Gondolatok

Benyomás:
Az egész egy pillanatra megjelent előtted könnyedén akár a fuvallat, majd újra eltűnt, valójában te hagytad el, ő ottmaradt.

Kis herceg:
Nem a semmit kell keresnünk, mint az aszkéták, hanem a meghittséget, mint a kis hercegek, akik valójában vagyunk, még akkor is, ha aszkétának hisszük magunkat.

Türelem:
A káosz sötét iszap, ami a tó felszínén úszik, mikor a vihar a felszínre hozza, ha hozzányúlunk, még zavarosabbá válik, és nem süllyed idővel súlyánál fogva a mélybe, ami természetéből adódik, mint víznek a tisztaság.

Lehetetlen:
Elemzéssel csak egy bizonyos szintig juthatunk el a lélekben, utána csak a művészettel lehet megközelíteni. Igazából megfejteni soha sem tudjuk, mint a titkot.

A giccs:
A racionális ember fantáziája a képzelgésen túl mutat, mert az értelemből táplálkozik, ami kordába tartja az infantilizmust, a gyermeket játszó felnőttek lelkivilágát.

Összetartozó:
A szemlélődés és a cselekvés különválása a valóságtól való elszakadást eredményezi az egyik oldalon, a túlzott beleragadást a másikon, ami valójában szintén elszakadás. Ha a két fogalom egymással kölcsönhatásban működik, az a létezés, ami nem csak a gyermekek sajátja kellene, hogy legyen.

Utolsó esély:
A szörnyeteggé váló az angyalok szenvedését cipeli, ha ez által sem válik jobbá, menthetetlen.

Lényegtelen:
A psziché fölötti lényünkből ismernénk meg igazán magunkat, ha ott már nem számítana, hogy kik, hanem csak az, hogy miért vagyunk.

Szabadság:
A létezés egy bizonyos tisztaság fölött nem megfogható, egyszerűsége folytán akár a láthatatlan oxigén, észrevétlenül jár át minket és felszabadítja testünket és vele együtt a gondolatainkat.

Megóvás:
A láthatatlan létezőről jobb, ha hallgatunk, mert a beszéd feloldja törékeny valóságát.