KARÁCSONYI TÖRTÉNET

Már csak néhány nap volt Karácsonyig. Pepe és Zsuzsi hetek óta számolták a napokat, naptárukban jelölgették, hogy mennyit kell még aludni addig. Boldogan és örömmel telt szívvel várták a Szentestét, na meg azt, hogy feldíszítsék az erdőről beszerzett fenyőágukat. Igazi nagy fát nem tudtak venni, mert nagyon szegények voltak. Egy tanyán éltek, mely nagyon távol esett a legközelebbi falutól. Állatokat tartottak, földet műveltek, édesapjuknak olykor akadt egy kis favágói munka, esetleg valami más az egyik barátja birtokán, de ezek nem hoztak annyi pénzt a konyhára, hogy felesleges kiadásokba verhessék magukat. Nem is hiányzott nekik igazán, mert nem is voltak hozzászokva. Az igazság az, hogy ezek a gyerekek minden Karácsonyukat hatalmas fenyő, csillogás és ajándékcsomagok nélkül élték meg, csupán a fenyőillat, a gyertyák fénye és a gyönyörűen megterített asztal emlékeztette őket arra, hogy ez a nap valahogy más. Nem kértek ajándékot, nem vártak pulykát az asztalra, nem voltak drága díszek, mégis szeretettel várták az ünnepet, mert ők tudták, hogy valójában mi is ennek a napnak a lényege.
Szakadó hóesésre ébredtek a szent napra virradó reggel. Igazi fehér Karácsonynak örvendhettek. A két gyermek a vén parasztház ablakából figyelte a hatalmas hócsillagokat, melyek pillanatok alatt beterítették a háztól éppen távolodó apjukat. -Hová megy apa?-kérdezte az anyját Zsuzsi. -Sándor bácsi birtokára megy, valamit meg kell javítani. -De ugye vacsorára hazaér? -Biztosan, remélhetőleg még a hóvihar előtt. Addig mi elkészítjük a vacsorát. -Mi lesz az ünnepi asztalon? -Sült csirke, krumpli és kalács, jó sok dióval, ahogy szeretitek. Ma mindenből többet készítek, kalácsból hármat, csirkéből pedig mindenkinek egy egészet. Pulyka sajnos az idén sincs, de ha a csirke jól van elkészítve, akkor észre sem vesszük a különbséget. Na, kinek van kedve segíteni nekem? Egyik gyermek sem felelt, láthatóan máshol járt az eszük. Pepe nagyon törte a fejét valamin, ami elég szokatlan volt, édesanyja rá is kérdezett: -Min gondolkodsz ennyire? Ritkán látlak téged ilyen komolynak. -Csak eszembe jutott amit a nagymama mesélt nekem a kívánságok fájáról. Vajon tényleg létezik? -Persze!- szólt az anya, majd fia mellé lépett az ablakhoz. -Látod az erdőn túl azt a nagy hegyet? Annak a hegynek a lábánál található az a fa. Már több mint kétszáz éves. Akkoriban élt ott egy család, ők ültették. Ugyanolyan, sőt talán még nálunk is szegényebbek voltak és minden alkalommal, ha szükségük volt valamire, vagy csak a szívüket akarták kiönteni, akkor ehhez a fához mentek. Nagyon hittek a kívánságok fájának erejében és ezáltal tényleg minden sikerült nekik. Sorra beteljesültek vágyaik, de azt tudnotok kell, hogy csak az igaz és jó emberek kívánsága teljesülhet. Aki önző és rossz szándékkal közelíti meg, annak nem csak hogy kárba vész az útja, de állítólag még egy átok is vetődik rá, miszerint egész életében szerencsétlenség fogja kísérni. -Te voltál már ott? -Még nem, de miért is mennék? Amire szükségem van, az mind itt van körülöttem. Ha egyszer odajutnék, minden bizonnyal csak némán ácsorognék a fa alatt, mert nem tudnám mit kérjek. Te mit kívánnál?
Pepe mielőtt válaszolt volna, elgondolkodott, de nem is a vágyain,mert azokat már tudta, hanem inkább azon, hogy mit feleljen édesanyjának, hogy a titkolózásával ne sértse meg. -Azt hallottam, hogy ha ezekről másnak is beszélek, akkor a kívánságaim nem fognak teljesülni. -Értem, akkor nem is faggatlak tovább, megyek befejezem a vacsorát, ti meg bámészkodjatok csak tovább! Némán bámulták az otthonukat körülvevő fehér tájat, de Pepe még mindig furcsa volt. Zsuzsi ugyan még csak hat éves, de volt olyan értelmes,hogy észrevegye bátyja különös viselkedését. -Mi van veled, miért vagy ilyen morcos? -Már hogyne lennék morcos, amikor már megint nem pulyka lesz az ünnepi asztalon? -Azt hittem, hogy neked ez nem fontos, hiszen mindig csirkét ettünk Karácsonykor. -Hát ez az, hogy mindig! Nem csak Karácsonykor, hanem minden héten! Én meg már szeretném megtudni, milyen a pulyka ropogósra sütve, de ezt te úgysem érted! -Dehogynem értem és ha tudni akarod akkor elárulom, hogy én is nagyon szeretném már megkóstolni! -Tudod mit? Meg is fogjuk! De most hagyjatok egyedül, gondolkodni akarok! -szólt, majd leakasztotta kabátját és a pajta felé indult. Sokáig kint tartózkodott, már a vacsora is majdnem készen volt, amikor édesanyja úgy döntött, hogy utána megy. Amint a pajtához ért, megrettenve tapasztalta, hogy nincs ott senki. Pepe eltűnt és vele együtt a Fekete névre hallgató öreg lovuk is. _ Te jó ég! Mit gondol ez a gyerek, hogy ilyen hóesésben kilovagol? Fel sem nyergelte a lovat! -szólt az asszony, majd kissé ingerülten visszasétált a házba. Ezalatt Pepe lova nyakát szorongatva vágtatott az erdőn keresztül, egyenesen a nagy hegy irányába, hogy megkeresse a kívánságok fáját. Elhatározta, hogy kíván magának egy pulykát. Emiatt arra is képes volt hogy szó nélkül elinduljon hazulról. Eszébe sem jutott, hogy otthon mennyire aggódhatnak érte. A gyerekek apja korábban ért haza, mint ahogyan várták. Amint belépett az ajtón, azonnal észrevette, hogy nincs rendben valami. -Mi ez a búskomorság ezen a szép napon? -Pepe elment. Csak úgy, minden szó nélkül. -Mi az, hogy elment? Mégis hová és miért? -Nem tetszett neki, hogy csirkét készítek vacsorára, emiatt duzzogott egész délelőtt. Kiment a pajtába, hogy egyedül legyen, de amikor utána mentem, már nem találtam ott. Sem őt, sem pedig a lovát. -Elvitte a lovat is? Van valami fogalmad arról, merre mehetett? -A kívánságok fájáról kérdezősködött, elképzelhető, hogy oda. -Utána megyek, -szólt az apa, de még az ajtóból visszaszólt:- Este vendégünk lesz, Sándor jön át hozzánk vacsorára, mert nincs otthon a családja. Terítsetek meg Zsuzsival!
Közben Pepe kiért a sűrű erdőből és meglátta a hegyet. A hegy előtt pedig megpillantott egy óriási fát, amelyet tátott szájjal bámult, mert olyan nagyra nőtt. -Ez hihetetlen! Megtaláltam a kívánságok fáját. Látod Fekete? Gyere, menjünk közelebb! Lenyűgözte őket a fa látványa, aminek olyan vastag törzse volt, hogy hat Pepe méretű gyerek kellett volna ahhoz, hogy körbeöleljék. Mivel a fiúnak nem volt sok ideje, így gyorsan elmondta kívánságát a fának. -Semmi mást nem szeretnék, csak egy óriási sült pulykát a családomnak! Jó lenne azt vacsorázni. Teljesíted a kérésemet csodafa? Pepe várt egy darabig, de nem történt semmi. Mintha meg sem szólalt volna, ezért elismételte ötször is, de még akár tízszer is, de a kért pulyka nem hullott az ölébe. -Bizony ez nem így működik.- szólt a háta mögül egy hang. Az apja ért oda. – Te mit csinálsz itt apa?
-Én? Hát azt képzelted, hogy egyedül hagylak az erdőben? Hiszel a csodafa erejében? -Igen, de pulykát nem látok sehol, pedig többször kértem. -Szerinted a sült pulyka tölgyfán terem? -Bizonyára nem, de akkor most mi lesz? -Hát azt csináljuk, hogy szépen hazamegyünk. Ha már elmondtad a kívánságodat, akkor már csak várni kell! Mehetünk? -Rendben van, menjünk.
Gyorsan hazaértek a Fekete ló hátán, leverték lábukról a havat, majd száraz ruhába bújva várták az estét. Fel voltak díszítve a fenyőágak, sült csirke és kalács illata töltötte be a házat. Igazi Karácsonyi hangulat volt, egyedül Pepe arcán látszódott némi csalódottság. Ezt látván édesanyja odalépett hozzá, de nem szólt semmit, Pepe volt az, aki kérdezett. -A nagymama is járt a fánál? -Úgy tudom igen, többször is. -Na és teljesültek a kívánságai? -Nekem azt mesélte, hogy teljesültek, de nem azonnal. Volt olyan is, hogy hetekig várnia kellett. -Lehet, hogy azért nem kaptam pulykát, mert nem vagyok igaz ember? -Dehogynem, te az vagy! Nálad őszintébb és rendesebb kisfiút még sosem láttam, de most ne beszéljünk erről többet! Segítesz elrendezni a gyümölcsöket az asztalon? -Persze, add ide, megcsinálom egyedül.
Este hetet ütött az óra, amikor valaki kopogott. Sándor bácsi érkezett meg a szomszédos birtokról. -Jó estét mindenkinek! De kellemes meleg van itt, -mondta, majd a magával hozott szatyrokat lepakolta a vendégágyra. -Na hol vannak ezek a jó gyerekek? Gyertek, hoztam nektek valamit! A gyerekek kíváncsian odamentek és meghatódottan vették át a Sándor bácsitól kapott csomagokat. -Mi még soha sem kaptunk ajándékot,- mondták, majd azonnal bontogatni kezdték. Pepe egy szép autót, Zsuzsi pedig egy szőke hajú babát kapott, ami pont úgy nézett ki, mint ő maga. Ezekkel a játékokkal elfoglalták magukat vacsoráig. Mintha családtag lett volna, úgy segített Sándor bácsi a vacsora tálalásában, amihez ő is hozzájárult valamivel. Már mindenki az asztalnál volt, amikor elkezdte bontogatni a jól becsomagolt finomságot. -Mit hozott Sándor bácsi? -Hát tudjátok, mivel úgy hozta a sors, hogy a család nélkül kell töltenem a Karácsonyt, ez a nagy pulyka egymagamnak sok lett volna, így gondoltam, megesszük együtt. Nos? -Nézzétek, itt a pulyka! Teljesült a kívánságom! -kiáltott Pepe boldogan és csillogó szemekkel tartotta tányérját az első szelet húsért. Jóízűen neki vágott a falatozásnak, közben oda vetett egy-egy kacér pillantást Sándor bácsinak, aki felajánlott neki még egy pulykát, ha elmegy és segít majd a birtokán. -Naná, hogy segítek, de most inkább együnk és ünnepeljünk!
Boldog ünneplésük messzire elhallatszott, kacagás és nóta zengte be a környéket. A kisfiút rendkívül boldoggá tette az a pulyka, nem is vágyott másra, hiszen mindene megvolt. Szerető család, meleg otthon. Ennyi elég volt ahhoz, hogy elégedett legyen. Talán igaz a mondás, hogy a szegény ember boldogabb. Ha nem is minden esetben igaz, de Pepe családjára ez volt a jellemző. Ők ezek után is szerényen, de vidáman ünnepelték a Karácsonyokat. Nem a csillogás a lényeg, hanem az összetartás, a szeretet és hogy tudjuk miről is szól ez a nap valójában.
Legyen mindenkinek hasonlóan örömteli és boldog ünnepe!

Készült 2012. Karácsonyára

“KARÁCSONYI TÖRTÉNET” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves ELISABET,MIVEL BEPÓTOLNI NEM TUDOM A LEMARADÁSOMAT,MIVEL MÁR JÓVAL ELŐBB REGISZTRÁLTÁL,MINT ÉN ,EZÉRT,CSAK TALÁLOMRA VÁLASZTOK VERSET,VAGY PRÓZÁT,MOST,ERRE AZ ELBESZÉLÉSRE,ESETT S VÁLASZTÁS.NAGYON SZÉPEN ÖSSZESZEDETT MEGÉ(l)RINTŐ TÖRTÉNETET OLVASTAM,GRATULÁLOK,JÓ VOLT OLVASNI (f)

  2. Kedves Elisabet!

    Szép megható, igazi karácsonyi történet, olyan mesebeli.
    De jó is lenne, ha így történnének a dolgok. Nekem megtenné a csirkesült is.

    Szeretettel gratulálok és ÁLDOTT ÜNNEPEKET kívánok sok vidámsággal: Viola :](f):]

Szólj hozzá!