A síron túli élet

Összes megtekintés: 946 

Közreadja. Farkas Viola

E címen Seiling Miksa, német-tanár egy tanulmányt írt, melyről a „Dél-Magyarország” következőképp emlékezik meg:
A halottak emlékezésének ünnepén nagyon sok ember lelkében, amint elmélyed gondolataiban, feltámad a kérdés: Mi lesz velünk a síron túl? E kérdésre válasz van a vallásban, és a tudományban. De legtöbb embert sem az egyik, sem a másik válasz nem elégíti ki, nem adja meg a lelki megnyugvást.
Seiling Miksa hosszabb tanulmányában azt fejtegeti, hogy van egy tan, amely úgy a lélek, kedély, mint a töprengő ész között az egyensúlyt megszerzi: és ez az újjászületés tana. Ez azt hirdeti, hogy a meghalt ember később, idők múltával, ismét új életre ébred.
Ez a tan tudvalevőleg a Buddha-vallás alaptétele, de nyomát találjuk sok régi és új bölcselkedőnél, jeles írónál, tudósnál is: Pythagoras,Platon; a kabalisták, a gnosztikusok, a minicheusok; Giordano Bruno, Voltaire, Lessing, Goethe és még sokaknak írásaiban kifejezésre jut ez a hit, ennek jogosultsága.
Seiling német-tanár ezek írásaiból szemelvényeket közöl a reinkarnáció /az újraszületés, az újra megtestesülés/ tanának erősítésére:
Voltaire például így ír: A feltámadás természetes dolog, semmivel se csodálatosabb másodszor, mint először születni.
Lessing a következőket írja: Miért ne térnék annyiszor vissza, ahányszor új ismereteket, új tapasztalatokat lehet szerezni? Mikor először jövök, annyit tudok-e már, hogy nem volna érdemes visszatérni?
Novalis az újra leszületésben annyira hitt, hogy azt állította, hogy előbbi földi életére biztosan vissza tud emlékezni.
Müller Miksa nyelvtudós így ír: Nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy azokat, akiket most szeretünk,, már egy előbbi életünkben is szerettünk; akikkel pedig most nem rokonszenvezünk, azokkal már egy elmúlt életben sem rokonszenveztünk.
Baumann tanár így ír egy tudományos művében: A szervezetlen testek életében a fizikai-kémiai alkotórészek és erők nem vesznek el, hanem csak vonatkozásaikban, viszonyaikban változnak; ugyanezt kell feltételeznünk a szerves testekről is. Az emberi lélek, mint formális egyed, visszatér az emberi testbe és újraéli az emberiség fejlődési folyamatát.

Különben az újraélés tanának nyoma a Bibliában is megvan: Jézus Keresztelő Szent Jánosról, mint a visszatért Éliás prófétáról beszélt. Magát Jézus Krisztust is a zsidó nép, a régi próféták egyikének tartotta. Hogy pedig Krisztus idejében ismerték az újra megtestesülés tanát, azt ez a zsoltár is mutatja: Uram, Istenem, Te vagy a mi menedékünk! Te, ki rendeled, hogy az emberek meghaljanak és visszatérjenek!

Hogy az újra megtestesülés gondolata az emberiség történetében annyiszor újra-újra visszatér, nem csodálatos, mert ez a tan megnyugvást kelt és sok érthetetlen dolognak magyarázatát adja. Gondoljunk csak a lángészre. Nem érthető meg akár az örökösödés, akár pedig a nevelés, vagy a környezet befolyását vesszük figyelembe. Sokkal könnyebben elfogadható, hogy a lángész már egy előbbi életben szerezte és fejlesztette képességeit. Éppen így megnyugtató, kielégítő magyarázatát adja e tan, más kétségeket felölelő, tépelődést keltő gondolatoknak. De természetesen ezer és ezer új kérdés támad fel: mennyi idő után fog a test feltámadni? Miért nem emlékezünk vissza az elmúlt életre?
Az újraélés által feltételezett továbbfejlődésnek mi a célja?

Ezekkel a kérdésekkel ismét csak új kételyek támadnak fel bennünk. A tudomány, a teozófia foglalkozik e kérdésekkel; a kételyeket nem tudja teljesen eloszlatni.

Farkas Viola

“A síron túli élet” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Lexirózsa
    Köszönöm és örülök, hogy ilyen hűséges olvasó vagy. Rád lehet számítani.

    Kedves Edwin!
    Nagyon örülök, hogy Te is olvastad és ilyen hosszan véleményezted is.
    Igazad van, hinni kell és mindannyian hiszünk valamiben. NE FÉLJ, tiszta szívből és meggyőződésből mondom, hogy van élet a halál után, sőt, vissza is születünk egy párszor erre a Földre.
    Igazad van, nem könnyű a helyes utat megtalálni a sokféle irányzat közül, és az is igaz, hogy a HIT adományát is kegyelemből kapjuk meg, amikor eljön az ideje és kiérdemeljük.

    Az eltávozottak szellemei visszajöhetnek, amikor a Fenti vezetés megengedi. Sajnos, az itt kóborló gonosz szellemek itt vannak közöttünk láthatatlanul és csak a bajt csinálják a labilisabb emberek megszállásával.
    Egyébként vannak összejövetelek, ahol rendes kapcsolat teremtődik médiumon keresztül. Ezért ismerjük a más világi életet.
    Talán megelégszel válaszommal?

    Egyébként a tegnapi találkozón HIÁNYOZTÁL! Szóba is kerültél, valahogy többen is reméltük, hogy eljössz.

    Október 6-án lesz Magazin-találkozó a Józsefvárosban, remélem, láthatunk?

    Kedves Titanil!
    Köszönöm, hogy olvastál és hozzászóltál. Valóban, ez örök téma mindannyiunknál.

    Kedves Katalinka!
    Nagyon örülök kimerítő hozzászólásodnak és sok értékes, hozzáértő gondolatodnak.
    Amihez hozzájutok, én is olvasom az idevonatkozó könyveket, így Müller Péter könyvei és Popper Péteré is megvannak.

    Kedves Veronika!
    Köszönöm szépen a látogatásod és örülök, ha Téged is érdekel ez a téma.

    Szeretettel gondolok Mindannyitokra: Viola

  2. Kedves Viola!
    Nagy érdeklődéssel olvastam hírességek gondolatait a síron túli életről. Úgy gondolom, sok embert foglalkoztat ez a téma.
    Nagyon tetszett írásod! Gratulálok!
    Sok szeretettel: Titanil

  3. Kedves Viola!

    Szerintem ez a téma bestseller az életben. Biztosan foglalkozott már mindenki ezzel a gondolattal, hogy mi lesz, ha… Hinni kell, anélkül talán nem is lehetne élni, és azzal sincs baj, hogy a tudósok különböző elméleteket gyártanak, és az emberek fantáziálgatnak. De félek, hogy, hogy az élet (vagy a halál?) után semmi nincs. Ezt igazán akkor tudja meg mindenki, mikor eltávozik az élők sorából, de sajnos akkor már nem tudja elmondani, mi van az élet (vagy a halál?) után. Ez is érdekes: miért pont az élet után van-e élet? Miért nem a halál után? De ez már csak kis szőrszálhasogatás.

    Tisztelettel: Edwin.

Szólj hozzá!