A zseni az az ember, akire egy már meglévő vázlat vár, hogy életre keljen és láthatóvá váljon általa. Igen ő az csak és kizárólag. Ugyanazt teszi, amit mi, kicsit mégis furcsa. Gyakran ül elmélázó arccal, amit bambulásnak hiszünk. Dehogy is az, nem üres, hanem látja, amit mi nem a valahol meglévőt, ami először csak a számára jön létre. Egyre erősebb benne a vágy, hogy nekünk is megmutassa és rajta keresztül önmagát, mert másképp nem képes erre, mert ő és a világ, ami benne létrejön elválaszthatatlanok.
Írta: Mérő Andrea
Egyszer, az ősidőkben…a nagyobbik lányomat célozták meg ezzel a jelzővel. Azt mondták: ez a gyerek zseni vagy hüly(j?)e. 😉 Ezzel talán mindent el is mondtam.
El kellett vinnem különféle tesztekre, hogy legalább a hüj(ly?)ét kizárhassuk. Nos, elég jónak bizonyult, úgyhogy zuttyant a nehéz kő.:) Összemosható az a határ…(?) Hmmm.
Üdv.: Éva
Kedves Andrea!
A zseninek ez is egy magyarázata, érdeklődéssel olvastam.
Sok szeretettel Eszter