A jóslat

Összes megtekintés: 1,165 

Anyám – ha még élne – éppen 100 éves lenne, de sorsa csak 77 évet engedélyezett neki. Öt gyermekes iparos család elsőszülöttjeként csodálkozott rá a világra. Mivel örömtelen ölelésből fogant, anyja sohasem szerette. Elhalmozta munkával, 4 kisebb testvérét is neki kellett istápolnia. Mihelyt 15 éves lett, anyja cselédnek adta egy úri házhoz. Hét végén kimenőt kapott, ilyenkor hazament a szülői házba. Egy ilyen alkalommal látta meg őt apám, aki első látásra – ahogy mondani szokás – halálosan beleszeretett.

Ő úri családban élt, főiskolán tanult. Jóképű volt és sokoldalúan tehetséges. Szép karriert jósoltak neki. Ő azonban az én tanulatlan, de ritka szépségű anyám szerelméért beérte azzal, hogy tanítói oklevelet szerezzen. 10 hosszú éven át udvarolt neki, persze csak hétvégeken találkozhattak. Nagy sétákat tettek a természetben. Egy ilyen alkalommal történt, hogy a patak parton szinte mesebeli szép anyókát pillantottak meg, aki nefelejcset szedett, abból csokrokat kötött. Apám szóba elegyedett az anyókával, és felajánlotta segítségüket. Amikor megtelt nefelejcs csokrokkal a néni kosárkája, megköszönte a szíves segítséget. Nézegette a fiatal szerelmeseket és így szólt:
– Nagyon szép pár vagytok, de nem fogtok együtt megöregedni. Én látom a halált egyikőtök arcán, de most nem mondhatok többet. Menjetek, használjátok ki a rövidre szabott boldogságot!

Leendő szüleim nem nagyon hittek az anyóka szavainak, hiszen szépek, fiatalok, egészségesek voltak mindketten.
Miután apám megszerezte a tanítói oklevelet, állást kapott a szomszéd megyében szép szolgálati lakással, feleségül vette anyámat. Könnyen, gyorsan beilleszkedtek a falusi elit /pap, orvos, jegyző, tanítók, földesúr/ társaságába. Felhőtlenül boldogok voltak. Örömüket fokozta a hamarosan születendő gyermek jelentkezése. Apám gondoskodón már a szülést megelőző hetekben kórházba vitte asszonyát. Ő pedig várta a gyermeket. Barátaival egy iskolai rendezvényen szórakozott. Szeszélyes tavasz volt, esett a jeges eső április 7-én. Ő átizzadtan kiment az udvari mellékhelyiségbe, megfázott. Másnap 40 fokos lázzal kórházba került, 3 nap múlva meghalt. Anyóka jóslata teljesült.
Apám 27 éves volt ekkor, és már nem láthatott engem.

Írta: Tóth Sarolta

“A jóslat” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Köszönöm üzenetedet kedves Eszter. Valóban nehéz felnőni úgy, hogy az elveszített szülőt csak fényképről ismeri az ember, különösen akkor, ha özvegyen maradt anyját is ilyen nehéz sors várja, mint az én anyámat.
    Egy életre meghatározó!
    Az anyóka megérző képességében én hiszek, vannak emberek, akik rendelkeznek valami különös adottsággal, bár ezzel nem üzletelnek és azt is tudom, hogy a rossz hírt nem szívesen közlik az érintett személlyel.
    Nekem is volt ilyen kicsit hasonló képességem korábban, de mióta teljesen legyengült az immunrendszerem a betegségem miatt, elveszítettem ezt a képességet, ami nekem egész pozitívan működött, nem csak a rosszat, a szerencsét is néha megéreztem előre.
    –köszönöm kedves soraidat és együttérzésedet
    szeretettel -Sarolta

  2. Kedves Mamuszka!

    Nagyon szívbemarkoló, hogy valaki nem érheti meg a gyereke születését, s hogy valaki sohasem láthatja szüleit, ahogy Te édesapádat. Nehéz így elindulni az életbe, ekkora veszteséggel. A jóslatról hajlamos vagyok azt hinni, hogy lehet valóságalapja. Idős emberek, nagy élettapasztalattal talán meglátják egy-egy embernek a jövőjét, sorsát. Megható írás!
    Sok szeretettel Eszter

  3. Kedves Zsuzsa!
    Ez számomra nagyon fontos emléke az életem történetének, azt szeretném folytatásos formában megjeleníteni egyszer talán könyvként is /lányaim szeretnék/ – és ez egy epizód lehetne benne.
    Köszönöm, hogy üzentél..
    szeretettel – Sarolta
    /jó memóriád van, ez külön elkápráztat engem nálad/:)

  4. Kedves Mamuszka!

    Azt hiszem, ezt a nagyon megható igaz történetedet olvastam már régebben is. Nagyon szépen megírtad. Gratulálok!
    Lehet, hogy mégis csak vannak olyan emberek, akik a jövőbe látnak, csak nem biztos, hogy találkozunk velük!

    Szeretettel: Zsuzsa
    🙂

  5. Kedves Róza!

    Köszönöm kedves üzenetedet, mesébe illő, tragikus valóság, de a jóslatok néha beteljesülnek. Jómagam is átéltem, hogy volt megérző képességem, de főleg a rossz dolgokat éreztem meg – mégsem tudtam elkerülni – Már nem történnek velem csodák, se jók, se rosszak, mert csak a végét várom..a sok szenvedésnek.
    köszöntelek szeretettel -Sarolta

  6. Kedves Sarolta…borzasztó-megható az írásod….Való igaz a jóslatok,megérzések sajnos bejönnek…Saját tapasztalatból is tudom…gratulálok 🙂

  7. Kedves Viola!

    örömmel olvastam kedves soraidat, megértő szavaidat.
    köszönöm, hogy figyeltél rám, én is szívesen írnék többet szerzőtársaknak, de nagyon gyenge vagyok és fáradt a kezem nem bírja a billentyűzést, de olvasok sokat.
    szeretettel – Sarolta:)

  8. Kedves Sarolta!
    Nagyon tetszik írásod, szomorúsága ellenére. Átérzem nehézségeidet, mert húgommal együtt, mi is félárvák voltunk. Édesapádnak ennyi élet adatott és mindegy, hogy miért kellett meghalnia.
    Az én férjem is 30 évesen halt meg egy balesetben. A fiam egy életen át sajnálja.

    Való igaz, hogy mindenki élete egy regény. Jóslatokban, megérzésekben hiszek, mert már többször is beigazolódott.
    Az életerő fogyatkozását már én is érzem.
    Jó egészséget kívánok szeretettel: Viola

  9. Kedves Ida!

    Köszönöm, hogy érdekelt a kis elbeszélés és üzenetet is küldtél róla. Igen, árvának születtem, és ez nehéz sorsot küldött nekem. Keményen kellett mindenért küzdenem, amit elértem, mert magamra voltam utalva.
    Több önéletrajzi jellegű írásban foglalkoztam életem fordulataival. Mondják: mindenkinek van egy regénye – a sajátja – nekem is volt – talán tanulságos is lehetne az utódoknak, a mai fiataloknak – de már elfáradtam, befejezni vágyom földi pályafutásomat – és mivel több krónikus, súlyos betegségem van, alig elviselhető fájdalmakkal, remélem, nem kell sokáig várnom a kaszásra.
    – Én hiszek a megérző képességekben, nekem is volt, erre konkrét példákat idézhetnék, ma már nincs, mert életerőm elfogyott.
    szeretettel köszöntelek -Sarolta:)

  10. Kedves Ibolya!
    meghatottan fogadtam kedves soraidat. Nem vagyok babonás – sőt nagyon is racionális , vallásos sem! – de hiszem, hogy vannak különleges megérző képességgel megáldott /vagy megvert?!/ – emberek, mint ez az anyóka. Sőt fiatalabb koromban valami hasonló képességem nekem is volt, le is írtam egy ilyen velem megesett történetet novellában.
    – Apámat nem láttam, csak fényképen, hasonlítok rá külsőleg és talán szellemem értékeiben is. Ha ő életben marad, sokkal jobb és könnyebb életem lehetett volna. Csak anyám elbeszéléseiből ismerem rövid együtt töltött életüket – noha a tragédiához tartozik az is, hogy a házasságkötés előtt tíz évig udvarolt neki apám /ma azt mondanák: "jártak" – de nem szexeltek, noha biztosan vágyódtak rá. Apám hagyatékából néhány apró emléket őrzök ma is: kottát, amihez ő szerzett zenét, szerelmes verse kéziratát, mely anyámhoz szól, lapokat iskolai naplójából , a rézcsengőt, ami akkoriban a tanítási óra végét és a kezdetét jelezte "becsengettek" és "kicsengettek" . a nádpálcát, amivel verekedni is lehetett, tenyerest adni, de ő csak mutogatott vele térképen- ezt hiszem. Van horgolt terítőm, festményem, hímzett terítőm – z ő keze munkája – a többi elveszett ill. eladták mesterhegedűjét testvérei, akik születésemkor e szavakkal fogadtak: "minek kellett ez a gyerek?

    – Nos hát ilyen volt, lett az én kis életem – és köszönöm, ha elolvastad
    szeretettel – Sarolta:(

  11. Kedves Sarolta, ez nagyon szomorú történet. Olyan fiatalon, s épp, hogy kezdték az életet. Nem hiszek az ilyen jóslatokban, szerintem ez anélkül is bekövetkezett volna. Ezek szerint, Te már árván születtél…

    Szeretettel
    Ida

  12. Uramisten, de szörnyű jóslat, de még borzasztóbb, hogy beteljesült. Még tizenhat éves lány voltam, amikor egy öreg cigányasszony jósolt három forintért tenyérből (1963-ban) két férjet és egy lány és egy fiú gyermeket, akkor jókat vihogtunk rajta, igaz lett.
    Azt javaslom, hogy ezt a történetet írd át, bővítsd ki a kor leírásával, és az édesapád fiatal életével. De ez csak javaslat. Szeretettel Jega Ibolya

Szólj hozzá!