Élet – halálharc

Kertünk félárnyékos sarkában, Murakami Haruki – A kurblimadár krónikája című regényét olvasgattam. Méhecske vagy darázs (nem tudtam eldönteni) erős, furcsa döngésére figyeltem fel. Kíváncsiságom nem engedett nyugodni, felálltam és a hang irányába indultam.
A kerítés és a szilvafa egyik ága között óriási pókháló feszült. Közepén, ahol a küllőszálak összefutnak, a tércsében – a pók pihenő, vagy úgy is mondhatjuk, leshelyén, óriási csata dúlt.
A pókháló gazdája, a jól fejlett, hordóhasú keresztes pók, amit a potrohán lévő fehér kereszt is jelzett, talán élete nagyfogásával harcolt. Darázs akadt hálójába, az ő, furcsa döngését hallottam.
Azon gondolkodtam, mit kereshet egy rablógyilkos darázs, a ragadozó cselszövő – o, pardon – és hálószövő, pókhálóján?
Elbámultam. Szemem előtt, élet – halál harc dúlt, a méregmiriggyel felfegyverzett nyolclábú pók, és a fullánkjáról híres, szintén méregzsákos nőstény darázs között.
A háló tartószálai nyúltak, a harcban a küllőszálak szakadoztak. A harcosok a háló fogságában vergődtek. Melyik lesz az ügyesebb, melyik bénítja meg a másikat?
A pók az életéért, fennmaradásáért küzdött.
A darázs, a kikelő lárva számára akarja biztosítani a friss eledelt.
Mindkét fajnál az anyák, nagyon jó anyák.
Segíthetek? Ha, igen – akkor, melyiknek? Van jogom ehhez?
Amíg elmélkedtem a fenti dolgokon, eltűnt, egyszerűen eltűnt, szemem elől a harctér – a pókháló, a harcosokkal egyetemben. Kerestem. Kíváncsiságom hajtott. Hova lettek, melyik lett a győztes? Aztán arra gondoltam, a pók, a hálóját elvágva, a szél segítségével egyet ejtőernyőztek.
A világ nagyon bonyolult. Az élet pedig a bonyolult folyamatok egyensúlya. A láncszemek kölcsönös összekapcsolódása.
Az állatok nem jók, nem rosszak, olyanok amilyenek, olyanok amilyenekké fejlődtek.
Mindenik úgy él, ahogyan élnie kell, hogy a faj fennmaradjon.

“Élet – halálharc” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Mamadi!
    Igen, valóban így kellene legyen. Sokszor, nagyon sokszor mi a teremtér csúcsán állók tanulhatnánk az állatoktól.
    Kösz, hogy olvastál.

  2. Kedves Éva!
    Most láttam először ilyen párharcot. Nem tudtam eldönteni melyiknek drukkoljak, ez olyan, mint egy sport verseny – győzzön aki pillanatnyilag a jobb.
    Ilyenkor szeretek elmélkedni – nekünk apróságok, nekik a fennmaradás.
    Köszönöm kedves soraidat. Üdv. Etel

  3. Milyen igaz, kedves Etel! 🙂 Szívesen és várakozással merültem bele "pókhálós" történetedbe. Nem okozott csalódást. Üdv. Éva

Szólj hozzá!