A VÖRÖSBOROK ÁLDÁSAI (I.)

Ha valaki netán nem tudná, micsoda gyógyerő lakozik a jó minőségű vörösborokban, azt hiszem, itt az idő, hogy felvilágosítással szolgáljak nekik. Teszem ezt emberbaráti szeretetből, karitatív céllal, tehát senki se küldjön számlaszámomra 1-2 talicskányi pénzt!

Nos, a vörösborokban nagy mennyiségű polifenolok találhatóak. Ezek olyan anyagok, melyek megkötik a szervezetben lévő szabadgyököket. De mik is azok a fránya szabad gyökök, és miért tartunk tőlük? A válasz pofonegyszerű: ezek a kémiai anyagok a szervezet minden részében megtalálhatóak, roppant agresszívek, nem tesznek mást, mint a sejtjeinket ölik, kvázi: pusztítják az egész szervezetünket. No, de ezek az antioxidánsok felveszik velük a harcot, maguk alá gyűrik, és elpusztítják (legalábbis egy rövid időre). Mivel a szabad gyökök a különböző ételeinkkel folyamatosan kerülnek be a szervezetünkbe, logikus, hogy állandóan kell ellenük hadakoznunk. Viszont, ha valaki nem sajnálja fizetése egy részét borra költeni, egészségesebben élhet. Márpedig az egészség megfizethetetlen. Kemény küzdelemmel sokáig meg tudjuk őrizni azt. Csupán pénz, és kitartás kérdése az egész. Én kitartó vagyok, s az a havi ötezer forint pinot noir-ra meg sem kottyan az egészségem érdekében. De ez még semmi!

Ha hiszik, ha nem a vörösbor az egyik legjobb gyulladáscsökkentő. Folyamatos fogyasztásával különböző bélrendszeri megbetegedéseket lehet megelőzni, gyomor-és bélgyulladások kellemetlen tüneteit orvosolni. Mivel a vörösbor sejt-szinten fejti ki jótékony hatását, minden gyógyszernél gyorsabban, és célirányosabban segíti a szervezetet a különböző nyavalyákból való kikúrálásban. S ami a legjobb: jó ízű, és mellékhatása sincs! Ép ésszel fel nem tudom fogni, miért sajnálják egyesek azt a havi tízezer forintot, (mondjuk merlot-ra), amit egy ilyen, ennyi baj ellen való csodaszerre költhetnének, elkerülve ezzel egy csomó, nagyon csúnya betegséget… Ha kizárólag gyulladáscsökkentőkre kellene pénzt kiadni, az is sokkal többe kerülne. De ez még mindig nem minden!

Bizonyára sokan sportoltak, s szembesültek azzal a kellemetlen ténnyel, hogy porcuk, csontozatuk tönkre ment a megerőltetésektől, de ugyanez vonatkozik mindazokra, akik nehéz fizikai munkát végeztek gyárakban, bányákban, családi házat építettek, stb., stb.
A mozgásszervi betegségeknél először a kéz- és láb izületi betegségek jelentkeznek, melyek előbb csak kellemetlenek, majd egyre fájdalmasabbakká válnak. Aztán, ha minden kötél szakad, gyors, egy-másfél évi sorbaállás után, jön az operáció: hosszú hetek a kórházban, majd több hónapos rehabilitáció járókerettel, később bottal. És a végén, ha meg is gyógyulnak, a csontjuk már mégsem az, ami volt. Nem beszélve az ingyenes kórházi ápolásra költött sok tízezer forintról.
Mivel a vörösborokban elegendő mennyiségű kalcium, és magnézium található, ez a nedű a legjobb csontépítő, ízület-javító. Természetesen, ezekre a betegségekre is vannak injekciók, tabletták, drazsék, kapszulák, kenőcsök, gyógyteák, de egyiknek sincs olyan jó íze, mint a vörösboroknak. Nekem is rosszak az izületeim, sokat fáj a lábam, nem hiányozna egy műtét, nem beszélve arról, hogy az orvosoknak-nővéreknek adandó forintok tízezrei hiányoznak zsebeimből.
Ezek után logikus, hogy egészségem érdekében nem sajnálok havonta 15.000 forintot áldozni portóira. De ezzel az infóval még mindig nem értem a végére!

Ha az ember tudatosan, és folyamatosan fogyasztja a vörösbort, nem kell szívgyógyszerre sem költeni, mert ez a fajta bor maga a gyógyír. Nem vicc, a borban (és csakis a vörösborban) nagy mennyiségű szaponin található, mely a vérerek sérülését, és az amúgy káros koleszterin, érfalra való lerakódását akadályozza meg. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy az erek elzsírosodása után annak beszűkülése következik be, s ha egy vérrög azt elzárja, strogot, infarktust, és egyéb kellemetlen betegségeket kaphatunk. (A halálról nem is beszélve, amely egy érszűkület legkellemetlenebb mellékhatása).
Ezek után kérdem én nagy tisztelettel: szabad sajnálni azt a havi húszezer forintot erre a gyógyszerre? Mert igenis gyógyszer, hiszen, nem is olyan régen, (pár száz évekkel ezelőtt) csak patikákban volt kapható. Én nem is gondolkodok rajta, inkább cabernet sauvignon, meg zweigelt, mint infarktus! Remélem, Önök is így gondolják…

Most már csak az a kérdés, ha ennyi pénzt adok ki borra, miből veszek párizsit?

“A VÖRÖSBOROK ÁLDÁSAI (I.)” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Tetszik "tudományos elmélkedésed" a vörösborokról.
    Párizsi, párizsi, de fő az egészség!;)

Szólj hozzá!