Hány éves is vagyok?

Összes megtekintés: 2,260 


Mindig meglepődök amikor a születésnapom közeledik és eszembe jut érdemes lenne kiszámolni hány éves is vagyok..
Félreértés ne essék nem szégyellem az éveimet a matektudásomból is futja még egy gyors fejszámolásra, papírral sem büszkélkedhetek, mely orvostól való és állapotomat számomra kellemetlen szavakkal méltatná a kóros feledékenységet illetően. Vagy csak elfelejtettem? Mindegy.

Ha valaki régebben megkérdezte a koromat, ritka volt az hogy pontos választ adtam volna. Persze ezt nem mindig vallottam be, csak mély hallgatásom lehetett árulkodó ami gyors, de lássuk be igencsak pontatlan válaszomat követte.
Azt mondják a gondolkodásmódot nagyrészt a szülőktől örököljük így gyorsan ráfogom ezt a hiányosságomat anyukámra. Soha nem izgatta a kora, talán emiatt is éveken keresztül huszonegy évesnek vallotta magát. Egyik alkalommal egy régi ismerőse félénken de határozottan megkérte, néha azért csapjon már hozzá egy-egy évet, ugyanis egyidősek lévén, pontosan tisztában van azzal hogy úgy öt éve vallja magát ugyanannyi idősnek. Akkor jött a meglepődött arckifejezés, majd pirulás, egy laza legyintés ami azóta is sokszor kíséri szavait, ha olyasvalamit mond vagy tesz ami felróható lenne neki. Imádom!

Szóval, tudom már ki miatt van ez a bajom. Ettől függetlenül nem vagyok hajlandó megtanulni hány éves is vagyok. Minek, úgyis mindig változik. Most sem tudnám megmondani pontosan, egy pillanatra meg is álltam gyorsan kiszámolni.
Éveken keresztül vallottam magamat negyvennégy évesnek. Egyik alkalommal egy internetes közösségi oldalon az adatlapomat nézegettem és megdöbbenve vettem észre, hogy aszerint még csak negyvenhárom vagyok. Mondjuk nem volt rossz érzés, még örültem is hiszen ritka hogy az ember egy pillanat alatt éveket fiatalodik.

Mostanában viccből mondogattam hogy lassan már ötven leszek mikor is nagyobbik gyermekem rám szólt: – Anya ne öregítsd már magad, így sem vagy már olyan fiatal!
Na erre olyan kedvesen néztem rá, hogy rögtön szabadkozni kezdett és jobbnak látta biztosítani arról hogy viccelt és nagyon szeret, továbbá emlékeztetett hogy milyen rendes fiú mert mostanában naponta lehozza a mosnivaló ruhát a szobájából. Kicsit még kérettem magam, aztán megengedtem hogy egy jókora öleléssel kiengeszteljen.

A tükrömben néha keresem a régi arcomat de lassan rájöttem, akárhogy is pózolok legfeljebb fényképen láthatom újra korábbi magamat. Mindamellett hogy kicsit hosszasabb tatarozásra van szükség ha az ember el szeretne menni valami elegánsabb helyre, tudjuk sok előnnyel is jár a dolog. Gyorsan témát váltok mielőtt még elkezdenék magammal vitázni. Ami nem ritka! A lényeg hogy mindig nekem van igazam!
Előnyei például, na most egy sem jut eszembe…Dehogynem. Például, na nem az nem igazán előny. Talán az, hogy…na elfelejtettem. Ja, a feledékenység. Igen, igen, erre mindent rá lehet fogni, ezt szeretem. Főleg ha nem olyasvalamit felejtek el, ami számomra fontos. Főleg? Kizárólag!

Nem okoz például problémát a 2-3 kg súlyfelesleg. Annál ugyanis sokkal több van rajtam és nem igazán hiszem hogy sikerül egyszer is leadnom ebben az életben. Nem is vagyok az a fogyókúrás fajta, viszont szeretek enni! Mint tudjuk teli gyomorral lehet csak reálisan gondolkodni, ráadásul okos nő behízza a buta ráncokat. Akkor pláne!
Gondolkodom mi is emlékeztet még a koromra. A hivatalok persze. A lejárt igazolvány, jogosítvány és az azok meghosszabbítására fordított idő miatti bosszúság. Persze amikor diákként suliból lóghatott az ember valami fontos ügyintézés miatt, az nem volt akkora probléma.
Szerencsére harminckilenc éves voltam amikor a jogosítványom lejárt, pár hónapon múlt hogy tíz évre kaptam meg az újat. Mázli. Ha fél évvel később megyek már megrendül egészségügyi állapotomat tekintve a bizalom. Logikus.
A fizikai állapot, na azt inkább hagyjuk. Bár okom nincs panaszra. Majd ha felállok, mert kicsit elgémberedtem!
De ebbe ne menjünk bele, mert a panaszkodás leviszi az energiát. Szóval, jól vagyok köszönöm!

Az hogy a fiatalabbak hogyan köszönnek már régen nem izgat. Tizenkilenc éves koromban egy tizenhat éves lány nekem „csókolom”-mal köszönt a hat évvel idősebb férjemet letegezte. Akkor megfogadtam, kicsire nem adok! Nem engedhetem meg magamnak hogy ilyen apróságok kibillentsenek a nyugalmamból.
Főleg nem, az én koromban. Ja, tényleg. Ha kevésbé bírom elviselni az izgalmat azt is ráfoghatom a koromra. Ezért nem nézek focimeccset. Vagyis nem ezért de ez jó kifogás. A családban ugyanis csak a kutya és én nem focizunk. Így meccset nézni hivatali kötelesség lenne, de én nagyon izgulós vagyok így sajnos nem nézhetem. Persze a fiaim egyetlen meccsét sem hagynám ki, több száz mérkőzésen voltam már. Bármilyen helyet megtalálok bárhol az országban, csak azt tudjam melyik focipályához esik közel. A bírók nem mindig szeretnek de ahogy öregszem elnéznek egy-két kritikát. Aztán meg tudok még ártatlan arccal mosolyogni és csodálkozni, ki szidhatta a sporit? Vagy csak a hallásom romlik haladva ugye az ötven felé.

Szentimentálisabb is lettem és mindig mindent jobban tudok mint más. Erre mostanában jöttem rá, vagy csak most merem bevallani? A barátnőim tudnának mesélni, ha hagynám őket!
Nem szégyellem a könnyeimet, nem tekintem gyengeségnek a sírást, pedig már nagylány vagyok. Nagyon nagy! Vagy talán éppen azért, nem is tudom. Ja és mindenfélét írok és néha azt hiszem hogy van értelme, pedig most is csak azon gondolkodtam, hány éves is vagyok. Vajon miért akartam tudni? Na, azt jól elfelejtettem…

Tényleg, hány éves is vagyok? Azt hiszem, nem-nem, tudom, negyvenöt éves leszek, legkorábban jövő júliusban. De hogy ezt fogom-e válaszolni ha kérdezik arra megesküdni most sem mernék. Bár lehet hogy lassacskán kevesebbet kellene mondani? Na ezen még gondolkodom.

Szála Gabriella

2011-11-17.

“Hány éves is vagyok?” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Csupa derű ez az írás. Friss üde szellő, ahogy lágyan megérint a korok okán született humor. Kedves, szívmelengető stílus, és tartalom. Jó volt itt időzni, kár, hogy rég jártál köztünk! (f)

  2. Kedves Maja!

    Ez nagyon tetszik, majd alkalmazom is kényes helyzetekben.
    Köszi az ötletet!!
    Örülök hogy itt jártál, és ha tetszett, pláne!

    Szeretettel,

    Gabi

  3. Szia Drága!

    Akkor csak 44:) de ha úgy vesszük 18éves+26év tapasztalat
    Jó kis írás….
    "okos nő behízza a buta ráncokat."-ez tetszett benne a legjobban…

    én most 40 évesen jobban érzem magam, mint 10 évvel ezelőtt…

  4. Kedves Veronika!

    Nagy öröm, hogy nem csak az én családom küzd ezzel a problémával, szóval orvoshoz emiatt ne menjek. Jó hír.
    A mi házszámunk 7 a lebukás esélye így 1000% lenne, ezt nem próbálom ki.;) Egyébként úgy van ahogy mondod, az ember valahogy megáll egy bizonyos kor után.

    Köszönöm hogy olvastál/írtál, szeretettel,

    Gabi

  5. Kedves Tara!

    Nagyon megnyugtattál!:) Azt gondolom igazad van. Amíg van valaki aki tőlünk idősebb, addig mi vagyunk a fiatalabbak. Csak nézőpont kérdése! Különben is egy tizennyolc éves milyen sokat öregedhet még, mi már annyit valószínűleg;) nem.

    Köszönöm figyelmedet, szeretettel,
    Gabi

  6. Kedves Gabi!
    Megnyugtatlak. 54 évesen teljesen a magaménak éreztem az írásodat. Amikor annyi leszel mint én, akkor is ugyanígy írnád meg. Mert mi nem öregszünk. Lehet, hogy a kilóink, és a ráncaink növekednek, de a lelkünk kacag az egészen. S amíg a lelkünk egészséges, addig a bajokat is könnyebben átlépjük. Tehát nyugi. 21-20-30 év múlva újra megírhatod. He-he.
    Szeretettel ölellek: Tara

  7. Kedves Judit!

    Lehet hogy elszámoltam magam? Tudod családi örökség!
    Szerintem a boldog pillanatok fiatalítanak. Mint ez is, amikor ilyen hozzászólást kapok!

    Nagyon köszönöm, sok szeretettel,

    Gabi

  8. Kedves Gabi!

    Jókat kuncogtam humoros írásodon.
    Hány éves vagy? Bármennyit is mondasz, tízzel kevesebbnek látszol! Tegnap meggyőződtem róla!

    Judit

  9. Kedves Viola!

    Nagyon aranyos vagy, és tényleg jól esik!
    Én ilyen "vigyorgós" vagyok! Szeretem ha visszamosolyognak az emberek. Olyan jó volt tegnap este köztetek lenni, hogy álmomban is visszaköszönt az a jól eső érzés ami megmaradt bennem.

    Szeretettel,
    Gabi

  10. Kedves Gabi!

    Hogy milyen jól tartod Magad! Na, ezt csak viccnek szántam! Tegnap, hogy személyesen is megismerhettelek, ugyanez volt az érzésem, de nem ezzel az éllel, ahogy fent írtam, hanem, tényleg, nem gondoltalak ennyinek. Na és a mosolyod?Bizalomgerjesztő! Felülmúlhatatlan.

    Igen tetszik az írásod, öniróniád és minden gondolatod.
    Szeretettel gratulálok: Viola 🙂

  11. Kedves Ida!

    Örülök ha tetszett. A barátnőim pedig meséljenek csak aztán meg majd csodálkoznak…
    Nem is tudom hogy jutott eszembe ez a téma. Csak jött. Ti meg így jártatok!;)

    Köszönöm a figyelmedet, és mondjad csak figyelek!

    Szeretettel,
    Gabi

  12. Kedves Helga!

    Igen ez gond lehet, mármint a boltossal.;)Így jár az ember ha jól tartja magát! Megéri??? 😉

    Ilyen csipkelődős vagyok, magamat sem kímélem. Talán így könnyebb elviselni a hibáimat és az életet. Szoktam is mondani a barátnőimnek, hogy rosszul jártak velem, de azért csak jönnek…

    Köszönöm hogy itt jártál, és olvastál.
    Szeretettel,
    Gabi

  13. Kedves Edwin!

    Köszönöm, hogy olvastál! Nem áll szándékomban letagadni éveket, csak viccnek szántam.
    Nem érdekel a korom, csak az, hogy hogyan élem meg a pillanatot. Szerintem a boldogság nem kor függő!!!

    A minőség a lényeg nem a mennyiség, mint sok más dologban is!

    Szeretettel,
    Gabi

  14. Kedves Gabi!
    Mindig tudsz meglepetést okozni!
    Annyi öniróniával, jó humorérzékkel írtad meg ezt a Hány éves vagyok-ot, 😀 hogy most már komolyan szeretném, ha a barátnőid nekem mesélnének… Te úgysem hagyod őket!:)

    Szeretettel ölel
    egy barátnőd, aki csak így tud szóhoz jutni :):)

  15. Kedves Gabriella!

    Éveid számát el kell fogadnod, ha tetszik, ha nem, nincs más választás. Tagadhatsz le a korodból éveket, azzal csak saját magadat csapod be. Nem az a fontos, mennyit élünk, hanem az, hogy hogyan. Ezt úgy olvastam valahol. Ezt írtad: "Szóval, jól vagyok köszönöm!" Ez a lényeg, a többi mellékes.

    Üdv: Edwin.

Szólj hozzá!