Későn ért a színházba, már csengettek. Éppen csak sikerült leadnia a kabátját, és még az utolsó pillanatban az elsötétítés előtt megtalálnia a helyét.
Furcsán érezte magát. Mikor kivándorolt, azt hitte, soha életében nem jön vissza ide, most meg még színházba is eljött! Igaz, nem elsősorban a darab vagy az előadás miatt, találkozni akart valakivel, akit már nagyon régen nem látott, s aki gyerekként a legjobb barátja volt. Éveken keresztül együtt töltötték minden idejüket, az iskolában is, meg azon kívül is. Olyan elválaszthatatlanok voltak! És Alex mindig szeretett „játszani”, színészt játszani, szerepekben magát elképzelni, másokat utánozni.
Amit akkor nem hittek volna el senkinek, azt úgy hozta az élet: évtizedekig nem látták egymást. Alex színész lett, mint hallotta, jó és elismert színész. Akit nem kísértek hangos botrányok, nőügyek, de akinek a nevét a városban mindenki ismerte.
Szerette volna felhívni Alexet napközben telefonon, de nem sikerült. ågy arra gondolt, majd az előadás után beülnek valahová beszélgetni.
A színházban egy klasszikus darabot játszottak, Csehovot. Alex volt az egyik főszereplő. Jól játszott. Éretten. Mikor megjelent a színpadon, mindenki csak őt figyelte. A hangját, a legapróbb mozdulatait, az arcának rezdüléseit.
Nem ismerte a darabot, de tudta, hogy van egy különösen hatásos monológ rész benne, hasonlóan a Hamlethez. A monológot Alex a színpad közepén kezdte el, halk hangon, lassan emelve a hangja erejét. „S akkor most búcsúzom …” — ezek voltak az utolsó szavai, leejtette a kezében tartott ereklyét, s összeesett. A nézőtéren óriási taps tört ki, lement a függöny.
Az első pillanatokban senki nem értette a függöny mögött, miért nem áll fel Alex, megköszönni a tapsot. Ahogy odamentek hozzá, akkor vették észre, hogy valami történt vele, rosszul lett. Valaki a színpad mögött állók közül már hívta a mentőket. Próbáltak elsősegélyt nyújtani, lélegeztetni, hiába. A mentő negyedórán belül ott volt, de már csak a halált tudták megállapítani.
Szívgyengeség.
Az előadás félbeszakadt.
A két egykori jóbarát találkozása most már örökre elmaradt.
******************
A történet természetesen kitalált szereplőkről szól. Egy hasonló eset viszont 2013 januárjában megtörtént: Alekszandr Bondarenko ukrán színész Kijevben egy előadás közben a színpadon összeesett és meghalt.
Furcsán érezte magát. Mikor kivándorolt, azt hitte, soha életében nem jön vissza ide, most meg még színházba is eljött! Igaz, nem elsősorban a darab vagy az előadás miatt, találkozni akart valakivel, akit már nagyon régen nem látott, s aki gyerekként a legjobb barátja volt. Éveken keresztül együtt töltötték minden idejüket, az iskolában is, meg azon kívül is. Olyan elválaszthatatlanok voltak! És Alex mindig szeretett „játszani”, színészt játszani, szerepekben magát elképzelni, másokat utánozni.
Amit akkor nem hittek volna el senkinek, azt úgy hozta az élet: évtizedekig nem látták egymást. Alex színész lett, mint hallotta, jó és elismert színész. Akit nem kísértek hangos botrányok, nőügyek, de akinek a nevét a városban mindenki ismerte.
Szerette volna felhívni Alexet napközben telefonon, de nem sikerült. ågy arra gondolt, majd az előadás után beülnek valahová beszélgetni.
A színházban egy klasszikus darabot játszottak, Csehovot. Alex volt az egyik főszereplő. Jól játszott. Éretten. Mikor megjelent a színpadon, mindenki csak őt figyelte. A hangját, a legapróbb mozdulatait, az arcának rezdüléseit.
Nem ismerte a darabot, de tudta, hogy van egy különösen hatásos monológ rész benne, hasonlóan a Hamlethez. A monológot Alex a színpad közepén kezdte el, halk hangon, lassan emelve a hangja erejét. „S akkor most búcsúzom …” — ezek voltak az utolsó szavai, leejtette a kezében tartott ereklyét, s összeesett. A nézőtéren óriási taps tört ki, lement a függöny.
Az első pillanatokban senki nem értette a függöny mögött, miért nem áll fel Alex, megköszönni a tapsot. Ahogy odamentek hozzá, akkor vették észre, hogy valami történt vele, rosszul lett. Valaki a színpad mögött állók közül már hívta a mentőket. Próbáltak elsősegélyt nyújtani, lélegeztetni, hiába. A mentő negyedórán belül ott volt, de már csak a halált tudták megállapítani.
Szívgyengeség.
Az előadás félbeszakadt.
A két egykori jóbarát találkozása most már örökre elmaradt.
******************
A történet természetesen kitalált szereplőkről szól. Egy hasonló eset viszont 2013 januárjában megtörtént: Alekszandr Bondarenko ukrán színész Kijevben egy előadás közben a színpadon összeesett és meghalt.
Örülök, hogy tetszett, :), kedves Ibolya.
Érdekes történet, tetszett Márta.