzák, hogy nincsen ott semmi, csak képzelődik, ne legyen ilyen buta, hagyja ezt abba, amíg "elfelejti" látni őket…
    Az állatoknak senki nem magyarázza el, hogy nem láthatnak semmit . 😀
    Érdekes volt az írásod!

    Judit

  2. Kedves Viola!

    Nagyon sajnálom, hogy már előzőleg hozzáfűzött mondanivalómat nem látom itt. Valószínüleg akkor kidobhatott innen a "rendszer".
    Elolvastam az engem nagyon is érdeklő kis történetet. Én is úgy tudom, hogy a kutyák (meg a kicsi gyermekek) is érzékelik a szellemek jenenlétét. És ezért nem is tartom valószerűtlennek az esetet.

    Nagyon jó kis írás!

    üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  3. Kedves Viola!
    Olyan témát érintettél írásodban, ami sokunkat késztet arra, hogy kicsit kutakodjunk az emlékeinkben.És a legtöbbünk talál is ehhez hasonlót. Olyan sok megmagyarázhatatlan történés, apró kis jel, van körülöttünk, aminek nem is tulajdonítunk különösebb jelentőséget, amíg ki nem derül, hogy mégis jelentett "valamit". Az ember azt hiszi, hogy amiről nem tud, az nem is létezik, pedig……
    Szeretettel:Zsike

  4. Kedves Tara!
    Köszönöm a hozzászólásodat. Valóban így van, a szellemek jelenlétét igazolják a szagok, illatok is. Az állatok látják, az emberek is ritkán.
    Szeretettel: Viola

  5. Kedves Viola!
    Nagyon örülök, és köszönöm, hogy olvashattam ezt az írásodat. 5 cicánk van, akik nem járnak ki. Mivel állandóan körülöttünk vannak, más a kapcsolatunk is velük, jobban oda tudunk figyelni a viselkedésükre. Időnként hirtelen rendkívül erős cigarettaszag jelenik meg a nappalinkban. Nem füstszag, hanem a dohányosok ruhájából, hajából áradó áporodott cigarettaszag. Mindig a fotelunkban. A macskák pedig leülnek elé, és nézik. Azt is látják, mert követik a tekintetükkel, ahogy mozog.
    Így nekem abszolút hihető a történet.
    Szeretettel: Tara

  6. Kedves Glica!
    Köszönöm, hogy itt jártál és még másoknak is ajánlod a témát. Ezek nem csak érdekesek, hanem valósak is, mint ahogy alátámasztod a cicákkal is. Könnyebb a dolga olyannak, aki megtapasztalta és hívő, vagy ez által vált hívővé.
    Köszönöm kérdésed, a kezem új időpontot kapott, márc.1.

    Kedves Edwin!
    Köszönöm a látogatásod. Hogy higgyél-e vagy nem? Az a Te dolgod, rám úgy sem hallgatnál. Épp a napokban mondtam valakinek – Rád gondolva – hogy szerintem az a jó író, aki nagy fantáziával ki tudja találni a történeteket.
    Ezt csodálom Benned. Én csak a megtörtént dolgokat tudom leírni, színezetlenül és amiben 100 %-ig hiszek.
    Nem tudom, bele néztél-e a SZFÉRÁKBA? Érdemes lenne mindenkinek elolvasni, hisz onnan jöttünk és oda térünk vissza, de nem mindegy, hogy melyikbe! Biztos láttad, a Főoldalon 6 folytatásban megjelent. Nem kényszer, csak ajánlom.
    Köszönöm Mindkettőtök hozzászólását és szeretettel gondolok Rátok: Viola

  7. Kedves Viola!

    Érdekes témát írtál le. Nem tudom, elhiggyem, vagy ne. Nekem is van 1-2 "szellemes" írásom, de fogalmam sincs léteznek-e. Majd ha látok egyet, akkor elhiszem.

    Tisztelettel: Edwin.

  8. Számomra, teljesen elfogadható a történet. Nálunk a cicákkal történtek "érdekes" esetek!
    Sokaknak ajánlom olvasásra- elgondolkodásra!
    Örülök, hogy olvashattam.
    Szeretettel:Glica
    Remélem, a kezed jól van?!

Szólj hozzá!