Már nagyon sokszor álmodtam azt, hogy valahonnan hazafelé igyekszem, árkon-bokron, erdőn-mezőn, folyókon keresztül próbálok hazajutni, sikertelenül. Néha kirajzolódik előttem egy-egy azelőtt már ismertnek hitt táj, majd ismét eltávolodik minden.
Az elmúlt éjszaka is hasonló kalandban volt részem. Az előzményeket nem tudom, csak azt, hogy egy gépkocsiban ültem, de nem egyedül, volt még néhány utastársam. Mintha a vezető ülésen foglaltam volna helyet és mondták nekem, hogy én vezessek. Én erre azt válaszoltam, hogy ilyen autót még nem vezettem. Valójában sohasem vezettem autót és nem is tanultam autót vezetni. (Bár egy, már jóval régebbi álmomban ültem olyan autóban, amit saját magam vezettem, és arra is emlékszem, hogy az a mi családi autónk volt, a szürkés-zöld színű Zastavánk. De az egy gombnyomásra indult, és olyan könnyedén siklott velem, mintha nem is ebben a világban lettem volna.)
Már nem tudom, ki vezette azután ezt a mostani autót, de az idő előrehaladtával úgy éreztem, hogy közeledünk az otthonom felé. Én legalábbis megbíztam a mellettem ülőkben, hogy helyes irányba haladunk.
Már sok idő eltelt, kiszálltunk az autóból és egy nagy házba lépve először a lépcsőkön lefelé, ahol a lépcsőfordulóban pocsolyás volt a föld, majd onnan felfelé vezettek a lépcsők. Aztán egy tágas helyiségbe léptünk, ahol már többen ültek asztalok mellett számomra ismeretlen emberek. Talán egy átutazók számára fenntartott pihenőhely lehetett. Nem éreztem ott jól magam, s nem akartam azzal az autóval és társasággal továbbutazni, mert úgy gondoltam, hogy az autóval rossz irányba megyünk. Otthagytam a társaságot és elhagytam ezt a furcsa helyet. Egy ismeretlen hely ismeretlen és néptelen utcájában mentem végig, de csak lassan, mert gyér volt a világítás és nehezen láttam a köd miatt. Kis idő múltán hozzászokott a szemem a sötétséghez, majd egészen kivilágosodott.. Ismeretlen asszonyok körében találtam magam, tőlük szerettem volna megtudni, hogy végül is hogy hívják azt a helyet, ahol most éppen vagyok? Ha jól emlékszem, azt válaszolták, hogy Nagyvárad a neve a helynek. Magyarok lehettek, mert szót tudtunk érteni egymással.
Nagyon elcsodálkoztam, hogy kerülhettem hazámtól ilyen távoli helyre?
Az elmúlt éjszaka is hasonló kalandban volt részem. Az előzményeket nem tudom, csak azt, hogy egy gépkocsiban ültem, de nem egyedül, volt még néhány utastársam. Mintha a vezető ülésen foglaltam volna helyet és mondták nekem, hogy én vezessek. Én erre azt válaszoltam, hogy ilyen autót még nem vezettem. Valójában sohasem vezettem autót és nem is tanultam autót vezetni. (Bár egy, már jóval régebbi álmomban ültem olyan autóban, amit saját magam vezettem, és arra is emlékszem, hogy az a mi családi autónk volt, a szürkés-zöld színű Zastavánk. De az egy gombnyomásra indult, és olyan könnyedén siklott velem, mintha nem is ebben a világban lettem volna.)
Már nem tudom, ki vezette azután ezt a mostani autót, de az idő előrehaladtával úgy éreztem, hogy közeledünk az otthonom felé. Én legalábbis megbíztam a mellettem ülőkben, hogy helyes irányba haladunk.
Már sok idő eltelt, kiszálltunk az autóból és egy nagy házba lépve először a lépcsőkön lefelé, ahol a lépcsőfordulóban pocsolyás volt a föld, majd onnan felfelé vezettek a lépcsők. Aztán egy tágas helyiségbe léptünk, ahol már többen ültek asztalok mellett számomra ismeretlen emberek. Talán egy átutazók számára fenntartott pihenőhely lehetett. Nem éreztem ott jól magam, s nem akartam azzal az autóval és társasággal továbbutazni, mert úgy gondoltam, hogy az autóval rossz irányba megyünk. Otthagytam a társaságot és elhagytam ezt a furcsa helyet. Egy ismeretlen hely ismeretlen és néptelen utcájában mentem végig, de csak lassan, mert gyér volt a világítás és nehezen láttam a köd miatt. Kis idő múltán hozzászokott a szemem a sötétséghez, majd egészen kivilágosodott.. Ismeretlen asszonyok körében találtam magam, tőlük szerettem volna megtudni, hogy végül is hogy hívják azt a helyet, ahol most éppen vagyok? Ha jól emlékszem, azt válaszolták, hogy Nagyvárad a neve a helynek. Magyarok lehettek, mert szót tudtunk érteni egymással.
Nagyon elcsodálkoztam, hogy kerülhettem hazámtól ilyen távoli helyre?
Megkértem őket, hogy segítsenek innen hazajutnom. Most nincs nálam pénz, de ha hazajutok, bármennyi pénzt megadok a segítségükért.. El is indultunk együtt, ahol először egy árnyas erdőn mentünk keresztül, majd egy zöld mezőre értünk, ahol széles sávban kitaposott út vezetett a távolba, talán egy dombtetőre.
Álmomban megint csak nem érkeztem haza (mint már előtte annyiszor), de szerencsére, amikor felébredtem, ismét az ágyamban voltam, és elgondolkodtam álombéli utazásomon.
Talán nem is ez az igazi otthonom, ahol jelenleg élek? Hiszen sokszor hallottam már: „az álmok nem hazudnak”. Talán egyszer végleg sikerül hazatérnem!
Torma Zsuzsanna
2012. november 18.
Kedves Zsuzsa!
Szinte mindenkinek vannak visszatérő álmai. Sokszor valóban arról szólnak, mint azt "tudományosan" is megállapították, egy olyan dologról, ami megoldatlannak tűnik az életünkben. Persze valószínűleg hajlamosak vagyunk nagyobb jelentőséget tulajdonítani egy álomnak, mint amennyire érdemes lenne foglalkozni vele. Az is igaz, hogy sokszor választ kaphatunk egy-egy kérdésre, ami nyugtalanít minket. Bonyolult kérdés ez az álomfejtés, ha egyáltalán meg lehet fejteni az álmainkat??? Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel Eszter
Kedves Zsuzsa!
Szinte mindenkinek vannak visszatérő álmai. Sokszor valóban arról szólnak, mint azt "tudományosan" is megállapították, egy olyan dologról, ami megoldatlannak tűnik az életünkben. Persze valószínűleg hajlamosak vagyunk nagyobb jelentőséget tulajdonítani egy álomnak, mint amennyire érdemes lenne foglalkozni vele. Az is igaz, hogy sokszor választ kaphatunk egy-egy kérdésre, ami nyugtalanít minket. Bonyolult kérdés ez az álomfejtés, ha egyáltalán meg lehet fejteni az álmainkat??? Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel Eszter
Kedves Zsuzsa!
Elgondolkodva olvastam írásodat álmaidról. Ezért mondják, hogy az álom öröm, mert ha rossz, ébredéskor örülünk, hogy nem igaz. Ha viszont jó, akkor legalább addig jól éreztük magunkat a bőrünkben.
Nekem is voltak fiatal koromban visszatérő álmaim. Még csak a fiam volt meg, és egy balatoni kirándulás alkalmával ahogy fürödtünk, eltűnt a mély vízben. Kétségbeesetten kerestem, és nem találtam. Már annyira zaklatott voltam, hogy felébredtem, és jó volt, hogy nem igaz.
Pár évvel később, amikor már lányom is megszületett, szintén egy vízzel kapcsolatos álmom volt. Gyerekeim a kanálisban voltak, én nem tudok úszni, és akkor még ők sem, így borzalmasan megijedtem, már szinte akartam utánuk ugrani, mire felébredtem. Azóta felnőttek a gyerekeim, sőt unokám is nagy. Sokszor eszembe jutnak ezek az álmok, vajon miért álmodtam ezeket?
Örülök, hogy megosztottad velünk múltbéli álmaidat.
Sok szeretettel: Titanil
Kedves Zsuzsa!
Elgondolkodva olvastam írásodat álmaidról. Ezért mondják, hogy az álom öröm, mert ha rossz, ébredéskor örülünk, hogy nem igaz. Ha viszont jó, akkor legalább addig jól éreztük magunkat a bőrünkben.
Nekem is voltak fiatal koromban visszatérő álmaim. Még csak a fiam volt meg, és egy balatoni kirándulás alkalmával ahogy fürödtünk, eltűnt a mély vízben. Kétségbeesetten kerestem, és nem találtam. Már annyira zaklatott voltam, hogy felébredtem, és jó volt, hogy nem igaz.
Pár évvel később, amikor már lányom is megszületett, szintén egy vízzel kapcsolatos álmom volt. Gyerekeim a kanálisban voltak, én nem tudok úszni, és akkor még ők sem, így borzalmasan megijedtem, már szinte akartam utánuk ugrani, mire felébredtem. Azóta felnőttek a gyerekeim, sőt unokám is nagy. Sokszor eszembe jutnak ezek az álmok, vajon miért álmodtam ezeket?
Örülök, hogy megosztottad velünk múltbéli álmaidat.
Sok szeretettel: Titanil
A visszatérő álmom megoldatlan problémát jelen.
Benne van az álmodban a hazaszeretet, az útkeresés.
Nem vagyok álomfejtő. 😀
Szeretettel olvastalak: Ica
A visszatérő álmom megoldatlan problémát jelen.
Benne van az álmodban a hazaszeretet, az útkeresés.
Nem vagyok álomfejtő. 😀
Szeretettel olvastalak: Ica
Kedves Viola, Judit és Katalinka!
Örülök, kedves, beleérző és értő véleményetekhez!
Szerintem igazságotok van, bárhonnan is közelítjük meg ezt a témát.
Csak azért írtam meg, mert hasonló álmokban már többször volt részem. Amit meg nem álmodok, azt nem is tudom elmondani. Felébredéskor sokszor halványan emlékszem valamire, s arra, hogy egyáltalán álmodtam is, de aztán elfelejtem. Ha rosszat álmodom, akkor biztosan jó a felejtés.
Szeretettel megköszönöm, hogy itt voltatok!
Zsuzsa
🙂
Kedves Viola, Judit és Katalinka!
Örülök, kedves, beleérző és értő véleményetekhez!
Szerintem igazságotok van, bárhonnan is közelítjük meg ezt a témát.
Csak azért írtam meg, mert hasonló álmokban már többször volt részem. Amit meg nem álmodok, azt nem is tudom elmondani. Felébredéskor sokszor halványan emlékszem valamire, s arra, hogy egyáltalán álmodtam is, de aztán elfelejtem. Ha rosszat álmodom, akkor biztosan jó a felejtés.
Szeretettel megköszönöm, hogy itt voltatok!
Zsuzsa
🙂
Kedves Zsuzsa!
Az álmos könyv szerint úton haladni autóval: a függetlenség kergetése /valakitől függsz, aki nyomaszt Téged/, az útról letérni: bátortalanságot jelent, ismeretlen táj: magányosság, ismeretlen városba érkezni: új barátság – vagy egy régi ismerősödben új erényeket találsz.
Ezek után ítéld meg, hogy hazudnak-e az álmok, van-e igazság abban, amit az álmoskönyv ír.
Az álomkutatók szerint az ilyen "igaz-álmok" egyáltalán nem ritkák. Akkor jelentkeznek, amikor a problémáinkat el akarjuk nyomni. Mivel félünk szembenézni az igazsággal, elnyomjuk az érzéseinket. A tudatalattink azonban nem hagyja magát félrevezetni. Tiltakozik, és rémálmokat küld ránk. Így, ha jól figyelünk, felismerjük a konfliktusokat, megértjük, és megoldhatjuk őket.
Judit
Kedves Zsuzsa!
Az álmos könyv szerint úton haladni autóval: a függetlenség kergetése /valakitől függsz, aki nyomaszt Téged/, az útról letérni: bátortalanságot jelent, ismeretlen táj: magányosság, ismeretlen városba érkezni: új barátság – vagy egy régi ismerősödben új erényeket találsz.
Ezek után ítéld meg, hogy hazudnak-e az álmok, van-e igazság abban, amit az álmoskönyv ír.
Az álomkutatók szerint az ilyen "igaz-álmok" egyáltalán nem ritkák. Akkor jelentkeznek, amikor a problémáinkat el akarjuk nyomni. Mivel félünk szembenézni az igazsággal, elnyomjuk az érzéseinket. A tudatalattink azonban nem hagyja magát félrevezetni. Tiltakozik, és rémálmokat küld ránk. Így, ha jól figyelünk, felismerjük a konfliktusokat, megértjük, és megoldhatjuk őket.
Judit
Kedves Zsuzsanna!
Érdekes álmod volt, gondolkozhatsz rajta. Persze, nem könnyű valamit kideríteni belőle, mert lehet, hogy egy előző életed részlete, akkori szereplőkkel. És, hogy hol van az igazi hazánk? Ki tudja?
Örülök, hogy olvastalak.
Szeretettel: Viola
Kedves Zsuzsanna!
Érdekes álmod volt, gondolkozhatsz rajta. Persze, nem könnyű valamit kideríteni belőle, mert lehet, hogy egy előző életed részlete, akkori szereplőkkel. És, hogy hol van az igazi hazánk? Ki tudja?
Örülök, hogy olvastalak.
Szeretettel: Viola