A Mikulás tévedése

Éhes vagyok, és szeretnék mielőbb fürödni, és lefeküdni, aludni, mert most jön a Mikulás! Hiába mondom Fruzsinak, aki már harmadikos iskolás, hogy szóljunk Ritának, adjon vacsorát, csak nevet rajtam:
– Ugyan, Márk, Rita nézi a televízióban a sorozatát, csak utána készít vacsorát, de az is lehet, hogy szendvicset eszünk.
Fel sem néz, írja a leckéjét, csak most nem dugja ki a nyelvét, mint akkor tette, amikor levelet írtunk a Mikulásnak, hogy nekem hozzon apához egy távirányítós helikoptert, anyához meg egy pulóvert. Fruzsi azt mondta, hogy ő nem kér magának semmit, úgyis tudja a Mikulás, hogy mit szeretne. Kitettük a levelet a nappali ablakába és másnap reggelre eltűnt.
Mi mindig mindent kétszer ünnepelünk, mert a szüleink elváltak. Domi, a barátom, azt mondja, hogy jó nekünk, bezzeg neki csak egy ajándék jár, egyébként is, nekünk két anyukánk van és két apukánk. Hiába mondom, nem akarja megérteni, hogy Rita nem az anyukám, és Feri nem az apukám.
Nagycsoportos óvodás vagyok, és lehet, hogy jövőre mehetek iskolába és akkor magam írom a levelet a Mikulásnak, nem kérem meg Fruzsit, ne nevessen rajtam, hogy miket kérek.
Visszamegyek a szobámba, keresek egy mesét a televízióban, közben kirakózok. Délután, alvás után kaptunk az óvodában uzsonnát, vajas kenyeret egy felvágottal, de már nagyon éhes vagyok. Ha anyánál vagyunk, amint hazaérünk, ad nassolnivalót, apró sós perecet, pogácsát, vagy kekszet, és almát is ehetünk, ha akartunk. Aztán Fruzsi megcsinálja a leckéjét, én addig játszom a szobámban, és este hétkor vacsorázunk. Anya minden este főz, hogy másnap csak melegíteni kelljen az ételt, mert Feri jobban szereti a főtt ételt vacsorára, mint a szendvicseket. Meg én is. Meg Fruzsi is.
Bezzeg Rita még vasárnap sem szeret főzni, étteremben ebédelünk, és szombaton is, ha apa éppen nem dolgozik, mert ha be kell menni a munkahelyére, akkor nincs, aki fizessen. Már mondtam Ritának, hogy menjünk hármasban is, majd kifizeti a számlát Fruzsi, mert neki van zsebpénze. Nekem csak kétszáz forintosaim vannak, az sem sok, mert még kicsi vagyok. De nem visz el bennünket, inkább főz, mindig húslevest és rántott húst, de soha nem olyan, mint amit anya főz, vagy a nagyi. A múltkor rosszul lettem a hústól, nem volt jól megsülve. Még hánytam is!
Gyere Szőrmók, nézzük a televíziót. Neked is korog a gyomrod? Úgy hallom. Kár, hogy délután megettük a csokoládét, amit az asztalom fiókjában találtunk.
Tudod, miért van nekem is olyan íróasztalom, mint Fruzsinak? Mert azt mondta apa, hogy az ő nagyfia is ott írja majd a leckéit. Én vagyok ám a nagyfiú! Látod, mekkora nagy vagyok? Anya azt mondta, amikor kicsi voltam, akkor kaptalak a keresztanyámtól és nagyobb voltál nálam, én meg féltem tőled. Még sírtam is. Apa szerint a nagyfiúnak már nincs szüksége Szőrmókra, inkább autózzak, vagy rajzoljak, de ragaszkodom hozzád, mert ha nincs itt anya a közelemben, akkor
Melletted érzem magam biztonságban. Ne mond el senkinek, mert az hiszik, hogy félős vagyok. Nem vagyok az, de ahogyan anyához, hozzád is oda lehet bújni. Egyszer megpróbáltam Ritához is hozzábújni. Nem engedte, mert nem vagyok más kis pisis. Így mondta, kispisis.
Mi lenne, ha lemennénk a földszintre? Játszanánk a nappaliban, addig, amíg Rita elkészíti a vacsorát. Olyan jó lenne egy kis spenót, az a nagyon zöld, rajta nagy tükörtojással. Annak a felét neked adnám, mert tudom, hogy szereted. Emlékszel, amikor anya úgy etetett, hogy egy falatot neked adott, egyet meg nekem?
Kipucolom a cipőmet, hogy tiszta legyen. A tiédet nem kell, nincs is cipőd. Mindjárt jövök, átmegyek Fruzsihoz, kipucolom az ő cipőjét is.
– Éhes vagyok, Fruzsi!
– Mit akarsz a cipőmmel tenni?
– Kipucolom.
– Na, jó, ha végeztél, lemegyünk a konyhába és eszünk. Jó lesz?
– Aha.
– Ne beszélj így!
– Oké.
Látod, Szőrmók, ha nem húzom a haját, akkor rendes a nővérem. Itt hagylak, de ne sírj, mindjárt visszajövök, csak kimegyek a fürdőszobába és lemosom a cipőinket, hogy tiszták legyenek, ha jön a Mikulás.
És ha csak az ajtónk elé tennénk, akkor is megtalálná? Nem akarom, hogy Rita lássa, mennyire várom a Mikulást, nem is annyira az ajándékok miatt, hanem azért, mert tudom, hogy szeret engem. Meg én őt.
Odakinn sötét van, és sűrű pelyhekben hull a hó. Szegény apa, vezethet a sötétben. Csak meg ne csússzon. Majd vasárnap elmegyünk szánkózni, utána pedig megyünk anyához.
– Fruzsi, kész vagyok! Gyere!
Szőrmók, csendben menjünk le a lépcsőn a nappaliba, nehogy megzavarjuk Ritát a televízió nézésben, mert akkor megharagszik.
Azért jó az itthoni filcpapucs, mert nem hallatszik a léptünk.
– Te is csendben gyere, Fruzsi, hátha Rita nem vesz észre bennünket.
Ott ül a televízió előtt, nekünk háttal és telefonál:
– Nem, szívem, nem tudok most menni, itt vannak a gyerekek, Tibor meg dolgozik. A jövő héten már az anyjukkal lesznek, találkozzunk kedden. Munka után fél ötkor a szokott helyen, Rendben? Képzeld el, a kispisis Márka nővérével levelet írtatott a Mikulásnak és az anyjától pulóvert kért. Hát, én meg vettem neki egyet, remélem, jó lesz. Meglepődik, hogy az anyja Mikulása is azt hoz. A végén Tibor megdicsér, hogy milyen ügyes vagyok. Jól döntöttem, amikor nem vállaltam gyereket, elég nekem ez a kettő is. Hallottad, hogy mi történt Julcsival?
Húzza a kezem Fruzsi, hogy menjek utána, de lemerevedek attól, amit Rita mondott. Mi köze hozzá, mit kérek a Mikulástól? Miért vett nekem pulóvert, amikor anyához hoz nekem a Mikulás?
– Gyere már Márk, majd a konyhában megbeszéljük! – súgja a nővérem és még szorosabban fogja a kezem.
Nekem sírnom kell, gyűlnek szememben a könnyek. Biztosan tudom, hogy nem szeret Rita, mert még óvodás vagyok, többet kell velem foglalkoznia, mint Fruzsival, aki egyedül is megfürdik, felöltözik, csak a haját kell befonni.
– Ne bőgj, öcskös! Elárulom neked, nincs is Mikulás, a szülők veszik a gyerekeknek az ajándékokat!
– Nem igaz! Hazudsz!
– Gyere, megmutatom neked, hogy apa tegnap este becsomagolta az ajándékainkat. Itt lesz a konyhában, a sarok ülőpadban lévő tárolóban. Hajts fel az ülőpárnát, nézzük meg.
Piros alapon zöld karácsonyfás csomagolópapírba burkolt négy dobozt találunk. Igaza van Fruzsinak, hiába, ő sokkal öregebb nálam, persze, hogy többet is tud.
Nem is sírok, ha nincs Mikulás, az sem baj! Az a jó, hogy valóban kétszer kapunk ajándékot, ebben igaza van Dominak. De azt a pulóvert nem veszem fel soha, amit Rita vett!
– Tavaly sem jött a Mikulás?
– Dehogynem, hát nem emlékszel? Kisvonatot hozott neked.
– Azt is apa vette? Vagy Rita?
– Valószínűleg.
Ezen gondolkodnom kell, pedig Szőrmók úr is bólogat, igazat adva Fruzsinak. A nagyihoz megy a Mikulás, a keresztanyámhoz is, meg minden gyerekhez. A mi házunkban, ahol anyáékkal lakunk, tíz emelet van, meg tíz lépcsőház. Ha bemegy minden lakásba a Mikulás, akkor reggelig sem végez, pedig hány helyre kell mennie!
Fruzsi közben kinyitja a hűtőszekrényt, és pipiskedik, hogy elérje a legfelső polcon a tányért. Rita odateszi apa vacsoráját. Kaszinótojás, sonkatekercs, francia saláta, sült hús. Kenyér nélkül esszük, mert apa megtiltotta, hogy kenyeret vágjunk, ahhoz még kicsik vagyunk, és Rita nem vett zsemléket. Maszatos lettem, Fruzsi arcán is ott a majonéz nyoma, a kezünk is ragacsos. Nem teszi vissza nővérem az üres tányért, hanem kidobja a szemetesbe. Szőrmók úr is maszatos, majd lemosom, ha fürdünk.
Rita még mindig a televíziót nézi. Fellopakodunk az emeletre, és Fruzsi azt mondja, fürödjünk meg és feküdjünk le aludni.
Mindketten a saját szobánkban, ágyban nézzük a televíziót, amikor halljuk, hogy Rita kiabál:
– Gyertek gyerekek vacsorázni!
Gyorsan kinyomom a tévét és lehunyom a szemem, mire benyit hozzám, úgy nézek ki, mint aki alszik. Alig merek szuszogni, csak menjen már ki!
Arra ébredek, hogy sötét van, pisilnem kell. Felkapcsolom az éjjeli lámpát és félig csukott szemmel elindulok a fürdőszobába. Kinyitom a szobám ajtaját és majdnem átesek a csomagokon.
Itt járt a Mikulás!
Elmegyek pisilni és visszafelé beviszem a szobámba a csomagokat és kibontom őket. A helikopter az ágyam elé teszem, de a pulóvert kiviszem a fürdőszobába, belegyömöszölöm a WC-be és lehúzom, utána megyek aludni.
Még félálomban hallom, hogy csobog a víz a fürdőszobában.
Magamhoz ölelem Szőrmók urat és a fülébe súgom:
– Nekem a pulóvert anyához hozza a Mikulás! Tudod?
Félálomban csavargatom Szőrmók úr fülét, addig, amíg el nem alszom.

Szólj hozzá!