Először a tyúkokat szokta ellátni élelemmel és friss vízzel.
– Te jó ég, mit történt itt? – kiáltott fel önkéntelenül, ahogy meglátta, hogy a tyúkok egy társuk fejét véresre csipkedték. Áttette a sebesültet egy kisebb, üres ólba, keresett egy nagy kosarat, amit még édesapja font a télen, kibélelte szalmával, majd enni-, innivalót rakott edényekbe.
– Ez lesz a helyed! – szólt oda az állatnak.
Reggelre Kotka feje teli lett sebbel, és az élelemből egy szem sem hiányzott.
– Majd később biztosan eszik – gondolta a nő, és elment dolgozni.
Délután szomorúan tapasztalta, bizony nem evett egész nap az állat. Egy kis tápot feloldott vízben, felszívta egy fecskendőbe, és a csőrébe helyezve óvatosan, cseppenként megetette. Egy hétig így táplálkozott a tyúk, majd később elfogadta a tenyérbe helyezett kukoricadarát, a vizet egy érdekes nyaktekeréssel tudta magához venni. Bizonyára sérülése miatt nem jól látott a szemére. Nagy volt az öröm, mikor már az edényből is tudott enni. Visszahelyezni társaihoz már nem lehetett, így ő volt az udvar kis birtoklója, gazdasszonyát meglátva futott eléje.
– Mi van a táskádban? – kérdezte Kati a hazaérkező fiát -, mert látta valami vörös színű szőrmók tekintget kifelé.
– Az út szélén kábultan találtam ezt a cicát – felelte Lali -, kicsit véres volt az orra, nem hagyhattam ott! Elnevezték Bercinek, aki rögtön megitta a langyos tejecskét, az evéssel nem volt gondja.
Faluhelyen ritkaság a szobacica, különösen nyáron, általában kamrában, valamilyen mellékhelyiségben kapnak a macskák szálláshelyet. Így történt ez Bercivel is.
Reggel, ahogy ment etetni az állatokat Kati, gyorsan visszaszaladt.
– Gyertek, de csöndben – szólította családtagjait -, ha valami érdekeset akartok látni!
Ámulva nézték, a nagy kosárban a tyúk és a cica összebújva, egymás mellett töltötték az éjszakát. Ez a barátság megmaradt nappalra is, mert mindenhová együtt mentek. Jókat hevertek a diófa árnyékában, vagy egymás mellett sétáltak az udvaron.
– Kot-kot – szólalt meg a tollas -, és elkezdett kapirgálni, körülötte porfelhőt csapva. Berci ilyenkor tisztes távolból nézte barátját, féltette nagyon szép, vörös bundáját.
– Miaú – nyávogta a cica, mikor végre kedvence abbahagyta kedvtelését. Odament hozzá, örömében neki dörgölőzött. Kotka ettől majdnem felborult.
Berci nemigen kereste az emberek társaságát. Elfogadta az ételt, időnként a maga nyelvén megköszönte, és ment barátjához. A tyúk is abbahagyta gazdasszonya elé szaladgálást, megelégedett újdonsült barátja társaságával.
A két balesetet szenvedett nagyon szerette egymást, bár az egyik kétlábú és tollas, míg a másik négylábú és szőrös volt.
Írta: Sz. Sipos Magdolna
Kedves Magdi!
Köszönöm, hogy olvastad ezt az igaz történetemet! Életem során nagyon sok kedvenc állatom volt, és rengeteg igaz mesét tudnék írni.
Sok-sok szeretettel: Magdi (f)
Drága Klárikám!
Köszönöm, hogy olvastad ezt a számomra is kedves történetemet, ami a valóságban megtörtént. Nagyon sok megható valóságos állatmesét tudnék írni, ha az időm engedné.
Sok szeretettel: Magdi (f)
Kedves Magdi!
Írásaid olvasása során most (mindegyiket nagy élmény olvasni) jutottam el ehhez a különös állat barátsághoz, szerettel olvastam, mivel mindig volt valamilyen állat a környezetemben, sok érdekes eseteknek voltam tanúja.
Köszönöm, hogy olvashattam,
Sok sok szeretettel
Magdi
Drága Magdikám!
Mesékről tanultak jutottak eszembe: állatszereplők emberi tulajdonsággal, és néhány ember tanulhatna egy-két pozitív jellembeli vonást az "állatoktól". A sors is úgy akarta, hogy ők ketten találkozzanak. Nagyon megható, ahogy igyekeztek egymást megvigasztalni. Élmény volt, hogy olvashattam ezt az írásodat!
Szeretettel: Klári(f)
Kedves Rita!
Örülök, hogy tetszett valóságos történetem. A mai napig nem tudom elfelejteni ezt az aranyos macska-tyúk barátságot.
Köszönöm, hogy olvastál!
Sok szeretettel: Magdi (f)
Kedves Judit!
Ez egy valóságos történet. Most már I/1-ben írnám meg, egy kissé jobban át tudtam volna adni az akkori érzéseimet.
Sajnos nemcsak a kandúrok, hanem a nőstény cicák is szeretnek vadászni. Unokám hozott három éve egy kiscicát, belefért a markomba, enni is úgy kellett megtanítani. Most már nagy macska lett belőle, de nagy bánatomra szeret vadászni, főként madarakra. Télen én etetem a madarakat, hiszen őket is szeretem, és sokat mérgelődök , amikor meglátom a fára mászni a fekete-fehér szőrmókot.
Köszönöm, hogy olvastál és hozzá is szóltál! 🙂
Sok szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Kutya és macska barátságról már hallottam, majom és macska barátságról is, sőt ló és macska barátságról is, de tyúk és macska barátságáról még soha!
Főleg, hogy a macska ragadozó, a tyúk meg – legfeljebb a méreténél fogva – nem lehet a macska tápláléka. De bizony van olyan kandúr, ami a kiscsirkét megeszi, ha nem vigyáz a gazdasszony.
Érdekes történet!
Judit
Kedves Ronika!
Nagyon szeretem én is az állatos történeteket, de az állatokat a valóságban úgyszintén. Nekem mindegyik tyúkom kezes volt, bármelyiket könnyedén megfoghattam. Ez a kis balesetet szenvedett különösen a család kedvence lett.
Köszönöm, hogy olvastál!
Sok szeretettel: Magdi
Kedves Zsófi!
Osztom a véleményed, tanulhatnánk tőlük. Sajnos, most volt időm a válaszadásokra. Ennek a két állatnak különös barátságát figyelemmel kísérhettem, örülhettem nekik, míg élek nem felejtem el őket.
Amikor ez történt, még dolgoztam, a tyúknak az injekciós fecskendővel való etetése, itatása sok időmet elvette. Gyógyulása után szeretetével megköszönte. Igaz, mikor megismerte "barátját", inkább vele foglalkozott.
Köszönöm, hogy olvastál, és hozzá is szóltál.
Sok szeretettel: Titanil
Kedves Ida!
Neked olvasni élmény volt, én pedig a valóságban örülhettem nekik, élmény volt nézni a barátságukat.:)
Egyetértek Veled, bizony sok ember tanulhatna a két állat egymás iránti szeretetéből.
Örülök, hogy tetszett írásom.
Sok szeretettel: Titanil
Kedves Eszter!
Nagyon jólesnek szavaid. Valóban megható, ahogy a két balesetet szenvedett a mi udvarunkban egymásra talált, és hovatartozás nélkül őszinte barátság alakult ki közöttük.
Lám ők okosabbak voltak, mint némelyik ember!:)
Köszönöm, hogy olvastál, és tetszett írásom.
Sok szeretettel: Titanil
Kedves Lexirózsa!
Ez egy valóságos történet, és míg élek, nem felejtem el őket. Nagyon jó volt nézni csodálatos barátságukat.
Köszönöm, hogy olvastál és hozzászóltál.
Sok szeretettel: Titanil
Kedves Viola!
Sajnos nem készítettem képet róluk, most utólag sajnálom, de az én emlékezetemben ők mindig megmaradnak.
A tyúkoknál elég ha esetleg egy csibetetű mászik a fején, a másik odacsíp, és ha vérzik, akkor a többi is folytatja. Előfordul, hogy a szűk hely miatt kezdik ki egymást a baromfiak, vagy vitaminhiányuk van.
A kutyák talán féltékenységből bántják a kicsit, bár nem tudni.
Olykor nehéz az állatok egymás iránti viselkedését is megérteni.
Köszönöm, hogy olvastál és hozzá is szóltál!
Sok szeretettel: Titanil
Kedves Magdika (Titanil) !
Egyetértek Eszterrel az állatoknak a sorsát illetően. Az érdekesség abban rejlik,hogy az ember gondoskodása mellé kot-kot kapott egy lelki társat ,aki dorombolásával,
simogatásával meggyógyította őt. A kiérdemelt tiszteletet meg is adta ,abbahagyta a kapirgálást .A kis pedáns cica ezért hálás volt neki. Igen , ahogyan Ida is írja tanulhatnánk tőlük, hogyan járjunk egymás kedvébe csöppnyi lemondás árán.
Sok szeretettel gratulálok , Zsófi
[color=#006633]Kedves Titanil!
Ó, milyen kedves történet, a tyúk és a cica barátsága. Az állatvilág sok meglepetést okozhat az embernek, sőt tanulhatnánk is tőlük egyet s mást.
Élmény volt olvasni ezt a bájos történetet.
Szeretettel
Ida[/color]
Kedves Magdi (Titanil)!
Azt hiszem az állatoknak, csakúgy, mint az embereknek sorsuk van, hiszen élnek sokszor jobban, mint némelyik ember és élnek igen sanyarú körülmények között, esetleg kidobva, kóborolva. Ennek a két kis sorstársnak találkozni kellett.:) Nagyon megható, ahogy egymást vigasztalták, lám az állatvilágban is létezik olyan szeretet, ami független származástól, hovatartozástól. Megható, szép történet. Gratulálok! Sok szeretettel Eszter
Kedves Magdika!!bizony az emberek is ilyenek-sajnos.Megölnék a másikat.De ez a történet csodás gratulálok…Lexirózsa
KEDVES MAGDOLNA!
Nagy érdeklődéssel olvastam különös történetedet, valóban nem mindennapi. Jó lenne látni fényképen őket.
Hogy miért bántja egyik állat a másikat, sőt, meg is ölheti, ki tudja?
Húgom lányánál egyforma tenyészkutyák vannak s a legújabban odakerült kiskutyát, majdnem megölte az egyik. Szerencsére idejében észrevette a gazda, azonnal orvoshoz vitte, gyógyítgatják, de többé nem lehet a falkába engedni. Miért? Miért? Mint az emberek. Egyik szimpatikus, másik nem.
Szeretettel gratulálok: Viola