Egypercesek

A szomszéd ház előtt tizenéves gyerekek lányok, fiúk vegyesen beszélgettek, nevetgéltek. Odament hozzájuk az ötéves szöszi kislány. Köszönés után megállt előttük.
– Tudod, hogyan születik a gyerek? – kérdezte a legidősebb, 12 éves fiú.
– Persze, hát a gólya hozza. Anyám nekem így mondta, mikor megkérdeztem, hogyan születtem.
– Melyik hónapban születtél?
– Januárban.
– Te láttál télen gólyát a faluban?
Ezen a kérdésen hosszasan gondolkodott a kicsi lányka, egyik lábáról másikra állt, majd ott hagyta a kérdezősködőket.
– Anya, hogyan születtem? – tette fel a kérdést, amint összetalálkozott édesanyjával.
– Mondtam már, a gólya hozott.
– De januárban nincsenek is gólyák, akkor hogyan lehetséges ez?
A szülő meglepődött, igaza van lányának, most erre mit feleljen?
– Hát téged a varjú hozott.

A kis árulkodós

Tél volt. A szülők kérték gyerekeiket, hogy meg ne fázzanak, feltétlenül tegyenek a fejükre sapkát, ha kimennek az udvarra. A testvérek között nagy volt a korkülönbség, nővére 10, bátyja 6 évvel volt idősebb a kis hugicánál. A legkisebb gyerek legtöbbször szót fogadott szüleinek, de a nagyobbak már kissé nagynak érezték magukat, időnként „elfelejtették” megfogadni a tanácsokat.
Egy ilyen alkalom volt ez is, amikor a batyi sapka nélkül ment ki az udvarra. Meglátta ezt hugica, sietett anyukájához.
– Anya, a batyi már megint haja nélkül ment ki.

Logika

A szöszi kislány nővére édesanyja személynevét kapta. A kislány még nem tudott egyes szavakat tisztán kimondani, ezért a felnőttek előszeretettel kérdezgették.
– Hogy hívják anyukádat?
– Sós Borbála.
– Nővéredet?
– Kaprikás Borbála. (Nem tudta kimondani a Paprikás szót)
– Téged, hogy hívnak?
– Sipos Magdika.
– Akkor nővéredet Sipos Borbálának hívják, nem?
– Nem, mert ha anyám Sós, akkor a nővérem csak Kaprikás Borbála lehet.
A pici lány logikája jó volt, csak azt nem értette, miért nevetnek hasukat fogva a felnőttek.

2012. július 29.

Írta: Sz. Sipos Magdolna