Sztory Velencében

Már felkelt a nap, amikor a vonat befutott Velencébe.
Bőröndjeiket cipelve igyekezetek ki az utasok a pályaudvarról Csomagjait elejtve nézte az elé táruló látványt, a pályaudvar kapuján kilépve Gerda, lélegzete is elállt
Ez a szín kavalkád, és a járda szélén a víz! Nehezére esett összeszedni magát. Nézte, csak nézte, és csodálta a látványt, jobbra egy íves híd, balra kanyarodott a kanális, amit a színes, paloták sora ölelt.
Idős barátnőjét szemével kérdezte, indulhatnak tovább, ő is magához tért, e képzeletet felülmúló látványtól?
Nem sokat mentek, máris találtak, egy kis Albegrot, benne szép nagyszoba, de hatalmas francia ággyal, szerencsére, két paplannal volt vetve. Elfogadták, mert nem tudták, hol találnak jobbat, ez már biztos volt. Igaz az ablakból, csak a szemközti ház volt látható, a szűk kis utca, túloldalán szinte a szoba közepébe láttak.
Gyors tussolás, már indultak városnézésére.
A kanális mentén haladtak, közben kis terek, a kanális fölötti hidakon át, mindenütt, jókedvű pörgő nyelvű olaszok, és rengeteg turista. Amint egy-egy sarkon befordultak csodálattal szemlélték az eléjük táruló szűk kis utcákat, felnézve, az égre, szinte összeértek az szemközti házak erkélyei., ruhák száradtak kötelekre kiteregetve, vidáman lengette, a tengerről fúvó szellő.
Meglepődve találtak rá a Frárira. Be is tértek, egy hálaadó imára, és megtekinteni, a benne rejlő műalkotásokat.
Az üzletek kiköltöztek az utcára mindent megfoghattak, megcsodálhattak, anélkül, hogy vásárolni kényszerítették volna őket, kicsi apró üzletekbe kukkantottak, kedves udvarias, udvarló fiatalemberek csalogatták vásárolni őket és megköszönték, ha nem is vettek semmit. Kérdezgették, honnan jöttek, és örömmel konstatálták, hogy magyarok.
Többen kézzel, lábbal magyarázták, hogy voltak Budapesten, szép lányok, jó bor, szép város, ismételgették magyarul. Lehet érteni, a kézzel, lábbal német, olasz és belekevert magyar szavakkal elismerésüket.
A szűk kis közből kilépve, lélegzetük ismét elakadt beértek a Szent Márk térre,,. Három oldalról középületek veszik körül. Ma is a város életének centruma.
Szent Márk-székesegyház : Velence legismertebb, leghíresebb látnivalója. Tetején öt hagymakupola nyúlik a magasba. Mind kívül, mind belül márvánnyal, mozaikkal, faragásokkal ékesített alkotás A hatalmas teret utcára kirakott földig érő fehérabroszos asztalok, rattan karosszékek, színes ülő párnákkal. Jó kedvű emberek hűsöltek, jeges Martinit kortyolgattak, vagy szívószállal szürcsölték a Spitzet. Szívesen leültek volna ők is, már nagyon elfáradtak, de kíváncsiságuk tovább hajtotta őket. Most jobbra tekintve, az itt már teljes szélességében hömpölygő Grand Kanális ejtette ámulatba őket. Hatalmas tengerjáró hajó haladt föl a kikötő felé.
Egész úton alig beszélgettek, a fantasztikus élmény megkötötte hangjukat.
Gerda volt a fiatalabb, huszonnyolc, barátnője már hatvanon túl.
Nem volt szoros barátság az övék, két különböző nő, nem csak kinézetre, de természetben is.
Gabi alacsony, dundi, szőke parókát viselő a régi úri világból itt maradt baronesse.
Berta magas vékony, bár most kicsit teltebb lett, sötét barna haja vállát eltakarta, kifejező kék szemei, most zöldben verte vissza a tengervíz színét. A indulás előtt már észrevette magán, hogy 1-2 kg felszedett, egy mérettel nagyobb alsóneműt volt kénytelen beszerezni. Tengerkék fehér pettyes elől végig gombos, most kissé szűk ruhája alján két gombot kiengedett, hogy kényelmesebb legyen a viselése. Így, lépésre kivillantak térd felett is barnára sült lábai.
Magas sarkú fehér szandáljában, már elfáradt. A tenger felé fordultak, látva pár hívogató üres padot, és egy vízcsapot.
A múzeumok megtekintését holnapra tervezik, beszélték meg
Gabi ledobta szandáljait, és hűsítő víz alá tartotta erősen dagadt lábait. Gerda zavartan elfordult, és táskájából kikotorta az útról maradt szendvicsét, éhségét oltani, beleharapott. Feltekintve, egy fekete szempár vonta magára figyelmét, beleborzongott a férfi a,szeméből áradó, kíváncsiság,- kívánástól. Meglepetten tapasztalta, ugyanaz a szem, akivel, szinte indulásuk pillanatában is egymásba akadt tekintetük, amikor, az első utca sarkán egy riksáról, gyönyörűen rendezett gyümölcsöt áruló fiatalember próbálta rájuk tukmálni az ínycsiklandó portékáit.
Barátnője élcelődött a fiúval, ő zavartan nézett más felé, akkor akadt össze tekintete a férfiéval, de nem foglalkozott vele, annyira elbűvölte, ez a más, hangos, színes világ.
Tényleg! A hosszú úton is a kirakatüvegben többször látta, hogy őt figyeli valaki…
Hozzá szokott, nem törődött vele. Idős barátnője mellé ült, és kért egy szendvicset.
A férfi meghajolt előttük, bocsánat kért, és megkérdezte, leülhet-e? Németül, tökéletes kiejtéssel. Gabi valamit korábban észrevehetett, kacsintott, és Gerdához húzódva biztosította az ülőhelyet.
A fiatal nő nagyon zavarba jött, az nyugtatta meg, hogy a férfi nem láthatta a kacsintást. Hallgattak, a férfi szólalt meg először.
Bocsánatot kért a tolakodásnak tűnő viselkedéséért, elmondta, hogy nem tehet mást, mert még nem találkozott ilyen fiatal teremtéssel, aki ennyire megbabonázta volna.
Gabitól kért engedélyt, hogy meghívhassa őket egy kávéra, aki nagy bölcsességről tett vallomást, és első szóra elfogadta a meghívást.
Gerda próbált tiltakozni, de inkább csak illendőségből, azzal nyugtatta meg magát, hogy egy kávéból még nem lehet semmi baj. Zavartan szedték össze holmijukat, a térről nyilló kis mellékutcába fordultak, és egy pár lépcsőfokon felfelé haladva, egy üvegportál előtt álldogáló libériás portás tárta ki előttük az ajtót. Jól észrevehető volt, hogy ismeri az olasz urat, aki jól beszélt németül, itt is ezt a nyelvet használva, tudva, hogy a hölgyek nem beszélnek olaszul.
Elegáns kávézóba invitálta őket, előzékenyen a gavallér. Kékes félhomályban a mennyezeti apró kis ezüst csillagok világították meg a helységet. Halk zene szólt. Gerda nagy zavarában nem is figyelt rá, csak később tűnt fel, amikor a zene elhallgatott.
Már hozták is az isteni kávét, egy tálcán apró szendvicsek, egy másikon kis sütemények kérették magukat. A fiatal nő kényszeredetten vett belőlük, mert nem bírt ellenállni a csábító kis falatkáknak, és mert igen éhes volt, hiszen az otthonról hozott szendvicsek gyorsan visszalandoltak a táska mélyére, amikor a férfi megállt előttük.
Gabit nem kellett kérni, jóízűen falatozott, Gerda felháborodottan, az úr, mosolyogva figyelte falánkságát.
Erre valamit inni kell, állapította meg a vendéglátójuk.
Gerda már nem is tiltakozott. Kis üvegben vörös bort hozott a pincér, és kristálypoharakba, töltögetett.
Koccintottak,
A fiatal teremtés zavartan kóstolt bele a finom nedűbe, és letette poharát, kimentette magát, és a toalettbe sietett. Leöblítette forró égő arcát. Kicsit elgondolkodott hogyan is szabadulhat ebből a számára kellemetlen szituból.
Az asztalhoz visszatérve, úgy érezte, a feje fölött egyezség született, hamarosan meg is tudta miről.
Meghívást kaptak egy többárbocos jachtra, ameddig csak jól esik, tartózkodjanak ott.
Gerda köszönte, és tréfával próbálta elütni, a visszautasítás tényét. Kibúvót keresve, élcelődve mondta, de hát nincs is annyi, és olyan ruha vele, hogy megjelenhessen, azon a hatalmas hajón.
A férfi azonnal megnyugtatta, mindent megvesz, amire csak szüksége lehet.
A fiatal nő gyorsan, hadarva folytatta, nem ezért jöttek. Ő szeretné az egész betervezett programot végig csinálni, vonattal, és gyalog, úgy látja azt a sok szépséget, miket már a könyvekből ismert. Az úr ígérte, mindenhová elviszi őket, csak fogadják el a meghívást. A hajóval körbe járják az országot, mindent megnéznek, addig maradnak, amíg jól érzik magukat, estélyekre járnak, mindennel elhalmozza, csak fogadja el a meghívást.
Gerda megbabonázva ült a fotel mélyén, összehúzta magát, szeretet volna eltűnni innen, és nem is értette, hogy kerülhetett ilyen kellemetlen helyzetbe, mert a férfi nem volt tolakodó, inkább esendő, könyörgő.
Gabi biztatta,- ám, magyarul- fogadja el a meghívást, ő majd vigyáz rá,
Nem volt mit tenni, most már, befejezi ezt a méltatlan játékot, határozta el magát Gerda, nagy lélegzetet vett, és kimondta.
Uram, köszönjük a meghívást, nem fogadom el, Gabi úgy tehet, ahogy akar, én nem mehetek magával.
De, de miért?! Dadogta a férfi.
Nem tehetem, férjem vár otthon, és egyébként is második gyermekemet hordom a szívem alatt!
Ez a magas jóvágású ember összeomlott, de erőt vett, magán, kezet csókolt, és- az épp betérő virágáruslánytól, az összes vörös rózsát megvette, és Gerda ölébe helyezte…
A két nő gyorsan elköszönt, és Gabi duzzogva, Gerda nagyon zavartan, sietősen távoztak a kávéházból.
Másnap, és harmadnap reggel ismét egy nagy csokor rózsa fogadta.
Így lerövidítették ott maradásukat, és vonatra ülve, Rómáig ki sem szálltak.
A storyról szót nem ejtettek.

Írta: Domin Jolán