Istenem! Uram!

Istenem! Uram!

Nagy ajándékot kaptam tőled, szeretném megosztani kedves barátaimmal.
Ha ketten álmodjuk ugyanazt, az a valóság kezdete.

Az írás fájdalommentes várakozás, hát írok.

Elmentél senki sem veheti el tőlem az emlékezést.

Könnyeink nagy áradata elmossa a fájdalmat?

Egy érdekes könyv olvasása, múlatja a fájdalmas időt, de marad aTeher

Amikor a tested már nem él,
Lelked szabadítsd meg minden tehertől,
Mit az élet rágyűjtött
Ha változtatni akarsz a világon,
Te magad változz meg!

“Istenem! Uram!” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nem igaz (nálam): Az írás fájdalommentes várakozás,
    Igaz: senki sem veheti el tőlem az emlékezést.
    Igen is meg nem is: Könnyeink nagy áradata elmossa a fájdalmat?
    Igaz: Ha változtatni akarsz a világon,
    Te magad változz meg!
    Jók a felvetések – hinni kell! (ez az én meglátásom 🙂

    Tetszik! Etel

  2. Azt gondolom, nem a semmi marad, hanem a megtisztult, újjá alakuló én magam.

  3. Kedves Jolán!

    A hiány örök és ezt a könnyek áradata sem képes elmosni, de valójában az volna az igazi "teher", ha elmosná. Ezzel a hiánnyal nemesülve kell tovább menni, együtt, karöltve, erőt merítve a belső, közösen megélt kis világból. A világ, nem tud és nem is fog megváltozni, mindig mi változunk és ezáltal változtatjuk a világot, amire vigyázni kell, hogy milyen irányba. Az örömeinkkel, terheinkkel vagyunk azok, akik vagyunk és ha mindezt lehántjuk a lelkünkről, üresen maradunk, rácsodálkozva a "semmire"!

    titus56

  4. Kedves Olvasóim!
    Szivesen látnám, olvasnám, milyen gondolatokkal mennétek tovább, az enyémeimet elolvasván.

Szólj hozzá!