Gazdit keresek

Összes megtekintés: 2,037 


Régen kószálok a kertek alatt, nem emlékezem, magam kószáltam-e el, vagy kidobtak, esetleg nagyon megvertek és a félelemtől nem merek haza menni? Élelem után lótok-futok, futok, futok, futok. A bundám simaszőrű fehér és csau színű foltos. De most már terepszínű lettem. Nem vagyok hosszabb két lábnál. Az anyám foxi lehetett, az apám meg vadász. Szagolok, lyukakat kaparok, kaparok.
Ha nem lennék egy fajtiszta tiszta korcs már régen feladnám a keresést, de nekem gazdit kell találnom. Meg kell mutatnom, hogy nagyon hálás és hűséges vagyok. Tíz háznak a kertje a járóföldem.
Többször körbejárom éjjel és nappal. Éjjel bátrabban. Ha tudnák az emberek, hogy mindig ott vagyok ahol éppen neszt hallok, és ugatásommal elriasztom a betolakodókat: idegen kutyákat, köszönetet mondanának, vagy idedobnának egy szelet száraz kenyeret, de nem, – „Takarodj innen!” Takarodj innen!” – mondják és repül felém valami!
Megpróbálom a macskák barátságát is kiérdemelni! Én csak játszani akarok, hancúrozni, de ők csak pofozkodnak jobbról, balról és kétszer akkorára fuvalkodnak mint én vagyok. Az a szerencsém velük, amilyen nyammogósan esznek, nekem mindig marad valami.
No itt megállok. Ez már a hatodik kutyafa amit kijelöltem magamnak. Van körülötte bokor is, a talajt is jó puha
szárazfűvel ledöngöltem. Sokszor fekszem itt. Elfáradtam, lefekszem, lábaimat az ég felé tartom, így a szellő lágy simogatása jobban éri a nedves bőröm. Szemem félig lecsukom, éber vagyok. Nyelvem oldalra lógatom, hűljön a belsőm is. Első ránézésre félholtnak látszom és egy kicsit rá is játszom, hátha megszán valaki.
Kevés idő múlva árnyék vetődik rám, halk óvatos lépteket hallok, megmozdulni nem merek, izgalmamban levegőt is alig veszek,mindent egy lapra felteszek.
Nagy fül vagyok csupán.
Egy néni hajol fölém, kezében vizes tál, rebegve mondja:
– Ez a tied kiskutya, ettől életre kelsz!
Magam sem hiszem! A néni aggódó arccal csak néz-néz rám és én megszánom.
Hirtelen felülve egy pillanatig farkasszemet nézünk. A néni elkacagja magát.
– Te öleb, én megtartalak, tőled már nem is vagyok annyira öreg.
Maradhatsz, ha akarsz, látom nem ijedtél meg tőlem, én sem félek tőled.
Az ismerkedés megtörtént. Kutyalelkem vidámat dobbant, négylábra pattantam és örömömben három tiszteletkört futottam neki a kertben.

Írta: Fehérvári Zsófia

“Gazdit keresek” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!
    Ismét a figyelmes, értő szemlélő és szereplő vagy, mint az házaspár fényképénél. Tetszik, és gratulálok!
    [i](ha gondolod, barátsággal ajánlom a kölyök és az emberek verset, ott is a kutyu szemszögéből látszunk mi, emberek)[/i]
    Barátsággal;
    Miklós

  2. Kedves Laca!
    Ez a kiskutya egy nevelhetetlen de szeretetre méltó állat.
    Régóta járja a saját utját de engem tényleg kiválasztott, attól függetlenül nem lehet leszoktatni a vágtáról ,ugyanúgy szeret csavarogni és mindent összerág, kapar,szétszed, mindenhova követ stb..Mindenesetre felborította nyugalmas napjaimat. ezen tényleg csak derülni lehet.Köszönöm, hogy elolvastad.
    Üdvözlettel Zsófia.

  3. Kedves Zsófia!

    Jót derültem elmés, érző történeteden. Magam is nagyra értékelem a szeretere méltó állatokat. S voltaképp a legtöbb kutyám így került hozzám, ahogyan azt te megírtad. ( Leginkább kutyaoltás idején, amikor szélnek eresztették szegényeket.) S amikor nemrég olyan helyre költöztem, ahová nem vihettem őket magammal, nem tudtam nyugodni addig, amíg nem találtam nekik gazdit. Az elválás azonban így is szomorú volt.
    Örültem kedves, szép befejezéssel záró történetednek.

    Üdvözlettel, Laca

  4. Kedves Zsuzsanna!
    Köszönöm , hogy megnyerte tetszésedet,rövid kutya, rövid szösszenet a kutya -ember barátságának kialakulásáról, no nem az ősidőkben , hanem napjainkban.
    Üdv. Zsófi

  5. Kedves Zsófia!

    Nagyon aranyos ez a rövid kis történet "kutyaszemszögből" nézve!
    Az állatokról szóló írásokat mindidg nagyon szívesen olvasom!
    Ez is nagyon tetszett!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    🙂

  6. Kedves Zsófi!

    Csak azt tudom mondani, büszkék lehettek egymásra. Még ha főnök/beosztott viszony van is!:)

    Nagyon kedves történet, öröm volt olvasni!
    Szinte láttam a kutyus hálás tekintetét.
    A mi kiskutyánk is addig futja örömében a köröket ha a kertben vagyunk vele, hogy beleszédülünk, és szinte mosolyog a boldogságtól.

    El is gondolkodtatott a történeted, mennyi alázat van egy állatban. Sokan példát vehetnénk róluk. Kezdve persze magammal.

    Szeretettel gratulálok,
    Gabi

  7. Kedves Judit !
    Ilyenkor szokták azt mondani: Szégyellem magam, a kutyám jobban szeret engem mint én őt.
    Köszönöm, hogy időt szakítottál rám,igyekeztem megérteni
    bölcs szavaid értelmét.
    Szeretettel Zsófi .

  8. Kedves Zsófi!

    Ilyen a kutyahűség, az emberek bántják, ő meg szolgálni akar mégis. Az állat sok mindent megért, sokkal hamarabb, mint az ember.
    Ezért szeretem annyira az állatokat.

    Öröm volt olvasni a történetedet!

    Judit

  9. Kedves Zsófia!
    Roppantul ügyesen írtad meg ezt a történetet egyesszám első személyben. Mondhatnám, ügyes kutya vagy!:D
    Nagy érdeklődéssel olvastam.
    Szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!