Gaby

– Alex! El tudnád hozni Gabyt a vasútállomásról? Pontban fél tizenegykor érkezik.
– Természetesen. De mi van az autójával? Elromlott?
– A fenéket! Bevonták a jogsiját.
– Ne mond! Súlyos balesetet okozott, esetleg cserbenhagyás?
– Rosszabb!
– Ne idegelj! Csak nem halt meg valaki, vagy valakik?
– Szerencsére nem, de nem is ez a gond.
– Hanem?
– Ivott.
– Az bizony előfordul minden jobb háztartásban. Nemrég volt a TV-ben, hogy a német autósok 15%-a rendszeresen piál. Persze, amíg nincs baleset, a kutya sem foglalkozik velük…
– De itt volt.
– És? Nagy a kár?
– Szerencsére az is elenyésző. Behorpadt a személyautó jobb hátsó ajtaja.
– Ennyi az egész? És ezért hoztad rám a frászt? Legfeljebb kissé mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, majd kifizeti a karosszéria javítását, és kész.
– De rendőrautónak ment neki…
– És? Attól még nem dől össze a világ! A jogszabály nem tesz különbséget magán, illetve állami kocsi között, miért vagy ezért megijedve?
– De az alkohol szintje meghaladta az 5 ezreléket. Valószínűleg nem kapja vissza egy év múlva sem a jogsiját. Mehet „idióta–tesztre”, ami egy vagyon, aztán nekiugorhat megint az elméletnek, hogy levizsgázhasson…
– Nézd: ha bevonják, hát bevonják. Tény, hogy nem örül neki az ember, de ez még mindig a kisebb rossz. Ülhetne ő most börtönben is, aztán vihetnéd be neki a vadas marhát zsemlegombóccal, nem? Na, látod! Az a fontos, hogy személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentéktelen, másfél-két év múlva vígan kocsikázhat megint. És többé nem fog inni, ebből az esetből legalább ennyit tanul. Amúgy hova sietett, hogy még ittasan is megreszkírozta az utat?
– Munkába.
– Na, látod, ez fontos! Manapság vigyázni kell a munkahelyre, mert könnyen elveszítheti az ember. Ha diszkóba ment volna ittasan, akkor ki lehetnél bukva, így viszont meg kell érteni őt. Viszont, ha nem veszed tolakodásnak, hol ivott ennyit, hogy már munkába menet be volt állítva?
– A munkahelyén.
– Most hülyének nézel? Előbb mondtad, hogy a munkahelyére sietett.
– Tudod, tegnapelőtt este vállalati buli volt. Ott betépett rendesen, majd hajnalban hazament. Hogy aludt-e egyáltalán, nem tudom, valószínűleg nem. Mint ahogy az is valószínűsíthető, hogy rendesen rátöltött. Reggel aztán a kapualjból kijövet összetalálkozott a rendőrautóval.
– Ha rátöltött, hát egészségére! A koccanás meg nem ügy.
– Nem a fenéket nem! Látod, mennyire megjárta! Ment volna inkább gyalog a hülye libája!
– Na-na! Azért túlzásokba ne ess! Viszont tényleg hívhatott volna egy taxit.
– Meg vagy te őrülve? Azért a 200 méterért!

Írta: Winczheim Tibor