Édesapám vállalkozásaira, születésem nagy szerencsét hozott.
Augusztusra-annyira felvirágzott, hogy a nagycsalád feljött Pestre, kicsit mulatni. Az Astoriában szálltunk meg.
Mi voltunk testvéremmel együtt négyen, nagybátyámékat is vendégül láttuk a gyerekekkel együtt.
Anyukám a legszebb díszmagyar ruhát, gyönyörű fekete brokátból, lila hímzett köténnyel, kapta ajándékba, majd Máramarosszigeten gróf Horthy Miklós fogadásán ebben a ruha költeményben jelent meg, és azt beszélték, ő volt az egész megye legszebb asszonya.
Apám is elegánsan öltözött, most egy Esterházy kockás öltönyt vásárolt magának.
Hazatérve nagybátyám, sopánkodott, hogy „Így, öcsém,- úgy öcsém, milyen jó neked, én is szívesen nyitnék egy kocsmát, ha lenne annyi tőkém, hogy vegyek egy modern szép, új pultot.”
– Tudod, mikor Pesten jártunk láttam is egyet, nem is volt olyan drága, de hát a kezdő tőke, csak nem akar összejönni…
Apám megértette a célzást, és felajánlotta segítségét, kölcsön adja a pénzt, majd amikor beindult az üzlet, szép lassacskán visszafizeti.
Nagybátyám, már másnap vissza is utazott Pestre, megint vonattal.
Itt töltött egy hetet, táviratokban biztosította feleségét, hogy intézi a vásárlást. Majd nagy fáradtan hazaérkezett.
Otthon színes előadást tartott, arról, hogy milyen is lesz a pult.
Természetesen a legmodernebb, ilyet még Bányán, de még Kolozsvárt sem látni!
Volt nagy, örömteli várakozás. Eltelt egy hét,- két hét… a pult csak nem érkezett. Már az egész kisváros erről beszélt, vajon miért késlekedik a csomag?
Majd egy reggel, befutott a vonat Kolozsvár felöl, és egy cifra ruhás kifestett teremtést segítettek le a róla, aki nem átalkodott rögtön nagybátyám iránt érdeklődni, merre is van az a szép étterem, itt a városban? Azé, a Janié?
Nna! Vidéken gyorsabb a hír, mint ha postán érkezett volna…
Nagynéném ajtaját ököllel verték, és kiabálták be a kerítésen,
– Mariska! Mariska! Gyere, gyere gyorsan az állomásra! Híjad a Janit is! Megérkezett a pult!
Augusztusra-annyira felvirágzott, hogy a nagycsalád feljött Pestre, kicsit mulatni. Az Astoriában szálltunk meg.
Mi voltunk testvéremmel együtt négyen, nagybátyámékat is vendégül láttuk a gyerekekkel együtt.
Anyukám a legszebb díszmagyar ruhát, gyönyörű fekete brokátból, lila hímzett köténnyel, kapta ajándékba, majd Máramarosszigeten gróf Horthy Miklós fogadásán ebben a ruha költeményben jelent meg, és azt beszélték, ő volt az egész megye legszebb asszonya.
Apám is elegánsan öltözött, most egy Esterházy kockás öltönyt vásárolt magának.
Hazatérve nagybátyám, sopánkodott, hogy „Így, öcsém,- úgy öcsém, milyen jó neked, én is szívesen nyitnék egy kocsmát, ha lenne annyi tőkém, hogy vegyek egy modern szép, új pultot.”
– Tudod, mikor Pesten jártunk láttam is egyet, nem is volt olyan drága, de hát a kezdő tőke, csak nem akar összejönni…
Apám megértette a célzást, és felajánlotta segítségét, kölcsön adja a pénzt, majd amikor beindult az üzlet, szép lassacskán visszafizeti.
Nagybátyám, már másnap vissza is utazott Pestre, megint vonattal.
Itt töltött egy hetet, táviratokban biztosította feleségét, hogy intézi a vásárlást. Majd nagy fáradtan hazaérkezett.
Otthon színes előadást tartott, arról, hogy milyen is lesz a pult.
Természetesen a legmodernebb, ilyet még Bányán, de még Kolozsvárt sem látni!
Volt nagy, örömteli várakozás. Eltelt egy hét,- két hét… a pult csak nem érkezett. Már az egész kisváros erről beszélt, vajon miért késlekedik a csomag?
Majd egy reggel, befutott a vonat Kolozsvár felöl, és egy cifra ruhás kifestett teremtést segítettek le a róla, aki nem átalkodott rögtön nagybátyám iránt érdeklődni, merre is van az a szép étterem, itt a városban? Azé, a Janié?
Nna! Vidéken gyorsabb a hír, mint ha postán érkezett volna…
Nagynéném ajtaját ököllel verték, és kiabálták be a kerítésen,
– Mariska! Mariska! Gyere, gyere gyorsan az állomásra! Híjad a Janit is! Megérkezett a pult!
2011.10. 22.
Írta: Domin Jolán
Köszönöm érdeklődéseteket.
szeretettel Jolán
Jó írás, kedves Jolán, remek csattanóval.
Szeretettel
Ida
Kedves Jolán!
Gyanús volt nekem az a hosszú időre nyúló pult vásárlás, hisz már úgy kérte a pénzt a sógorától, hogy előre kinézte magának. A falu népének volt is mit nézni a megérkező "pulton".
Tetszett írásod!
Sok szeretettel: Titanil