Lélekjelenlét

Összes megtekintés: 629 

Fiatal koromban szerettem moziba járni. Lányommal vagy húgommal szinte minden új filmbemutatóra elmentünk. különösen kedveltem az általam is olvasott romantikus, történelmi vagy klasszikus krimikből, regényekből készült filmeket.
Azon a nem feledhető estén éppen Thomas Hardy Egy tiszta nő című regényének filmváltozatát játszották a lakásunktól meglehetősen messzi moziban. Ezt a filmet mindenképpen látni akartam, mert lányom – akkor már egyetemista volt – évfolyam dolgozatot írt ebből a témából: a regényt és a belőle készült filmet kellett összehasonlítania. Ahhoz, hogy tanácsot adhassak neki a dolgozat megfelelő megírásához, látnom kellett a filmet is. Húgommal az esti – nyolc órakor kezdődő előadásra váltottuk jegyet. Akkoriban a nagy filmet mindig húsz perces híradó előzte meg, majd rövid szünet után vetítették a nagy filmet. Így az esti előadás tíz óra előtt ért véget. Ez éppen alkalmas volt nekünk ahhoz, hogy a pontban tíz órakor induló autóbusszal hazamenjünk. Az út hazáig nagyjából fél óráig tartott.
Külvárosi lakótelepen éltünk egy tízszintes panelházban, melyen tíz lépcsőház sorakozott egymás mellett. minden második lépcsőházhoz bekötőút vezetett – részben átlósan, részben a bejárati ajtóhoz merőlegesen. Mi a háztömb közepén laktunk. Húgom ugyancsak itt élt, de a lakótelepet kettéosztó főút másik oldalán. Ez a helyzetleírás fontos a történet megértéséhez.
A történet, amit a filmen láttunk, szomorú, hiszen a főhősnő sorsa tragikusan gyilkossá váláshoz vezet. A hangulat szótlanná tett bennünket. Sokan utaztunk a buszon – jórészt a film közönsége – így mi csak a hátsó lépcső közelében állva kaptunk helyet.
Egyszer csak kezdtem magam furcsán rosszul érezni lelkileg, mintha valami nagy veszély leselkedne rám. nem is volt ez a félelem alaptalan. Észrevettem, hogy velem szemben – kissé távolabb – egy úgy nevezett rosszarcú férfi merőn és fenyegetőn néz, sőt egész úton le sem veszi rólam a szemét. nem úgy nézett, ahogy férfiak a nekik megtetsző csinos nőkre néznek, hanem láthatóan valami aljas szándékkal. Félni kezdtem – és amikor leszálltunk az állomáson, kértem a húgomat, ne hagyjon magamra, mert a férfi – aki szintén itt leszállt – bántani akar engem… hallottam is, hogy halkan megjegyezte, amikor mellettem elment, hogy -“Szóval, itt kellett leszállni!”
Húgom nem hitt nekem, kinevetett, hogy csak képzelődöm. Mégis megígérte, hogy majd ha átment az út túloldalára, megnézi, mi történik velem. sejtésem nem csalt. Elindultam az átlós gyalogúton be a lépcsőházunk felé, de a férfi öles léptekkel megkerülve a parkosított területet kezdett szembe jönni velem. Elfogott a pánik és az utamhoz legközelebbi lépcsőházba akartam bemenekülni.
Sajnos itt éppen a másik ajtót lehetett nyitni – a baloldalit – nem úgy, mint a mi kapunknál – ott a jobboldali rész volt nyitható. Így a férfi észrevette, hogy nem itt lakom, mert az ajtó nem nyílt ki, amit nyitni akartam, sőt ezzel időt is veszítettem. Tél volt, elég késői idő, az ablakok mindenütt zárva, a lakók aludtak vagy TV-t néztek. Hiába kiabáltam volna…A veszély agyamat gyors változtatásra késztette. rögtön a másik ajtóval próbálkoztam, és ott sikerült is bejutnom a lépcsőházba, majd a pár lépcsőfokon feljutottam a földszintre, ahonnan indult a lift. Másodpercek alatt döntenem kellett, milyen lehetőségem van a menekülésre:
1. felmenni a liften – nem jó, mert a lépcsőn felfutva várt volna rám a támadó
2. kimenni a hátsó ajtón – ez sem megfelelő, mert utolért volna… hamarosan
3. gyalog elindulni a lépcsőn felfelé – reménytelen, hiszen már ott lihegett a hátam mögött.
Maradt az egyetlen jónak látszó és annak is bizonyult mód: megnyomtam a legközelebbi lakás csengőjét. Egy orvos lakott itt, aki már köntösben pihenni készült, de az ajtót rögtön kinyitották. Mielőtt ez – pillanatok voltak – kétségbeesetten szembe fordultam támadómmal, akinek villant kezében a kés – és rákiabáltam: –
– mit akar tőlem? takarodjon innen…
Ekkor kinyílt az ajtó, a férfi megfordult és kiment a bejárati ajtón – szembe találkozva húgommal, ami riadtan észlelte, hogy igazam volt. Őt nem bántotta a férfi, sőt elsietett.
Az orvos meglátta rémült arcomat, kitört belőlem a zokogás, szinte robbant. Csitított, vigasztalt és felöltözött, haza kísért. Sokáig tartott, mire a szörnyű félelem lecsillapodott bennem.
Utána hallottuk, hogy egy alattomos fojtogató éjszaka magányos nőket támadott meg és csak több áldozat megkínzása után sikerült őt elfogni.
Mindez főként azért érdekes számomra, mert jól példázza azt az esetet, mikor az embernek végveszélyben nincs ideje fontolgatni, mégis képes kiválasztani a logikus, helyes megoldást – nem úgy, mint álmunkban gyakran megbénulunk ilyenkor.
A teljesség kedvéért megemlítem, hogy felhasználtam filmélményemet, és a lányom sikeres dolgozatot írt a témából.

Írta: Tóth Sarolta – mamuszka

“Lélekjelenlét” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Zsuzsa!

    köszönöm okos figyelmedet. Az eset, ami velem megesett, sok áldozatot érintett akkoriban, és sokáig féltem este egyedül. Egy parkon át vezetett az út munkahelyemről, abban több kollégista lányt is megtámadtak. Fontos volt, hogy dönteni tudjak azonnal és sikerült..ma már talán ledermednék.
    ez a film most a TV-ben más szereposztásban jelent meg, nekem a régi jobban tetszett – gondolom, azért volt ismerős a történet, mert azt is láthattad a moziban..én olvastam is. Úgy szoktam, hogy kiválasztok egy szerzőt, és az ő minden művét igyekszem kiolvasni…de már a szemem is hamar fárad..
    szeretettel üdv. Sarolta

  2. Kedves Mamuszka!

    Nagyon örülök, hogy a "lélekjelenléted" nem hagyott el, amikor szükséged volt rá!
    Egyébként én is nemrég láttam a TV- ben az "Egy tiszta nő" c. filmet, és nagyon tetszett. Azt már nem tudom, hogy régebben olvastam-e a könyvet, de mintha már a történetet valahonnan ismertem volna.
    Nagyon szépen fogalmaztál, gratulálok!

    Szeretettel: Zsuzsa
    🙂

  3. Kedves Sarolta!
    Fiatal koromban én is minden filmet megnéztem. Végig izgultam írásodat, szerencsére jó lett a vége.
    Gratulálok írásodhoz!
    Szeretettel: Magdi

  4. Kedves Sarolta!
    Nagy érdeklődéssel olvastam történetedet és fellélegeztem a végén. Nagy veszélytől menekültél meg, hála Istennek.
    Szeretettel gratulálok: Viola

Szólj hozzá!