Élvezet

Összes megtekintés: 698 


Az éjszaka fekete lepelként terült a városra, a Hold a hatalmas toronyházak között nézett le az utcalámpák fényében magányosan sétáló lányra. Csizmáinak kopogása visszhangzott az üres utcán, sápadt bőre szinte világított.
Tompán egy dal csendült fel. Megtorpant, lassan kinyitott a táskáját és belenyúlt. Kivette a telefonját és szomorú sötét szemeivel egy pillantást vetett a kijelzőjére, majd megnyomta a hívás fogadását és a füléhez emelte, de nem szólt bele.
– Jo? –szólt bele egy nő. –Jo, hol a fenében vagy? Megint piálni mentél? Figyelj, ha nem tudod túltenni magad rajta, akkor… -kinyomta. Egy hűvös fuvallat futott végig az utcán, ami megrázta a fodrokat a szoknyáján. Visszacsúsztatta a telefont a táskába. Egy darabig csak állt és maga elé bámult, majd felnézett az égre, megrázta fekete copfjai és továbbment.
Már messziről hallotta a zene dübörgését. A klub bejáratánál az őr megállította. Végigmérte a lányt, belenézett a szemeibe és elmosolyodott. A lány ezt furcsállta és meg is ijedt, de az őr félreállt.
– Parancsoljon, jó szórakozást –azzal kinyitotta neki az ajtót. Bent hangos zene szólt, izzadság és füst szaga csapta meg az orrát. Átverekedte magát a tömegen a pultig, felült az egyik bárszékre messze mindenki mástól.
– A szokásosat? –kérdezte a csapos.
– Erősebbet –felelte és két tízest tett a pultra.
– Na, mi történt? –érdeklődött a pultos mosolyogva. A lány csak mérgesen felnézett rá, a férfi vette a célzást, most nem kíván beszélgetni. A csapos kitette elé az italt és tovább is állt. A lány keresztbetette a lábát és nekiállt az italnak, aztán egy újabbnak, a poharak egymást követték, közben csak a pultot bámulta.
Annyira elveszett a múltban, hogy észre sem vette, hogy valaki melléült, csak mikor megszólította.
– Hát te miért szomorkodsz széplány? –a lány letette a poharat és odafordult, hogy elküldje a fenébe, de mikor meglátta az arcát elakadt a szava. A férfi arca csupasz volt és sápad, a haja sötét, rövidre nyírt, de a szemeit találta igazán igézőnek, gyönyörű szép zöld szemei voltak.
– Semmiség –felelte a lány és visszafordult az üvegekhez. A szívverése felgyorsult és le is izzadt, de nem értette miért. Egy újabb pohárért nyúlt, de férfi gyengéden megfogta a kezét, az egész teste ledermedt.
– Ezzel csak tönkreteszed magad, inkább mondd el mi bánt, hidd el segíteni fog –a férfi barátságosan mosolygott, a lány úgy gondolta rendes fickó lehet és egészen jóképű is.
– Hát tudod, az ex pasim… -kezdte.
Hosszan beszélgettek, a lány egészen megkönnyebbült és megkedvelte a férfit, kedves volt vele és felvidította.
– Gyere –a férfi felállt és a kezét nyújtotta. –Hagyjuk itt ezt a zajos helyet.
A lány lecsúszott a magas székről odanyújtott a kezét, amire a férfi adott egy csókot, ettől elmosolyodott. Még soha senki nem csinált neki ilyet. A férfi kézen fogva vezette át a túloldalra, ahol tejüveg ajtók voltak. Kinyitotta az egyiket és beléptek. Egy privát helyiség volt, kanapé és fotelok voltak itt, valamint egy alacsony asztal, a zajok kintről csak tompán hallatszottak. Leültette a lányt a kanapéra és letérdelt elé, a térdire tette a kezeit és lassan végigsimított a combjait. Látta a lány arcán az ijedtséget.
– Ne félj –mondta halkan. Felállt, a lány mellkasára tette a kezét és lassan hátra fektette. –Engedd el magad.
A lány szíve egyre gyorsabban vert. Érezte, ahogy a férfi végigsimítja a combjait, benyúl a lábai közé és széttolja azokat. A hasában összerándultak az izmok az izgalomtól, egyre szaporábban kapkodta a levegőt. Egy kis harapást érzett a belső combján, de utána az egész teste megfeszült és végigfutott rajta a gyönyör. A kéjtől egy halk sóhaj hagyta el az ajkait, majd elengedte magát és lassan zuhant a mélybe.

2011. június 21.

Írta: Fülöp Adrián

“Élvezet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!