Szellemvilág – Szellemvilág-mese???

Szellemvilág (Bevezetés)

Manapság egyre többet hallok olvasok a szellemvilágról. Valójában létezik vagy csak a képzelet szüleménye? Az én véleményem az, hogy igen, létezik. Az ember nem csak testből áll. Van egy belső énje, a lelke. Amikor eljön az ideje és távozni készül e földi létből, egyedül van, de nem magában. A jó Isten leküldi hozzá a már eltávozott hozzátartozókat. Ők segítik s a mellé rendelt angyala. Mikor a lelke elhagyja a testét az angyal elvágja az éterszalagot, így a haldokló nem érez fájdalmat. Vannak azonban esetek, amikor ezt nem adják meg, mert meg kell élnie az embernek.
A szellem (lélek) még nem tudja, hogy ő már nem él. Bizonyos időnek kell eltelni mire rájön. Fáj neki, ha átmennek rajta. Átérzi azt, ami az életében szenvedélye volt. Ha ivott szomjas, ha dohányzott cigarettázna s így tovább. Ahogy telnek a hónapok ráébred szellem mivoltára. Ekkor már képes felkeresni azokat, akiket itt hagyott a földön. Gondolatokat sugall nekik, amiket ők a magukénak hisznek. Képes csodás dolgokra rávezetni őket. Vigyáz a gyerekekre, a botorkáló részegre, a beteg emberre. De bizony a földhöz ragadt szellem az öngyilkos szellem Nyugtalanít, ijesztget, kopog.
Sőt amikor már erős, tárgyakat mozgat. Pokol nincs, nem is volt soha! Az ember maga teremti meg a saját poklát.
Az Isten mindenkinek megadja a lehetőséget a fejlődésre, életben és halálban egyaránt. A szellemek legnagyobb hatalma a szabad akarat. A szellem képes felismerni földön elkövetett hibáit, tévedéseit. Ezért bűnei visszahúzzák a földre: ez a Reinkarnáció. Újra születik s megpróbálja beteljesíteni a karmáját (sorsát).S ez addig megy, amíg meg nem fizet azért, amit elkövetett, amíg helyre nem hozza a hibáit. Ekkor kerülhet csak egy jobb sorsba.

Szellemvilág – mese???

Péter nagyon beteg volt már. Tudta, hogy rákos, utolsó stádium. Nem hitegette magát csak csendben várta a véget. Az volt a baj, hogy szellemileg teljesen ép volt. Minden fájdalom a mások arcán látszó bánat, sajnálat, még inkább gyötörte, mint maga a betegsége. Felesége bánata kétségbeesése szívébe mély sebet mart. Mi lesz majd nélküle velük? Hogyan dolgozzák fel az elvesztését? Ki fogja segíteni, támogatni őket? A két gyerek mit fog szólni, hogy egyszer csak nincs apa? Apa, aki mindig vidám volt. Mindig játszott velük, sosem mondta, hogy nem ér rá. Még amikor beteg lett is elvitte őket horgászni. Ez és sok ilyen gondolat járt a fejében. Csak akkor pihent mikor megkapta a napi „koktélját” ahogyan ő hívta. Már mindent elrendezett maga körül s hálás volt a jó Istennek, hogy legalább az ügyeit nem hagyta befejezetlenül. Ezzel is megkönnyítve felesége dolgát. Már nem volt semmi dolga, csak várni és várni. De mire is? Annyi mindent hallott már a halálról, most ő áll a közelében. Mit is kellene éreznie? Fájdalom az van, a test már nem a régi. Oda a jó kötésű férfi. Nézi a kezeit, lábait, mint a piszkafák. Arca beesve csak nagy barna meleg szeme néz a világra tele fájdalommal. Nem félt, nem tudta mi vár rá… van-e oda át, várja-e valaki? Nem érdekelte, csak a család. Csak őket féltette a holnapoktól.
Este volt, a gyerekek éppen vacsoráztak, ő már túl volt a koktélján. Azt hitte álmodik, édesanyja ült az ágya szélén. Megdörzsölte szemeit, de a látomás csak nem akart elmúlni. Ekkor apja alakja rajzolódott ki a szoba közepén.
„Mi ez? Ébren álmodom?”
Nem értette a dolgokat soha nem voltak hallucinációi. Pedig már elég régen kapja a koktélokat. Megpróbált felkelni, de már nem volt ereje. Visszahanyatlott a párnáira.
– Éva, Éva! – kiabált volna a feleségének, de csak halk suttogás lett belőle.
Ám Éva meghallotta. Ennyi év alatt hozzászokott, hogy férje minden mozdulatára felfigyeljen. Berohant a szobába.
Péter csak nézett valahová. Megkérdezte fáj-e valami, kér-e valamit?
Ám ő csak nézett. Szeme meredten csak egy pontra szegeződött.
– Anya, apa – ezt a két szót suttogta.
Éva nem értette mit akar Péter, csak nézte némán beteg férjét, aki két kezét nyújtva indult valahová. Majd keze lehanyatlott, szeme bezárult, ajkát mély sóhaj hagyta el.
Elment…
Most már Éva megértette a borzasztó valót. Megcsókolta férjét, kiment, s becsukta maga mögött az ajtót. Péter megfogta apja, anyja kezét, s elindult a fény felé mely úgy világított, mint déli égen a nap.
Eljött a temetés napja. Mindenki feketébe, ő is. Mi a fene ez? Mindenki sír szomorú. Mi lelte ezeket, amikor ő olyan jól érzi magát? Csak éppen éhes, mintha már ezer éve nem evett volna. Az asztal tele finom ételekkel, de miért nem esznek? Csak sír mindenki. Na ő bizony nem vár senkire.
Odament az asztalhoz, tányért akart felvenni, hogy egyen már végre, de keze a semmibe nyúlt.
„Mi ez?”
Újra megpróbálta, most sem sikerült.
Ekkor nyílt az ajtó Éva a felesége lépett be. Szeme kisírva az asztalhoz lépett. Már szólni akart, szedjen neki ételt, amikor azt érezte Éva a hasán át veszi el a tányért. Megdöbbent, még mindig nem értette mi történt vele.
Kiment Éva után az ajtón. Odament gyerekeihez. Csak meg akarta a fejüket simogatni, megnyugtatni őket. Nincs már semmi baj, jól van, nem fáj semmije sem. Ám keze megint a semmibe markolt. Szólni akart, de ajkán nem jött ki szó.
Így ment ez hónapokon át. Bolyongott saját otthonában, de semmi nem sikerült, senki nem vett tudomást róla. Egyre idegesebb lett. Most már lelökte a tányérokat az asztalról. Összetörte a poharakat. De ez sem hozott változást.
Kezdett ráébredni a valóságra. Ő már nem él! Ezért nem látják, nem hallják. Nem tud enni, inni, átmennek rajta. Tehát halott! Most minden átfutott rajta, egész élete. Az, amit vétett, amit elrontott. Látta azokat, akiket megbántott. Egész szellemi létével Istenhez fordult:
– Küldj vissza Istenem! Engedd, hogy vétkem jóvá tegyem!
S ekkor valahol a földön, felsírt egy kisgyermek…

Írta: Alexa Gyuláné

“Szellemvilág – Szellemvilág-mese???” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Drága barátnőm-Katinkám!!!köszönöm hogy elolvastad kis történetem. Ez egy jó téma lenne.Érdekelne mások véleménye is .Ugyan is itt már más a kettőnk véleménye is. S ez jó-érdekes.Én nem hiszem az ördögöt a poklot.Szerintem azt mi emberek teremtjük meg magunknak itt és most.A hatalom gazdagság sok dologtól függ .Van aki megdolgozik keményen érte ,van aki lop csal és így jut hozzá.A szellem világba is vannak "rossz fiúk" az úgy nevezett démonok. Na ez már keményebb dió.De erről majd egy másik írásomba .Szeretettel: Lexirózsa

  2. Kedves Violám!!!köszönöm,hogy eljöttél és tovább olvastad kis írásom.szeretettel puszillak..Lexirózsa

  3. Kedves Mami!!! köszönöm ,hogy tovább olvastad .Így kerek az egész.Lexirózsa

  4. Kedves Lexirózsa!

    Olvasva a "folytatást" most se tudok mást mondani. Fantasztikus.

    Szeretettel: Jártó Róza

  5. Kedves Mindenki!!! aki olvasta a Bevezetőm,kérem olvassa tovább ha érdekli.Felkerült az is.Köszönöm…Lexirózsa..

  6. Kedves Violám!!! Úgy bizony ahogyan írod ..Ha szag is jelen van a szellem fiatal.Az-az nem régen halt meg.Csak itt ragadt-de vannak táltosok akik eltudják engedni őket a fénybe Istenhez.Reméltem a 2 írásom együtt jelenik meg.Ugyan is ez csak a bevezetés volt.De hátha Józsi mellé teszi-kértem már rá.Puszika Lexirózsa

  7. Kedves Lexirózsa!

    Örülök az írásodnak, sok minden úgy van, ahogy írod.
    Nem lehet ezt a kutatást elég korán kezdeni, mert senki nem tudja, mikor kell távoznia. Ezért jobb felkészülni, hogy ne legyünk odaát tudatlanok.

    Amit Jártó Róza leírt, az bizony úgy van, amikor a szag érezhető, ott van a tulajdonosa is, szellem-alakban. Láthatóan csak akkor jelenhet meg, ha Fentről engedik.

    Torma Zsuzsanna is sokat ért a témából és jól gondolja, hogy az elhalt ősök ugyanabba a családba születnek vissza. Általában ott voltak előbb is a nézeteltérések, újra születésnél is ott kell folytatni, tisztázni a megoldatlan feladatokat.

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  8. Kedves Zsuzsám! így igaz,de mikor rá jön már késő .Így újra kezdheti az életet.Javíthat vagy ronthat a helyzetén…Lexirózsa

  9. Kedves Rózsa!

    Nagyon érdkelnek engem is e témában írt "eszmefuttatások", következtetések, tapasztalatok! Bizonyára úgy van, ahogy legtöbben írják és ahogy a legtöbben hiszünk is már abban, hogy aki véglegesen elvégezte dolgát itt a Földön és maradéktalanul, az lélekként örökre megpihenhet, akinek meg még van valami "adóssága", amit nem teljesített jelen életében, az ismét megszületik a Földre, valakinek a valakijeként (még az is lehet, hogy ugyanabba a családba) és újra "járja az élet iskoláját". És úgy gondolom, nem lehet igaza annak, aki eldorbézolja az életét és azt vallja: "hiszen csak egyszer élünk!" Lehet, hogy ebben nagyon sokan tévednek, csak nem tudják.

    Sok szeretettel olvastalak: Zsuzsa
    🙂

  10. Kedves Mami!!Bizony így igaz !!! Csak sokan nem hisznek benne és bolondnak néznek,de már megszokom lassan.A táltos-reiki tan ezt tanította velem.E mellet én nem csak "hiszem" Istent tudom s ez a nem,mindegy.Köszönöm hozzászólásod.Lexirózsa

  11. Kedves Lexirózsa!

    Fantasztikus az írásod. Igazi eszmefuttatás, olyan témáról ami mindenkit foglalkoztat. Szinte mindenkinek volt már szellemes története. Tizen-évvel ezelőtt, egy borongós novemberi napon különös dolog történt velem. Bementem a szobába és a ruhásszekrénynél erős pálinkaszagot érezve azt kinyitottam. A férjem ruhái lógtak abba a szekrénybe és azok árasztották azt a szagot. De csak egy 60 cm-es szakaszon. Bosszankodva szedtem ki a ruhákat. Semmi szag. Visszatettem és megint éreztem. Kiszedtem eltűnt a szag. A férjem igencsak szerette a pálinkát és mindent ami A-val kezdődött. Este tudtuk meg, hogy körülbelül abban az időben amikor én azt a szagot éreztem halt meg. Este berúgott, eldőlt az utcán és a mínusz 5 fokban annyira kihűlt, hogy már nem lehetett rajta segíteni. Kedves Lexirózsa! Bizony-bizony vannak kísértettek. Gratulálok nagyszerű írásodhoz.

    Szeretettel: Jártó Róza

Szólj hozzá!