A nők védelmére

– Nem tudom, miért kell a tamponokat, meg az intim betéteket reklámozni!? – kérdezte nejem tv-nézés közben, majd hozzátette: – Minden nő tudja, mit használ, azt is, hol szerezheti be, azt is, milyen méretben, színben (fekete bugyihoz újabban fekete színű betét dukál!), minek kell a nőket úgy bemutatni, mintha minden nap menstruálnának?! Elég baj ez nekünk, de nektek, férfiaknak is. Nem így van? – tette fel a kérdést, amire én egyetértően bólogattam, majd hozzátettem:
– Mióta világ a világ, ezzel a kellemetlen ténnyel együtt kell élnünk, ez így volt nagyanyáink idejében is, és így lesz a következőkben is…
De reklámozni nem kellene, mert egy idő után már ösztönösen is más szemmel néz egy férfi a nőre. A reklámozók bizonyára elfelejtik azt a tényt, hogy mi férfiak úgy szeretünk a nőkre gondolni, hogy ők tiszták, szépek, illatosak, egyszóval: kívánatosak. Felkeltik fantáziánkat, vágyainkat. Ebbe az „idillbe” nem fér bele az állandóan menstruáló nő képe. Diszharmonikus, utálatot keltő.
– Teljesen igazad van. Mi nők, hiába kelletjük magunkat, vehetünk fel dögösebbnél dögösebb cuccokat, festhetjük a hajunkat, körmünket, szánkat, ha ti vonakodva nyúltok hozzánk…
– De ez még semmi, Szívem! Nézd csak ezt a reklámot: két, amúgy csinos, kívánatos, érett nő beszélget. Az egyiknek bél-problémája van, finoman kifejezve: szorulása. Milyen jó, hogy a másiknak a retiküljében éppen ott lapul a csodagyógyszer, amely neki is segített annak idején e kellemetlenség megoldásában, oda is adja barátnőjének. Megtudjuk, hogy – sajnos, – minden harmadik nőnek ilyen baja van. Micsoda szerencse, hogy feltalálták ezt a szert, ezzel megoldódott minden gond…
– Azért érdekes, hogy csak a nőknek lehet szorulásuk! Ti, férfiak, a „teremtés koronái”, úgy látszik, mindig egészségesek vagytok. Rólatok – tudat alatt is – ez a kényszer-képzetünk. Szerencsések vagytok, hogy a reklám titeket békén hagy.
– Ezt csak gondolod kis Bogaram! Tessék, itt van a „hőn szeretett” prosztata reklámom. Hallhatod: minden második, ötvenen túli férfi szenved e bajban. De szerencsére erre is van csoda-kapszula, így meg vagyunk mentve!
– Miközben bennem meg az a kényszer-képzet alakul ki, hogy te egy bepisilős öregúr vagy!
– Ja, Szívem, az egyenjogúságnak ez a hátránya: most legalább ti is undorodhattok egy csipetnyit tőlünk!
– Azért az érdekes, hogy egyetlen férfi sem adta ehhez a reklámhoz az arcát, hiszen csak rajzot mutatnak!
– Persze, mert mi öntudatosak vagyunk! De a nők többsége örül, ha visszaláthatja arcát a képernyőn. Hülye, magamutogató libák! Ezért is, meg hogy velük minden vackot el lehet adni, így elsősorban a „gyengébb nem” prezentálja magát a képernyőkön.
– Kivéve az autó- meg a sör-reklámokat.
– Így igaz. De azok legalább nem gusztustalanok, mint például ez a reklám is: jön ugye a nő szeretője, neki viszont herpesz van a száján. De milyen jó, hogy egy herpesz-tapasszal el lehet tüntetni, egy csík ragasztó, egy kis rúzs fölé, és a randi máris meg van mentve! Halleluja! Van isten az égben!
– Mintha a férfiaknak nem lehetne herpeszük!
– Erről beszélek szívem: ha valami gubanc van, az a nőknél van. Még akkor is, ha nálunk is lehetne. Kivéve persze a prosztata-gondot.
– Igen, de van helyette más, rosszabb, nézd csak: ez a két szőkeség azon nyűglődik, hogy nem tudják mindig visszatartani a vizeletüket, és becsöppen a bugyijukba…
– De szerencsére van ez az intim-betét, pontosabban szólva tisztasági-betét, ami… Nem hiszem el! Egy fél lityi folyadékot is képes a magjában tárolni!
– Még jó, hogy kék színű a lötty, amit ráöntöttek, és nem sárga! Itt hánynám el magam rögvest! Gusztustalan egy dolog, annyi szent!
– Emlékszel, mi volt az előtte való reklám?
– Aha. Cukormentes üdítő.
– És a tampon-reklám előtt?
– Arra már nem emlékszem.
– Akkor mondom, direkt figyeltem: csokoládéval bevont keksz.
– Vágom, mire akarsz kilukadni: csöpög az ember nyála a kajáért-piáért, aztán nesze neked! Ott van a behugyozott, vagy menstruáló nő. Már az élelmiszerektől is elmegy az étvágyunk!
– Így igaz, Picinyem. Én csak azt nem értem, ha bárkinek is van ilyen, vagy hasonló problémája, miért nem megy el az orvosához, az felírja neki a megfelelő gyógyszert, ezzel az egész le lenne zsírozva. De nem! Jobbnál jobb nőknek van puffadásuk, – képzeletemben szellentenek is rendesen! – miközben a herpeszes szájukkal csókolóznak.
– Tök fölöslegesen, mivel úgysem lesz semmi!…
– Már miért ne lenne?
– Mert éppen megjött neki. Minden, – reklámban szereplő – nőnek pont akkor van meg. De jó, hogy van tampon, meg betét…
– Szükség esetén akár fekete színben is. Csak tudnám, mire jók ezek a reklámok?
– Hogy a recept nélkül kapható gyógyszereket, ragtapaszokat, meg egyéb vackokat vegyék, mint a cukrot. Gondolod, hogy annak a tőkésnek mindez megfordult a fejében, mint ami a mienkben? Hogy a reklámok egy része gusztustalan? Tesz rá! Fontos, hogy tele legyen a zsebe! Esetleg arra apellál, hogy felvilágosító propagandát folytat, mindenki ismerje meg a különböző bajokra kapható patikákat…
– Lehet. De akkor nem ártana felhívni – többek között – az Afrikába utazók figyelmét a veszélyeztetett területeken lappangó kolerára, váltólázra, meg egyébre. Mint például a leprára. Ha már felvilágosító munka, hát legyen alapos! Milyen gusztusos lenne a szegény leprások lerohadt végtagjaikat bemutatni
– Jaj, Apucim, ne ízléstelenkedj! Elég ezeket a borzalom-reklámokat nap, mint nap látni! Nekem ez is elég!
– Csak arra lennék kíváncsi, mi jöhet még? Van-e ezen „szörny-reklámokat” kiagyalóknak további, gusztustalan fantáziájuk?
– Remélem nincs. Mi, szegény nők úgysem csinálunk egyebet, mint eregetjük a bél-szelünket, szorulásunk, és herpeszünk van, illetve bepisilünk. Miközben minden nap menstruálunk. Szerintem így is túlléptük már a tűréshatárotokat, én már csak azon csodálkozom, hogy nem kezdtél ki a szomszéd sráccal. Neki ilyen problémái nincsenek…
– Várj csak! Azt mondtad, reméled, hogy nincs több, titeket súlytó reklám? Most figyelj, én mindjárt dobok egy hátra-szaltót fél fordulattal! Én is meg voltam győződve arról, itt a határ, eddig, és ne tovább! De tévedtem.
(A zsírszegény felvágottas reklám után megtudtuk: minden második nő hüvely-gombával küzd. Nesze neked! Ha eddig nem undorodtál kedves barátom a női nemtől, akkor most fogsz!) „Természetesen” az egyik nő pipere táskájában ott lapult a csoda-kúp, amely baktérium-ölő. (Meg vágy-ölő!!!) Nejem fel is kapta a fejét, csodálkozva kérdezte:
– Csak tudnám, honnan a fenéből veszik ezt az adatot? Mármint, hogy: „minden második”…
– Jaj, szívem! Ennél semmi sem egyszerűbb: kérdezőbiztosok járják a városokat és a falvakat, s az útjukba kerülő fehérnépnek felteszik a kérdést, hogy van-e hüvelygombája. Esetleg szorulása, hasmenése… A herpeszről nem is beszélve…
– És gondolod, hogy válaszolnak is ilyen intim kérdésre?
– Szerintem nem.
– De akkor honnan az adat?
– Esetleg felkeresik az összes nőgyógyászt, és a kartonok, illetve a komputer adatai alapján összeszámolják azokat.
– Te most viccelsz, ugye?
– Az előbb is azt tettem! Csak nem gondolod komolyan, hogy az orvosok kiadnak ilyen bizalmas információt ?! Szerintem arra megy ki a játék, hogy minél jobban riogassák a nőket. Még az is megveszi ezt a hüvelykúpot, akinek per pillanat nincs is rá szüksége. Jó lesz a későbbiekben. Lényeg, hogy fogyjon…
– És hogy ti még jobban elhidegüljetek tőlünk!
– Még ha nem is ez a célja a reklámnak. Viszont ez az eredménye. De nem tűnt fel Szívem, milyen rohamosan nő az impotens férfiak száma? Manapság éppen olyan népbetegség, mint a szív-és koszorúér megbetegedés, a túlsúly, vagy a diabétesz.
– És ezzel párhuzamosan nő a homokosok száma…
– Igen, ez így van. De mi legalább tudjuk, minek „köszönhetjük”.

Kedves férfi társaim! Küzdjünk együtt az ilyen, és ehhez hasonló, ízlést romboló, gusztustalan reklámok ellen! Adjuk vissza szeretett nőink megbecsülését, önérzetét, emberi tartását! Hiszen a mi életünket édesítik meg.
Én, ezzel a kis írással megtettem a magamét ,a nők védelmében.

Most már a reklámszakembereken, és a média-gurukon a sor…

Éppen befejeztem e szösszenetet, mikor fél szememmel egy csinos, szőke nőt látok a Tv-ben, egy fiatalember éppen nagy ívben kerüli ki…
A nő hónalján egy rajzfilm-disznó hívja fel a figyelmünket arra, hogy egyes hölgyek olyan erősen izzadnak, hogy bűzlenek, mint a disznók!
A „teremtés koronája” természetesen születésétől fogva, és alanyi jogon jó illatú, még akkor is, ha – esetleg – nincs is kiborotválva hónalj szőre. Bezzeg, ezek a koszos, mocskos, büdös, és ápolatlan fehércselédek!…

Uram isten! Kedveseink, barátnőink, szeretőink megalázása, porba sújtása egyre durvább méreteket ölt. Egyes reklámok gusztustalansága már nem ismer határt.!
Hát nincs senki, aki megállítaná ezt a folyamatot???

Írta: Winczheim Tibor