Jó szomszédság…

Összes megtekintés: 1,293 


Aznap este végig hallgatva a Lajtorjás történetét az öreg Tónitól aki mindenkiről mindent tudni vélt, elég volt ahhoz hogy hálát adjak szerény megérdemelt sorsomért megköszönve minden gondot és bajt.
Pár nappal később hazafelé igyekezvén elkövettem azt a hibát hogy a „Jó napot kívánokon” kívül megengedtem magamnak egy rövid szemkontaktust is fent említett kedves szomszédommal. Több se kellett neki eldobta a kapát amire támaszkodni szokott, elhitetvén az arra járóval hogy sűrű dolga van éppen. Eszközként szolgált ez a szerszám arra való igyekezetében hogy egy rövidke beszélgetésre elkapjon valakit aki épp az utcában jár. Még meg sem álltam de ő már bele is kezdett a mondandójába.

– Jó estét szomszéd! Várjon csak egy kicsit! Tudja-e mi történt a cimborámmal? Héferivel? Mert hogy mi itt törődünk ám egymással, nem úgy minta a maga félék! Szeretjük az öreg falábút, főleg ha megjön a nyugdíja. Soha nem volt egyébként falábú de ő mindenkinek azt mondja hogy a háborúban elvesztette az egyik lábát. Olyan könyörgő barna kutyaszemekkel néz ilyenkor szelíden és sokat sejtetően üres poharára. Közben félszemmel végigméri a horgára akadt szerencsétlen flótást, vajon hány pohárka fröccsöt tud ki kisírni belőle. Nem is hinné mennyit. A gazember, néha ha sokat iszom, na ilyen ritkán fordul elő persze, én is bedőlök neki ehh a fene….
Hé Ferenc a becsületes neve de az egyszerűség kedvéért Héferinek hívjuk, tudja a hé Hé Feri bonyolult. Főleg az olyan lassúaknak mint maga, már ha nem sértem. Szoktam ám látni ahogy elmegy itt néha, hát mondjuk is az asszonnyal. Valami nincs rendben ezzel az emberrel. Már ha meg nem sértem.

Tudja alkalmasint betér előbbiekben megnevezett barátom a kocsmába, sok dolga otthon nem lévén, de napjában egy-két órára azért néha hazamegy ugye enni. Rendes ember az. Tudja, főleg ha a nyögdíjat hozták. Tudja nyögdijat, hehe, a nyugdíjat na. Istenem még ilyen embert. Nem ismeri a tréfát.
Egyszer aztán éppen nem volt otthon és valami új fiatal postás gyerek vitte a pénzt. Az meg botor módon odaadta az asszonynak. Na Héferi másnap úgy nekiment, szegény gyerek azóta is folyamatosan kacsint a jobb szemivel. Volt is emiatt problémája egy-két féltékeny férjjel. Aztán meg az arca elé kapja a karját, ha csak felemeli valaki a kezét. A jobb karja kétszer akkora már mint a bal. Tudod, mer fél. Ehh, fiatalok. Mihez értetek Ti azt mondd meg nekem! Nyomkodjátok azokat a lelketlen masinákat a világról meg nem tudtok semmit! Én mondom neked és az már valami! Kérdezd meg az embereket én nem szoktam csak úgy a semmibe beszélni. Híres is vagyok én, írtam egy nótát. Aszonygya hogy: „Kimegyek a temetőbeee hej de beszélle kacsősszel, hejde áássamega zénsiromaat méga hide gőősszel.”
Na most mi van, mér nem hagyod hogy elénekeljem! Mi az hogy ezt nem én írtam? Kérdezd meg má az egész falu ismeri, én tanítottam meg mindenkinek. Hitetlen is vagy, szép! Na az Isten se jókedvébe teremtett, már megbocsássál!

Hol is tartottam, jaj a Héferi. Nagyon beteg volt szegény! Két napig a kocsmába se volt. A felesége már el is ment a paphoz de az azt mondta neki, várjon már vele addig amíg a férje nem hívja. A pap is félt tőle egyszer az is kapott egy maflást, mert elvette a miseboros kelyhet. Gyerek ő, hogy egy kortyot igyon csak belőle? Ezért nem járok én templomba. Milyen világ az ahol a papok ilyen irigyek, kérdem én! Na.
Csak nem mer róla beszélni a tiszteletes mer szégyelli. Mondja neki az asszony:
– Tisztelendő úr! Jöjjön már az ég szerelmére! Se kocsmába nem volt az én áldott jó uram, se arcon se ütött már két napja. Meg a körtepálinkát se keresi rajtam. Éjjel alszik reggel felkel, eszik, kimegy a tyúkokhoz, megeteti őket, sétálgat az udvaron, délbe, este eszik, lefekszik aludni. Ma még kedves is volt velem. Halálán van szegény én mondom magának! Ilyen furán még sose viselkedett.
A pap nem ment. Az asszony se egy darabig mármint haza, mert hogy komoly dolgokról kellett elbeszélgetnie a tiszteletessel, aki utolsó kenetet feladni nem akart ugyan de volt bora. Misebora. Finom is aaaz, de még milyen. Én ugyan nem tudom, csak mondják a népek. Honnan is tudnám én, el van az jól zárva, a miseboros szekrény kulcsát pedig a tojások közé dugja a sekrestyés. No hát no. Na most az asszony meg mivel sietett odafele nagyon az ura miatt, megszomjazott szegénykém. Tudja, folyadék az kell, azt mondják az orvosok is. Na. Nem? Estig borozgattak, aztán mire dolga akadt a tiszteletesnek, már nem volt egyikük sem szomjas? Tudja, a bor miatt.

Hazament az asszony, nagy volt az öröme, gondolta meggyógyult az ember, mert hogy nem találta a házban. Szaladt is a kocsmába leskelődni. Csak úgy mint rendesen. Jó feleség az, egyébként nem jár kocsmába, otthon iszik leginkább. Főleg nyugdíjkor. Látja ám, hogy az ember az asztalra ráborulva alszik a szokásos módon a kricsmi udvarán. Koszos kockás inge úgy beleolvadt az asztalterítőbe lévén az is kockás és ugye koszos, hogy sokan akik csak benéztek az utcáról észre se vették, vagy csak már megszokták? Mit ásítozol, unalmas? Ilyenek a mai fiatalok lusták, meg nem foglalkoznak már a másik emberrel! Na megyek törődök is én veled…vagy mondjam ugye? Látom én a szemeden, kíváncsi természet vagy mi? Tegezhetlek nem? Ahogy elnézlek Te vagy az idősebb. Neem? Csak olyan fonnyadtnak látlak mostanában. Iszol Te eleget gyerekem? Ne csináld már? Borban az egészség, tudod milyen víz jön mostanában a csapból meg a kútból? Méreg, én mondom neked! Hogy az alkohol pusztítja az agysejteket? Barátocskám a gyengéket meg a degenerációsokat vagy miket. Mi, degenerativ, úgy is lehet mondani csak úgy nem jelent semmit. Ezért jártál iskolába: Ezt én is megtanítottam volna neked. Látod, nekem már csak egészséges agysejtem van az összes beteg elpusztult. Tudod mennyit kellett ehhez nekem innom? Na de hogy szavad ne felejtsd, mondom tovább.
Szóval Héferi meggyógyult, asszony boldog, tényleg azóta nem lelem a tojás között a kulcsot. Mármint a miseboros szekrényét. Nem baj, van nekem másik mer hogy én szereltem be a zárat. Na. Minden megy a maga módján. Egyik reggel eget rengető üvöltésre ébredünk. Veri a Feri a feleségét. De nem ám akárhogyan üt rajta egyet, meg köp egyet. Összeszaladt az utca az okosabbak hokedlit is hoztak. A kocsmáros is odaszaladt hozta a kancsó bort, meg a poharakat, nem lehet ital nélkül sokáig az ember, tudod a fonnyadás miatt. A bőröd na, mert hogy ráncos leszel ha nem iszol. Nézzél már tűkörbe mielőtt kételkedsz abban amit mondok? Ezt se tudtad ugye, látom én rajtad! Hány éves is vagy? Viccelsz mi? Tyűűű! Hát akkor menjél fiam orvoshoz. Szürke vagy mint a penész.
Na szóval megy a műsor, én beszaladtam székért meg makukáért, én így szoktam meg na! Mit röhögsz, miért Te nem szoktál makukázni? Ja nem tudod, hogy mit jelent. Te tényleg félkegyelmű vagy. Szotyoládé vagy napraforgó ahogy felétek mondják azok a kikent kifent népek. Én is csak azért eszem hogy valami felszívja a bort, hogy többet ihassak. Meg aztán ingyen van, ott van a misebor mellett. Na most elszóltam magam, jól van na, néha elveszek pár szem szotyoládét. Észre se veszi senki. Tudod, mindenki a bort keresi.
Nem érted mi? Apád jól van? Búsul mi? Láttam a múltkor úgy elszaladt a házam előtt, észre se vett. Nálatok mindenkinek van valami baja? Jól van szeretlek én azért, tudod ugye…hogy is hívnak, mindent én sem tudhatok? Viccelsz ugye? Vagy ez a gúnyneved? Ne menjél már sehova még el se hagytad mondani, most jön a lényeg! Haragszol? Tudnád mit gondolnak rólad a szomszédok! Hmm…ki se jönnél a házból. Tényleg. Jóanyád? Már régen láttam. Bujkál mi, miattad? Mondd meg neki, nekem is volt egy ilyen fiam, aki hasonlít az unokaöcsémre, úgy agyilag, mégis megyek emberek közé. Megértő ez a nép! Nem is hinnéd…hehehe.

Szóval asszony szalad, Héferi utána és éktelenül üvölt. Gondoltuk az asszony megitta az összes körtét vagy valami hasonló. Kérdezzük is tőle mikor elénk ér. Nem fogod elhinni mi történt!
Elment ez a drága jó ember a kocsmába, ivott is az egészségére tudod az előbb említett okokból az orvos írta fel na! Hazamegy, a drága felesége nem hogy megvárná, már félig alszik pedig még csak reggel hét óra és csak úgy odaböki neki hogy az asztalon a vacsora. Vacsora. Reggel. Cimborám nem ideges természet, rendes ember lévén leül, eszik, eszik, valami nem döfi. De ismerjük ugye a nejét az italhoz jobban ért mint az ételhez! Csak nem állja meg szó nélkül és mondja neki, hogy valami nem stimmel a palacsintával. Egyél akkor levest, förmed rá az asszony. Eszi a levest, ráakad valami nagyon rágós falatra, rágja, rágja, megunja, lenyeli.
Kérdi szegény barátom miért tett kristálycukrot a palacsintára a feleség? A levesbe meg az a hús az öreg kakasé, vagy honnan a fenéből szedte mert hogy nem bírta szétrágni. Nevet az asszony a könnye folyik. Akkor még nem tudta később is fog, csak éppen a fájdalomtól. Képzeld el komám kiderült hogy a palacsintát az éjjel jól ellepték a hangyák az ropogott a foga alatt, a leves meg nem volt más mint a mosogatólé, benne a mosogató csutakkal, hogy értsd fene az úri fajtád a mosogató ronggyal, na. Ja hogy ti szivacsnak hívjátok? Ne má, azzal az asszony szokja mosni a hátamat minden Karácsony előtt. Fújj! Mindegy, na.
Hát ezen még nem is háborodott fel az a jó ember, de amikor megtudta hogy a körtepálinka is elfogyott, na akkor adott az asszonynak rendesen. Csituljál csak, még mindig hallom azt a fülsértő ordítását! Jaj nem ez az a Te drága nejed ott áll a kapuba, téged szólít ilyen kedvesen. Meg vagy te vele áldva hallod. Na de ebbe a családba már fel se tűnik! Menjél már, lemaradok a névsorolvasásról a kocsmába, aztán meg teljesen kiszáradtam, nézd meg szerintem ez a ránc is miattad lett itt a szemem körül. Még ilyet, beszél itt nekem zagyvaságokat össze-vissza a szegény ember meg udvariasságból kedvesen válaszol, aztán meg így megjárja. Holnap este is ilyenkor jársz erre, csak mert akkor gyorsan bemegyek a házba nem érek én rá minden nap veled diskurálgatni na, hogy a fene abba az irigy fajtádba, legalább egy pohár borral kínálnál meg néha, de olyan vagy mint az apád! Meg a Lajtorjás, az irigy, tudod? Azér jól elbeszélgettünk nem? Hehehe…

VÉGE?

Szála Gabriella

Bubapest, 2011. október.

“Jó szomszédság…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Tara!

    Ha senki nem kínálna meg, tudod ott a makuka a misebor mellet, a kulcs meg…ja az eltűnt. 😉

    Köszönöm a figyelmet, szeretettel,
    Gabi

  2. Kedves Gabi!
    Ez oltári jó volt!(Hogy stílusos legyek 🙂 ) "Anyád bujkál miattad… Rendkívül jól szórakoztam, köszönöm. Sőt! Tanultam is,mert az életemért sem tudtam volna megmondani, mi az makuka. Hátha egyszer megkínálnak. He-he
    Szeretettel olvastalak: Tara

  3. Kedves Gabi!
    Add át üdvözletem kedves szomszédodnak.
    Nagyon remélem, hogy még találkoztok és hozod a történetet, mert nagggyon élvezem. A nevetés fél egészség, ne fossz meg bennünket tőle.
    Úgyhogy, ne hagyd megromolni a kapcsolatot közted és a szomszéd között, mert várom az újabb találkozást…

    Köszönöm, hogy megnevettettél. Nagyon élveztem.
    Szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!