Vámpír–Vámpír mese – 2/2. rész

Edit sírva indult haza. Most már nincs munkája. Miből fog megélni? Nem látott, hallott.
Az erdei úton érte utol a férfi. Megfogta a karját, magához vonta, s megcsókolta. Edit nem tiltakozott, már semmi nem érdekelte. A férfi az ölébe vette, úgy vitte hazáig.
Otthon lefektette, inni adott neki, Ő pedig szinte azonnal elaludt. Csak éjjel ébredt fel. Meglepetten látta, egyedül van. Hová lett a férfi?
Felkelt, az ablakhoz lépett, s megdermedt benne a vér. Ott állt a férfi, egy nagy farkassal szemben. Szemük szinte világított a holdfényben. Egymásnak estek, marták, harapták a másikat. Edit szinte eszét vesztve sikított fel. Rohant ki az ajtón.
Mind a két lény felé fordult. A farkas hosszú vonyítást hallatott, s elrohant az erdőbe.
A „férfi” háttal állt. Furcsa morgás hagyta el a torkát Edit hozzá szaladt, de mielőtt oda ért volna, a férfi megfordult. Szája torz vigyorra állt, két metsző foga kilógott belőle.
A lány rémülten hátrált vissza a házba, magára zárta az ajtót s éktelen sírásba kezdett.
Végre egy férfi, aki szereti, erre ez csak egy szörnyszülött.
A szekrényhez lépett, elővette a gyógyszeres dobozát, tartalmát a szájába öntötte, vizet ivott, s lenyelte az egészet. Minek éljen? Nincs miért, kiért.
Ekkor nagy robajjal betört az ajtó s a férfi állt előtte. Már az eredeti arcával. Edit szeme lassan elhomályosult, már nem látott semmit, hatni kezdett a gyógyszer. A férfi látta mi történt. Ha nem cselekszik gyorsan, elveszíti a leányt. Fölé hajolt, szép hosszú haját kisimította arcából, s a nyakába harapott. Hosszan itta a friss vért, majd ajkát megtörölve leült az ájult leány mellé. Tudta, ezzel megmentette az életét, de a falka tagjává tette. Félt, hogyan mondja el a leánynak mi történt. Látta a rémületet az arcán, amikor felismerte miben létét. Nem sokáig töprenghetett.
Edit lassan kinyitotta a szemét, borzalom suhant át rajta. „Mit akar tőle a vámpír? Hogyan lehet, hogy még él? Csak nem?”
Nemsokára megkapta a választ.
– Erik a nevem, s mint láttad vámpír vagyok. De ne félj, nem bántalak. Miért tetted ezt? Így meg kellet, hogy harapjalak, másképpen meghalsz. Így örök életet adtam neked.
– Nem, nem akarom! Ez szörnyű. Nem akarok vérszívó állat lenni. – ordította magán kívül.
– Már késő, nem lehet visszacsinálni, a falka tagja lettél. S az én párom.
Edit az ágyra hanyatlott, s újra elájult. Erik felkapta, s kiszállt vele az ajtón. Kastélyába vitte, ami az erdő sűrűjében rejtőzött az avatatlan szemek elől. Itt egy gyönyörű szobában lefektette az ágyra, s magára hagyta. Elment intézkedni. Ételt, italt küldött a szobába, s egy szobalányt rendelt mellé.
Edit lassan kezdett magához térni. Nem tudta hol van. Némán nézte a nőt, aki kedvesen kínálta neki az ételt. Elfordult, nem szólt, csak sírt. A nő kiment.
Nemsokára Erik jelent meg az ajtóban. Mellé ült, mire Edit arrébb húzódott. Undorodva nézet a férfira. Erik arca elborult. Nem akarta ezt beleszeretett a leányba. Azt remélte, Edit soha nem fogja megtudni ki is ő valójában. Adottsága számára is teher volt. Az örökös harc a fajtájabeli és más szörnyszülöttekkel, kimerítette. Csak élni akart, de ez számára nem adatott meg úgy látszik. Még soha nem szeretett senkit. A vámpír nők nem vonzották. Ő csak akkor ölt. ha muszáj volt. amúgy vérkonzervekkel táplálkozott. Különleges vámpír volt, nem is fogadták be társai. Ő bírta a fényt, nem volt benne gyilkos hajlam. Így neki kellet alkalmazkodni a többi vámpírhoz. Minden teliholdkor az volt a szokás, hogy valakinél összegyűlnek. Ilyenkor valóságos orgiákat rendeztek. Minden vámpír hozott egy embert, bedobták a közösbe, s aki csak tehette rácsapott. Addig szívták a vérüket, míg az mozdulni tudott. Az elfogyasztott vér mennyisége, mint kábító szer hatott rájuk. Ez már nem az életben maradáshoz kellet. Ösztöneik uralták őket, s elszabadult a pokol. Ilyenkor már egymást is marták, bizony előfordult, hogy néhány vámpírt a szolgái vittek haza. Most éppen Eriken volt a sor. Ő nála kezdtek gyülekezni a fenevadak. A szolgái átrendezték a nappalit, ő azért ment be Edithez, hogy megpróbálja elmagyarázni a leánynak a dolgok állását. Ám az nem fordult felé sem. Még a takarót is magára húzta.
Nagyon fájt Eriknek, de nem tudott mit tenni. Remélte másnap elmondhatja a leánynak a történetét. Kiment, rázárta az ajtót, nehogy valaki rátaláljon.
Megérkezett a társaság. Mindenki a szoba közepére lökte áldozatát. Várták a házigazda mivel lepi meg őket. De Erik csak állt némán, bámult maga elé. Gondolatai Editnél jártak.
Ekkorra már kezdtek elszabadulni az ösztönök. Lia, a vámpír leány már régen kinézte magának Eriket, de ő nem figyelt rá. Ria kegyetlen ragadozó volt. Fajtájának az egyik legelvetemültebb tagja. Ő már kedvtelésből is ölt. Eriket undorította a nő, de ez még jobban feltüzelte a vámpír nőt. Most is éppen Erik felé lépett. Elé lökte áldozatát, egy fiatal leányt.
– A tiéd, neked hoztam.
Ám Erik odább lökte őket, s elindult a szoba felé ahol Editet hagyta. Rémülten látta, a leány nincs a szobában, csak a nyitott ablak tátongott üresen. Berontott, az ablakhoz ugrott.
Edit éppen akkor ért földet. Utána vetette magát, hogy visszavigye és eldugja. De az ablakban megjelent Ria. Vad üvöltés hagyta el a torkát. Melléjük ugrott elkapta Editet.
– Az enyém? – S már rá is tapadt a leány torkára.
Erik egyetlen ütéssel leseperte róla. Ria ekkor döbbent rá. Ez nem a neki szánt áldozat, ez Erik párja. A vámpír leány mint őrült támadt szerelme tárgyának. Eriket a hirtelen támadás a földre döntötte. De ekkor már mindenki kint állt az udvaron. A vámpírok kezükben az áldozatukkal nézték az ádáz küzdelmet. Edit lebénult, mozdulni sem tudott. Csak nézte a szörnyetegeket, akik a vérszagtól megvadulva közeledtek felé. Erik lerázta Riát, rávetette magát Editre, testével védte volna a fenevadaktól. De már nem volt megállás.
Ria elkapta Editet, száját a nyakára tapasztva szívta a vérét. Erik látta amint a leány, akit először szeretett nyomorult életében, egyre haloványabb, majd lehanyatlik. Ria odább lökte a halott leány, és sátáni kacajjal Erikre vetette magát. Erik várta a támadást. Gyors mozdulattal felugrott a kerítésre, még egy pillantást vetett szerelmére, és beledőlt a kihegyezett karókba. Hirtelen néma csend lepte be az udvart. Lassan az erdő felett pirkadni kezdett. A nap korongja megjelent az égen. Szemvillanás alatt eltűnt mindenki. A felkelő nap már csak két halott embert talált az udvaron.

Írta: Alexa Gyuláné

“Vámpír–Vámpír mese – 2/2. rész” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Édes Lászlóm!!! igazad van,mint mindig…most kicsit bőgök aztán rád-rátok gondolok és köszönök nektek mindent…szeretettel.Lexirózsa:)

  2. Drága Rózsa!

    Próbáld meg nem harcnak venni, csupán eltérő látásmódok ütközésének. Azt magam is látom, hogy nagyon lelkes olvasó vagy és mindenkihez van néhány szép szavad! Hidd el, Neked is könnyebb lesz, ha egyszerűen "könnyedén" veszed ezeket a bejegyzéseket! Egyszerű matematikai alapon is le tudod vonni a megfelelő értelmezést! Van egy, esetleg kettő kritikai megjegyzás és ott a többi lelkes olvasód, aki melletted áll! Hát ugye azért Te is látod, hogy ez esetben a "több" a több! Nagyon is jó helyen vagy itt, bár gondolom friss piskótaként ez nem nekem kellene Veled elhitetnem, oszlopos tagja vagy itt egy fantasztikus kis csapatnak és nem hinném, hogy lemondanának egy fránya kis kritikáért az írásaidról! Ha tudnád, hány, meg hány verset dobtam a papírkosárba, mert nem úgy sikerültek, ahogy elképzeltem, de írni akkor is kell, mert az maga az öröm! Ha másoknak tetszik az csak korona az öröm fején, ha pedig nem tetszik, hát na bumm és akkor mi van? Szóval ha kardot rántasz, azt csak velem szemben tedd én már ütésálló vagyok és jól viselem!:DNem is kell mondanom, hogy fel a fejjel, tudod azt Magadtól is, hogy ott a helye!

    Na most még kicsit jól megölelgetlek, aztán már sínen is van minden: titus56;)

  3. Kedves László…Piskótám!!! ez már régi "harc" az úr részéről .De már Józsi is kérte én is ne olvasson. Nem csak én írok ,vannak jó írók azokat olvassa. Egy darabig rám sem néz majd újra jön azzal amit sajnos én tudok a legjobban. De lehet ,hogy tényleg nem kellene itt lennem. Nem is küldök most sem semmit. Tudod nekem sem tetszik az ő írása de megtisztelem azzal,hogy nem szólom le nyilvánosan.Inkább nem írok hozzá semmit,pedig én mindenkit elolvasok.Van amihez nem tudok hozzászólni van ,hogy nem akarok.Köszönöm hogy vagy…szeretettel…Lexirózsa

  4. Lelkem Rózsa!

    Elég, ha én felbosszantottalak, ne bosszankodj egy apró kritika miatt. Most már ismerem érzékenységed és hidd el, könnyűszerrel át kell lépni ezeken a kis problémákon. Meglepő a történeted és a befejező fordulat is egészen váratlan lett. Ez is mutatja, hogy a rosszaból is a jó felé hajló gondolatokat tudsz varázsolni. Hát próbáld meg Edwin szavait is így átértékelni és már más tükör fog benned visszacsillogni!

    Ölellek: titus56

  5. Kedves Edwin!! szerintem semmi trágárságot nem írtam.De ha akarod írhatok.A "hülye"-"vaze" szó nem meríti ki e fogalmat.S ami azt illeti nem is akarok neked szimpatikus lenni!!!Sőt amióta itt vagyok csak cikizel.S mint már írtam nem vagyok kíváncsi rád és a véleményedre sem.De te egy ideig nyugton vagy a azután mindig belém kötsz. Én nem írok novelládhoz semmit,mert számomra meg azok semmit mondók. Most is a Jártó Róza novellájának a mintájára írsz.Nincs talán témád??? …Üdv.Lexirózsa…Ha helytelenül írtam javítsd ki.

  6. Kedves Róza!

    Nem vagyok író, de azt látom, hogy gyengén van megírva. Ezért nem szoktam hsz-t írni, mert sokan, többek közt te is, nem tudják elviselni a negatív kritikát. És ha a válaszodba nem írnál trágár szót, talán szimpatikusabb lennél.

    Üdv: Edwin.

  7. Édes Titanil!!!Köszönöm,hogy elolvastad a befejezést…Én sem imádnám őket…elég az itt lévő energia vámpírokat elviselni. Szeretettel.puszillak.Lexirózsa

  8. Kedves Edwin!! mertem remélni,hogy jó a téma.A helyes írás nem az én világom…tudom…Pedig már a Word -be írok de úgy látszik az is hülye mint én!!!Vaze nem javít! Az meg ,hogy rosszul, gyengén van megírva ??Hát te már csak tudod!! Te vagy az író!!Én csak gyakorlok…Szeretettel Lexirózsa:D

  9. Kedves Lexirózsa!

    Nem számítottam ilyen befejezésre, de ha belegondolok Edit is vámpírrá változott, talán számára így jobb. Bízom benne, az életben vámpírral nem fogok találkozni!:o
    Tetszett történeted!
    Sok szeretettel: Titanil

  10. Kedves Róza!

    Egy jó sztori gyengén megírva, sok helysírási hibával.

    Üdv: Edwin.

  11. Édes barátnőm!!Ez nekem nem nehéz.Inkább az írással van bajom.Köszönöm szépen…puszika Lexirózsa

Szólj hozzá!