A tó a tőzeg kibányászása után keletkezett. Egy kisebb domb nagyságú tőzeg elszállításra várt, hogy máshol a talajt javítsa. Egy részét a természet virágai már birtokukba vette, szépen virultak a fekete föld oldalában.
Papa ráhelyezte a csalit a horogra, és a kislány alighogy bedobta, máris ráakadt egy keszeg. Ezután az idős férfi alig győzte a csalikat pótolni, a kis halakat levenni, elhelyezni az előre elkészített hálóba , mert a kislány rövid idő alatt 37 halat fogott. Volt is nagy öröm, lesz mit mesélnie barátnőinek!
Míg a horgászok a halak csalogatásával voltak elfoglalva, mama szokásához híven a táj szépségében gyönyörködött. A tavat egy út kettészelte, egyik felében megmaradt a hínár, sás, vízililiom, amely szépen virágzott, a szélén a ritkás nád között buzogány díszelgett. A másik részét kitisztíttatták, és egyik felén homokkal feltöltötték, ne legyen iszapos. A víz tükörsimán, ezüstösen kéklett, a tó másik partján lévő kisebb-nagyobb fák, bokrok árnyéka tisztán tükröződtek benne. Egyik pillanatról a másikra apró kis fodrocskák jelentek meg a felszínén, a szél gyermekei futottak végig rajta, majd hamarosan megjelent anyjuk is, nem túl mérgesen, de igyekezett elkapni a rakoncátlan szellőcskéket. Ezáltal nagyobb hullámok, inkább csak fodrocskák keletkeztek, és a vizet csobogó hang kíséretében a partra mosta. Amilyen gyorsan jöttek a kis fodrocskák, olyan hirtelen vált ismét tükörsimává a tó. Bizonyára szellőmama utolérte gyerekeit.
Amikor a kislány elfáradt a „nagy munkában”, és a napocska is elbújt, esővel terhes felhők jelentek meg az égen, mamájával közösen szedtek egy csokor mezei virágot. Igyekeztek haza, otthon a virág vázába került, a nagyobb keszegeket megsütötték, a kisebbeket beletették az előkertben lévő. fenyőfák alatti kis tavacskába.
A délután nagyon kellemesen telt el, ezt máskor is megismételték, de nemcsak a tavon, hanem a Dunába torkolló Vajas-fokon is.
Írta: Sz. Sipos Magdolna
Kedves Klári!
Az unokával töltött idő mindig kellemes, különösen, ha az a természetben történik. Ez is egy szép emlékem. Köszönöm, hogy olvastál!
Sok szeretettel: Magdi (f)
Kedves Magdi!
Csodásan írtad meg a természet szépségeit, "a víz tükör simán, ezüstösen kéklett", a csintalan szélgyerekeket, a tavat, a horgászatot, a nagyszülők legnagyobb örömét, azt, hogy imádott unokájukkal lehettek, horgászat élményét="nyugalom szigete" lehetett. Csak a jó, és szép emlékeket lehet jól és szépen megírni!
Örülök, hogy olvashattam. Szeretettel gratulálok: Klári(f)
Kedves Rita!
Ez az örömteli horgászás már olyan régen volt, hogy igaz sem volt… 🙂 Nagyon szeretem a természetet, az unokámat még jobban, és szép emlék ez számomra. Köszönöm, hogy olvastál, és hozzászólást is írtál!
Sok szeretettel: Magdi (f)
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon jó visszagondolni ezekre az emlékekre. Férjem nagyon szeret horgászni, unokám örült a sok kis halnak, én pedig a természetben gyönyörködtem, no és a családomban.
Köszönöm, hogy nálam jártál, és hozzászóltál.:)
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdolna!
Biztosan kellemes kikapcsolódás volt a nagypapának és a kis leányunokájának is a vízparton való foglalatoskodás.
Szeretettel: Zsuzsa
🙂
Kedves Eszter!
Ez a kis írás egy emlékezés. Unokámnak nagy élmény volt a sok kishal fogása. Míg kicsi volt, szerette, ha kitalált mesével szórakoztattam, és a szél játéka megfogott, amint a sima víztükrön apró, majd nagyobb fodrok jelentek meg.
Köszönöm, hogy olvastál és tetszett.
Sok szeretettel: Magdi
Kedves Magdolna!
Olyan jól esik idegenként is együtt lenni egy rövid kis írás erejéig egy családdal. Olvasás közben ott voltam a tőzegbánya tavánál, s együtt örültem a kislánnyal, aki ilyen sok halat kifogott. Nagyon tetszett, a szélcsalád megjelenése is. Kedves írás!
Sok szeretettel Eszter