Ki hinné?

Kellemes, csendes, szombat reggel van. Végre, felhők is vannak az égen, napokon át kánikula volt. Kimentem az udvar-kertbe, mert itt minden egyben van: dús növényzet, ember-magasságú, óriás lángvirágok nagy mennyiségben, pedig állandóan irtom őket. Közben nagy levegőket szívok, akkurátusan megnézek mindent, de főleg a tetőt mustrálgatom, ahol csak a frissen lekent kúpcserepek láthatók. Belülről viszont két nap alatt, varázslat történt: szigetelés, aminek az ára egy magamfajtának nem kis összeg.
Jó pár éve végeztek itt már tetőfelújítást, fóliát is tettek fel, de ez olyan hatást váltott ki, hogy kánikulában elviselhetetlen lett, egyenlő a kinti hőmérséklettel. Hosszú ideje „szigetelés” ténye lebegett a levegőben, mint amit meg kellene csináltatni.
Ezen a tavaszon nagy fába vágtam a fejszét. A régen halogatott pár ablak kicserélése, a többi festése, a lakás belsejével együtt, rácsok leszedése, rendbetétele az én munkám volt, azután szúnyoghálós redőnyök felrakása. Ezek a munkák több hónapon át tartottak, nemrég lettünk kész, de hogy én mikor pakolok vissza, azt csak a nagy ég tudja.
Pihenésről szó sem lehet egy kertes családi házban, amely ingatlan ráadásul saroktelken fekszik.
A benti virágok is átültetésre várnak kint a napon és elhelyezésre a lakásban, mert ugye, már beléptünk az augusztusi hónapba.
Egy hete, az oldalsó kis kapunál szórólapot találtam véletlenül – vagy direkt, onnan felülről irányítva – amely minden munkavégzést kínál, ami szükséges egy ilyen háznál. Volt rajta e-mail is, így egyszerű a tanácskérés. Innentől, mint a karikacsapás, beindult a gépezet. A válaszadó jelezte, hogy épp a közelben kezdenek egy munkát, így szemrevételezi az én tetőmet is. Másnapra időpontot egyeztettünk.
Nekem dolgom volt, ahol előbb végeztem, így útba ejtettem a másik címet. Könnyen odataláltam, a tetőn és alatta, nagy létszámú kreol embercsoport serénykedett.
Meglepődtem, álltam legyökerezve, de szólni is kellett, mert ők is megálltak és engem néztek. A főnököt kerestem, mondták, anyagért ment, majd jön. Megköszöntem, visszaültem a kocsiba és nagy sebességgel irány haza.
Lavinaként jöttek a negatív érzelmek, félelmek, csalódások és minden rossz, ami egész életemben történt velem. Elbizonytalanodtam, átmentem egy ismerőshöz véleményt kérni, ahol épp vendég is volt. Jajongva tiltakoztak, gyorsan otthagytam őket, majd döntök egyedül. Otthon szól a telefon, egy régi ismerős érdeklődött. Kérdésemre pedig pont az ellenkezőjét mondta, feldicsérve egy régi ismerős szakmunkást. Na, most legyek okos egyedül, aki már mindentől és mindenkitől fél és ezt tetézi a korom is.
Csöngettek! Megérkezett a Vállalkozó, kis busszal, megnyerő külsővel, magabiztossággal, hozzáértéssel. Megmagyarázhatatlan béke és nyugalom lengett a ház felett, olyan mesebeli érzés.
Másnap reggel elkezdődött a munka, egy időben a másik ház tennivalóit is folytatva.
Aki látta, hallotta a munkák zaját, csodálkozhatott. Gyorsan, pontosan, megállás nélkül dolgoztak, közben a vezető hordta az anyagot utánfutóval, több fordulóval. 9 éve dolgoznak testvérek, rokonok együtt, vasszorgalommal, példamutatóan. Megható volt az igyekezetük. Amit tudtam, kedveskedtem nekik. Főztem kávét és almakompótot, amit örömmel fogadtak. Egytől egyig tisztelettudó emberek. Vidéki nagyvárosban van az otthonuk. Vezetőjük onnan hozza a csapatot a kisbusszal pesti kerületekbe és viszi őket naponta haza. Igen sok helyre hívják őket, mert megbízható, jó munkát végeznek, még a szombat-vasárnapi pihenőnapjuk sincs meg.
Két nap alatt elkészültek, tegnap, augusztus 3.-án, pont a Cigány Holokauszt Napján.
Egy picurka hiba azonban becsúszott az utolsó percekben – csak én vettem észre – amikor már sajnos, nem volt itt a vezető. Második nap, azaz tegnap reggel, egy nem közülük való, fehér bőrű, pesti lakosú munkás is jött. A befejezés utolsó perceiben figyeltem, hogy a kémény javítása is megtörténjék. Ez a honfitárs egyből ajánlkozott nagylelkűen – a biztos javítás érdekében – hogy főzzek még egy kávét csak kettőjüknek, aztán adjak ezer-ezer forintot nekik és ők ketten megcsinálják! Elhárítottam, de ez nem esett jól, a szépen kialakult kristálytiszta érzéseimnek, de elgondolkoztatott:
Mennyire más minden ember és soha nem szabad ítélni bőrszín miatt! Végül is nagyon örülök, mert megváltozott a hőmérséklet. Kint 30 fok felett van, itt benn pedig egyenletes 27 fok.
Köszönöm a Teremtőnek, hogy ilyen kiváló emberekre találtam és kívánom, hogy Isten áldása kísérje becsületes munkájukat.

Írta: Farkas Viola

“Ki hinné?” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Veronika, Etel és Eszter!

    Köszönöm kedves hozzászólásotokat. Pihenni? Azt nem lehet. Ez a nagy munka csak egy kis része volt a csinálni valóknak, de én már többet – ami kiadással jár – nem tudok tenni.

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  2. Drága Viola!

    A sok-sok negatív történet, amikről hall az ember és sajnos saját rossz tapasztalatom mellett, amik építkezés során értek, végre egy pozitív történet az iparosokról. Lehet ezt így is csinálni!!!:) Örülök, hogy minden rendben van házad táján, már tényleg pihenjél egy kicsit! Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

  3. kedves Viola!

    tetszett ahogyan leírtad történetedet a mindennapjainkról. Ezek foglalkoztatnak.
    gratulálok.
    Szeretettel, Etel

  4. Kedves Gabi, Lexirózsa és Ida!

    Köszönöm, hogy betértetek hozzám és köszönöm kedves szavaitokat.

    Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  5. [color=#006633]Kedves Viola!
    Élvezettel olvastam írásod. Csodálom benned a szűnni nem akaró tenni akarásod, a dolgos napjaid… Jó, hogy van erőd hozzá, és örülök, hogy rendes mesteremberekre találtál. Most már pihenhetsz a megszépült házadban egy kicsikét, ne hajszold túl magad. Élmény volt. Nagyon örültem.
    Szeretettel
    Ida[/color]

  6. Kedves Violám!!! igen az embert nem a színe teszi emberré…Ne keseregj..sajnos minden napi eset.Szeretettel…Lexirózsa

  7. Kedves Viola!
    Nagyon egyetértek veled azzal, hogy soha nem szabad ítélkezni senki felett, főleg a bőrszínük miatt. Én már több éve járok Romániából áttelepült cigány származású fodrász nőhöz, akit nagyon szeretetek, sőt a kis családja is nagyon szimpatikus! Nagyon becsületes és szorgos emberek, nem mellesleg nagyon tiszta emberek, mind lelkileg mind testileg értendő.
    Köszönöm,hogy olvashattam írásodat.
    És végül, hogy a címre utaljak vissza: én hiszem.
    Szeretettel:
    Gabi

Szólj hozzá!