Nagyon régen az 50-e évek elején…
Egy nyári végi meleg délelőtt, édesanyám nagytakarítást készített. A frissen felhúzott ropogósra vasalt, kékítőtől ragyogó fehér dunnahuzat csak úgy duzzadt, feszült a meleg, aranyló napfényben.
Bevittük mindet kinek-kinek az ágyába. A frissen feltöltött szalmazsákokból is jó friss illat szállt.
A portörlés rám várt.
Igen de Borika barátnőm már itt volt játszani siettünk volna. Hát, amíg én törölgettem, támasztotta az ajtófélfát, és cseverésztünk…
Kezem közben járt, fürgén törölgettem a leszállt port. Az éjjellámpa is sorra került, de kétfelé figyelni nem könnyű, most ujjam beszaladt a szabadon lévő konnektor lyukba. Na az az áramütés! Akkorát repültem, tán még az ablakon kívülre is esek! Fehér voltam, mint a fal. De őrző angyalom reptemben felfogott-, mert más bajom nem lett.
Délutánra fordult az idő, anyukám lejött a korcsmából, a fészer környékén talált minket. Persze szokás szerint összeszidott bennünket: és ti mit csináltatok, amíg mi apátokkal odafent dolgozunk? Adtatok már enni a disznóknak?
Neem, még nem.
Anyukám felkapta a fazék moslékot és már fordult is ki vele a disznóól felé, az azonban üresen fogadta… Az ajtaja tárva nyitva!
Hol vannak a disznók?! Kiáltotta el magát anyukám
Na ahányan voltunk annyi felé futottunk! A négy gyerek is kereste: de hiába se az udvarban,- mely jókora volt,- még a korcsma körül is-, háta mögött-se, se a kertben, se a fészerben,
Nincsenek a disznók, összejött a család a korcsmában, hogy a családfő: édesapánk megmondja most már mit is tegyünk?!
A kapuk zárva,: igen ám” de hátha valaki idegen kiengedte őket?! ”Esett kétségbe anyukám, ugyan hol keressük?! Futottunk jobbra, balra a faluban. Jöttek nagyszüleim. Náná, a nagynéném, és persze a szomszédok! Két 70-80 kg-os disznó nagy érték volt!
Gyanús volt, hogy a hatalmas eperfa lehullott termése nem volt fellegelve a fa alatt. Voltak ott még más gyanús jelek is, de az izgalomban nem vettük észre.
A falu kisdobosával futott össze nagyapám: mint aki a korcsmából az ultipartikról jó barát- felajánlotta segítségét,
Már mondta is a hangos beszélő, hogy bizony: aki látott két elszabadult disznót az szóljon már be a kocsmárosnak!
A kocsmáros köztiszteletben álló személyiség lévén, az egész falú a disznókat kutatta!
Nincsenek, nincsenek!
Fáradtan az árokpart csalánjától összecsipkedve tértem haza, és félve, mintha én is ludas lennék abban, hogy ezek a disznók eltűntek.
A konyhába belépve, iszonyú szag fogadott. ”Jézusom” kiáltott fel anyuka:” a disznók!”
Bizony a disznók a frissen felhúzott ágyban feküdtek, 1-1 külön, külön ágyban. A kézimunka lerángatva a földre, nem volt szégyenérzetük a dolgukat is bent végezték el!
Volt az este nagy forgalom a kocsmában!
Sokan élcelődtek szüleimmel.
Egy nyári végi meleg délelőtt, édesanyám nagytakarítást készített. A frissen felhúzott ropogósra vasalt, kékítőtől ragyogó fehér dunnahuzat csak úgy duzzadt, feszült a meleg, aranyló napfényben.
Bevittük mindet kinek-kinek az ágyába. A frissen feltöltött szalmazsákokból is jó friss illat szállt.
A portörlés rám várt.
Igen de Borika barátnőm már itt volt játszani siettünk volna. Hát, amíg én törölgettem, támasztotta az ajtófélfát, és cseverésztünk…
Kezem közben járt, fürgén törölgettem a leszállt port. Az éjjellámpa is sorra került, de kétfelé figyelni nem könnyű, most ujjam beszaladt a szabadon lévő konnektor lyukba. Na az az áramütés! Akkorát repültem, tán még az ablakon kívülre is esek! Fehér voltam, mint a fal. De őrző angyalom reptemben felfogott-, mert más bajom nem lett.
Délutánra fordult az idő, anyukám lejött a korcsmából, a fészer környékén talált minket. Persze szokás szerint összeszidott bennünket: és ti mit csináltatok, amíg mi apátokkal odafent dolgozunk? Adtatok már enni a disznóknak?
Neem, még nem.
Anyukám felkapta a fazék moslékot és már fordult is ki vele a disznóól felé, az azonban üresen fogadta… Az ajtaja tárva nyitva!
Hol vannak a disznók?! Kiáltotta el magát anyukám
Na ahányan voltunk annyi felé futottunk! A négy gyerek is kereste: de hiába se az udvarban,- mely jókora volt,- még a korcsma körül is-, háta mögött-se, se a kertben, se a fészerben,
Nincsenek a disznók, összejött a család a korcsmában, hogy a családfő: édesapánk megmondja most már mit is tegyünk?!
A kapuk zárva,: igen ám” de hátha valaki idegen kiengedte őket?! ”Esett kétségbe anyukám, ugyan hol keressük?! Futottunk jobbra, balra a faluban. Jöttek nagyszüleim. Náná, a nagynéném, és persze a szomszédok! Két 70-80 kg-os disznó nagy érték volt!
Gyanús volt, hogy a hatalmas eperfa lehullott termése nem volt fellegelve a fa alatt. Voltak ott még más gyanús jelek is, de az izgalomban nem vettük észre.
A falu kisdobosával futott össze nagyapám: mint aki a korcsmából az ultipartikról jó barát- felajánlotta segítségét,
Már mondta is a hangos beszélő, hogy bizony: aki látott két elszabadult disznót az szóljon már be a kocsmárosnak!
A kocsmáros köztiszteletben álló személyiség lévén, az egész falú a disznókat kutatta!
Nincsenek, nincsenek!
Fáradtan az árokpart csalánjától összecsipkedve tértem haza, és félve, mintha én is ludas lennék abban, hogy ezek a disznók eltűntek.
A konyhába belépve, iszonyú szag fogadott. ”Jézusom” kiáltott fel anyuka:” a disznók!”
Bizony a disznók a frissen felhúzott ágyban feküdtek, 1-1 külön, külön ágyban. A kézimunka lerángatva a földre, nem volt szégyenérzetük a dolgukat is bent végezték el!
Volt az este nagy forgalom a kocsmában!
Sokan élcelődtek szüleimmel.
Írta: Domin Jolán
Azt hiszem ez az eset adott löketet édesapámnak, hogy másik -berendezett- házba költözzünk azonnal, amit korábban meg is vett.Itt friss szalmazsákok, tisztaság fogadott bennünket, csak a kocsmától, úgy 1,5 km volt.
A mosást, takaritást nem úsztuk meg!
Kedves Jolán!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a régi emlékedet. Bizony a múlt század végéig a fiataloknak ki volt adva a napi teendő, ha a szülők dolgoztak. Nem csodálom, hogy kétségbe estél, amikor eltűntek a disznók. Én sem gondoltam, befekszenek a frissen mosott ágyneműbe. Még mondja valaki, nincs ízlése egy disznónak.:D
Gratulálok történetedhez!
Sok szeretettel: Titanil
Igen, hogy mik voltak!
Köszönöm, figyelmedet
szeretettel Jolán
Kedves Jolán!
Remek történet. Ki nem találtam volna, hogy a frissen mosott ágyban találjátok meg a disznókat. Hát nem lehetett éppen kellemes pillanat, kezdődhetett a nagymosás elölről. Jó kis történet, főleg több évtized távlatából.:)
Szeretettel
Ida