Lábujjbilétás címszó

Összes megtekintés: 611 

Hajnali merevséggel kezdetét veszi a szemeket fésülő homoszintézis – oda nem illő függelékkel a lábujján ébred a pirkadat, a pillecukros álmokból süvít a megszikkadt valóság -, a csend sarka felszögeli a frissen kelt hajszálakat, s kipislogtatja évgyűrűs arcainkról a megfásult képeket. Agyvizünk forrása testmeleg vizelettel öntözi a porcelánt, a magunk után húzott takaró közli a párnákkal, hogy a fogyaszthatóságunkhoz várják meg még a délutánt. S elárulják, hogy este sem lesz álombál, de azért kivasalja belőlünk az eleganciát. Előállít belőlünk valamit a szapora reggel, ahogy a svédasztal deszkára helyezve szeletel fel, majd a naptár letépi, s kezünkbe adja az aznapi lábujjbilétás címszót. A rétegek pedig undor hiányában kezdik felültetni a hímtagokra a nyirkos reggelt.

Az éber álmok robotolni indulnak, hátha képesek tető alá hozni a tervbe iktatott vágyakat, de a statisztika adatátviteli sebessége – karcsúsága révén – a herékből ma sem csiklandoz ki csak tejfehér ondóból jövőképábrákat. A tettrekészség nehezére lel egy üllőben, kalapácsütötte szikrákból felröppenő sült galambok ma is pöffeszkedő foteloknak kapcsolgatják a teli hócipőt, hisz a mai műsor is csak tegnapi ismétlés – mintha finom lenne az ebéd – s ma sem történik semmi változás. A türelem illedelmeskedik, s elénk rakja a lábujjbilétás címszót.

A kívánt szöveg eléréséhez szögezi az üzenőfalra, hogy a semmi faragója, ma is csak forgácsot gyárt, mert abból él, hogy az utasításra hegyeztetett ceruzákat a felső emelet a gyémántokba töri, mikor az élet közösülne velünk, de a tárgy közömbösödik a címszavakkal a lábujjbilétán. S a szénalapú ország kaucsukhíján tollal jegyzeteli a csendre a grafitszürke délutánt, s üresen hagyja névjegyét a pontozott vonalon, melyen az áll: Munkaszerződés.

Tabufalán kifakul a zászló, s maszatolódik a csend – olvas belőlem a reggeli újság – majd sarkon fordul, ahol megül a sarki prostitúció farán a rend. A süket fülektől huzatot kap az ország, a busz indulásával megkopik a menetrend, a hazai összetartás olyan, mint mikor a garázsmenetről menetjegyet lyukasztva leszáll a csend.

A döbbenetben lankadott életfunkció a sarki privát génbankokban válságba hozott szóbeszédében rádióhullámokba csuklott, a szóközben pedig felharsogott, hogy a forgalom leállt. De a csőd széle középponttá nőtte ki magát, hisz itt találkozik a foghíjas urbanizáció, a család szemérmetlenül alapított közháremével, s első díjként új menetvágást ad az első vásárlónak a hármas metró. Majd az elbaszott ifjúság házi füstölésű bíróságán túlteszi magát a Kámaszutrán, a kuncsaft pedig párosával nyeri az olimpiai játékokon a trip-pereket. Melyen öt karikát lyukaszt a telepi luxus, s az igénytelenség szűzhártyáit kikaparja a mottóval a köztérre: Olcsó húsért, drága sorsjegy, ide a valutát.

Az önkívületi meztelenség lealacsonyodva pucsít a pázsiton két slukk herbáért, koszos punettiket dobál az újév – azok meg szállnak, mint, a fűszoknyás hawaii lányok két megrezegtetett műszempilláért. – Elkorcsosult telepi pillangók és bábok riszálódnak a társadalom fenekén, mintha ők lennének az ideálok, hamar be is gurul összkerékkel, hogy van az, ki felszedi a konfettit és nem nézi a gusztust. Mert itt lakásfrontra nyílik az utcai bordélyház, futtatásban izzad az eufória markában a fólia, hol pázsitágyon legelgeti szemét az elszálltan megdöntött láz.

A tett helyszíne kihűlt nyomokat szemlél – vadnyúlfekvésben keresi a tartalmat – s szaglószervébe bekéretszkedő fóbiája perverz ihletét körbehúzza krétával, ahol barlangrajzokat fest már a melankólia, a fűszálak közt meg ott hever az elvesztett lábujjbilétás címszó, felmerevedett félkövér betűkkel, míg szemeinken megköt a hajnali nyomdafesték, ahogy tekintetünkbe diktálja a kurva élet létezését a nívó.

“Lábujjbilétás címszó” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi!
    Úgyszintén, köszönöm a megtekintést, a hozzászólást, a kritikát… Igazából az elmúlt időszakban rengeteg alkotást olvastam amelyek elvontak – le sem tagadhatnám, hogy hatást gyakoroltak rám -.. nekem segített, hogy többször olvastam át őket…
    Mondhatni Irodalmi Agytornán vettem részt… 🙂
    Ezzel az alkotásommal – meg még egy pár másikkal – azt szeretném kifejezni, hogy az élet sokszor bonyolult és érthetetlen, legalább annyira mint amennyire sokszor nem…
    Mindenesetre szeretném megköszönni egyedi jelzőjét…
    Üdvözlettel:
    Gábor

  2. Kedves Atma!

    Örülök, hogy elnyerte tetszésed alkotásom, továbbá különösképpen annak, hogy a levonható következtetések pozitív hatásúak…
    Szívesen, és én köszönöm a megtekintést…
    Üdv,
    Gábor

  3. "vadnyúlfekvésben keresi a tartalmat" írod Te
    Nos én is keresem a tartalmat! Azon gondolkodom, hogy kinyúvadt agytekervényeimen átszökő orbitális szövegedet benyelve, hogyan is tegyem át életszerű, egyszerű, de érthető magyarázatba, mit is akartál közölni velem, az olvasóval.
    Meg kell hagyni még ilyen írást sohasem olvastam, ami annyira egyedi, hogy képes voltam végigszenvedni. De megúsztam a lábújjbilétát és még élek. Üdvözlettel Gyöngyi.

  4. Kedves Gábor!

    Tulajdonképpen tetszik az írásod. Én ebből tanulok! Jó, hogy megosztottad! köszi!

Szólj hozzá!