Az oroszlán

Száraz, aszott kéz nyomta le a kilincset. Mikor kitárta az ajtót egy szőke kislány rohant végig az előszobán.
– Lilikém! Hát nem is köszönsz a mamának? – Kérdezte mosolyogva.
A kislány sietve puszit adott, s csak úgy, cipőstől a szobába rohant.
– Már megint milyen könyvet hoztál nagyapádnak? Kérdezte újra, de a kislány, ezt már nem hallotta.
– Szervusz anya… – Köszönt a negyvenes éveiben járó férfi.
– Szervusz fiam. Ez a kislány úgy nő mintha húznák. Nemrég hoztátok haza.. most meg..
– Nyolc – mondta a férfi..
– Most meg már nyolc éves. Na.. vedd le a kabátot és gyere beljebb.
A férfi levette a kabátját és a fogasra akasztotta. Körülnézett a hallban, és az asztalhoz ült. Rágyújtott.
– Hányszor kértelek már hogy ne gyújts rá idebent. Apád nem bírja a füstöt… és… és én sem szeretem.
A férfi felállt és kinyitotta a bejárati ajtót. Az asszony nem szólt semmit, de rosszallón nézett a fiára.
– Hol van az a hamutartó amit tőlem kaptatok? – Kérdezte a férfi.
– Nem tudom… majd megkeresem.. addig is itt ez az alátét.. Kávét kérsz?
– Igen, kérek.
– Nagyon nyúzott vagy fiam. Minden rendben?
– Nem, egyáltalán nincs semmi rendben.
– Sok a munka?
– A hivatal még hagyján, de ez a telefonos marhaság.
– Mit csinálsz te ott tulajdonképpen?
– Telefonálok, kimegyek, aztán megkötjük a szerződést. Ennyi! Nem nagy meló.. de ez a rengeteg rohangálás..
– Bírod te ezt fiam? Alig vagytok együtt. Barbara is túlórákat vállal, te rohangálsz. Ki van otthon Lilivel?
– Barbara reggel beviszi az iskolába, én meg délután megyek érte. Hazaérünk, én telefonálok, néha ki kell menjek címekre.. de nagy lány.. el van otthon.
– És mit csinál egyedül?
– Tabletezik.. azt szereti… a tabletet…
– Ennyit dolgozni… egyszer ez megbosszulja magát.. de.. ti tudjátok.. én mindenesetre foglalkoztam veled. Hazajöttél az iskolából, megebédeltél, és nekiültünk leckét írni. Emlékszel? Este még apád is kikérdezett.
– Más idők voltak azok… főztél?
– Igen. Paprikáscsirkét, meg mákosgubát.. Lili nagyon szereti. Két napra biztosan elég lesz. Betettem dobozokba, itt ne hagyjátok. Van még egy kis lecsó, főztem hozzá nokedlit is.. kérsz?
A férfi a telefonját nyomkodta, fel sem nézett az asszonyra, csak bólintott.
– Itt van, egyél. Hagyd már azt a telefont.. egyél mert ki fog hűlni.
A férfi a tányér elé rakta a telefont, és evett, közben húzott egyet-egyet a készüléken.
– És apa? Apa hogy van?
– Ugyanúgy. Csak fekszik. Beszélni sem beszél. Néha kinyitja a száját, mintha mondana valamit, de aztán semmi.. csak néz, és hallgat. Hagyd már azt a telefont, és egyél normálisan. Én ezt nem értem, nem tudtok meglenni nélküle. Busszal már nem is merek utazni.. a fiatalok ülnek és ezt a szart bámulják, azt sem veszik észre hogy ott állok. Régen ez nem így volt.
– Már más világ van..
– És jó ez? Ez a kislány is, még csak nyolc éves, de ahogy idejöttök már szalad be a tévét nézni. Igaz, nem ért hozzá, nem tudja átkapcsolni. Aztán fogja és kikapcsolja. De nem is neki való a politika. De apád azt szereti. Meg legalább beszélnek. Mikor bemegyek, nem győzők pörölni vele hogy ne kapcsolja ki a készüléket. Hát a nagyapja miatt megy… ő nézi. Az orvos azt mondta hogy beszéljünk hozzá. Hogy ez fontos.. hogy beszéljenek hozzá. Nekem meg itt van ez a lakás. Takarítani, mosni, főzni, bevásárolni.. Ti állandóan dolgoztok… nem tudtok idejárni.. nem is várhatom el..
– Ezért mondtam, adjuk el!
– Eladni? Apád soha nem menne bele. Itt lakunk már vagy ötven éve.
– Apa nem tud beszélni..
– Akkor is… te is ide születtél. Ott állt a hintalovad, és a vonalak is megvannak még amiket az ajtófélfához húztunk.. ahogy nőttél. Hagyjuk itt az emlékeket?
– Ez a lakás nagy. Te panaszkodsz mindig hogy… nagy. Második emelet, már alig bírsz járni. El kell adni. Tudod mi pénzt ér ez? Pláne itt, a Bartók Béla úton? Megadnának érte negyven milliót is. Vennénk nektek egy másfél szobás kis lakást valahol – földszintit – , kifizetnénk a tartozásokat, mindjárt több időnk lenne együtt lenni, nem kéne annyit dolgozni. Mennénk hozzátok annyit… még meg is unnád. Tényleg… megjött a…
– Meg. Tíz óra előtt, már jött a postás. – Egy borítékot vett elő a zsebéből – Húszezer. Most többet nem tudok. Apád gyógyszerei elviszik a nyugdíj negyedét.. és még az enyéim.. meg a rezsi… enni is kell valamit…
– Nem tudsz még egy… egy tizest? Kölcsön..
– Tegnap elmentem a pelenkákért is.. Alig bírom el forgatni.. nem bírom.. nem bírom – sírja el magát az asszony… Tessék.. itt van még tíz..
– Megadom – Vágta rá a férfi.
– Nem kell… majd összehúzzuk magunkat… A kocsi kölcsön mikor jár le?
– Még három év..
– Nem is értem miért kellet nektek ilyen drága autó. Nekünk az a kis trabant milyen sokáig megvolt, emlékszel? Apád állandóan szerelgette.. de az elvitt minket bárhová.. szegény apád még meg is siratta.. mikor el kellett adni.
– Más világ volt… – Dünnyögte a férfi.
– Igen. Jobb világ volt! Minden évben nyaralni jártunk, ha volt egy hosszabb hétvége, bepakoltunk a trabantba és irány Igal, Gyula, Hajdúszoboszló… Ti meg csak Horvátország, Görögország.. mintha a magyar vidéket szégyellni kéne.
– Adjuk el a lakást, és elmegyünk Szoboszlóra.
– Mennyi hitellel tartoztok?
– Nem tudom.. Barbara tudja..
– Én már bele is mennék… csak az apád rendbe jönne…
– Miért nem szólsz valakinek hogy segítsen? Vannak ilyen szolgálatok… idősgondozás vagy mi..
– És, szerinted ingyen jönnek? De ha mégis, akkor is kell neki adni valamit.. Akkor nem tudnám odaadni a havi húszezret sem.
– Azért pihenj. Ne hajtsd agyon magad.
– Csak beszélne… ez a legrosszabb.. a hallgatása…
– Megyek!
– Már? És a gyerek?
– Tényleg – Kapott a fejéhez a férfi… szólj már neki…
– Nem mész be apádhoz…?
– Most nem.. biztos alszik… meg beszélni sem tudok vele…
– De te beszélhetnél hozzá. Az orvos azt mondta… az a legfontosabb…
– Majd legközelebb. Szólj a gyereknek, én kimegyek addig telefonálni…
– Misi! A kaja! Itt ne hagyd!
– Ja… igen.. na szia.. majd jövök..
Az asszony belépett a szobába. A kislány az ágyon ült, a nagyapja mellett. Egy széthajtott könyvet fogott a kezében.
– Lilkém… apád szólt, hogy indultok.
– Psszt! Csak egy perc… az előbb már mozgatta a száját!
– Mi? Mit csinálsz… te…
– Nagypapi! Nézd csak… cica… mond! Cica… látod milyen aranyos? Mond: cica… cica
– Ci…
– Ez az! Ügyes vagy! Mond: Cica! Cica…
– Cic…
– Cica… cica…
– Ci… c…a
– Mond ki egyben… cica…
– Ci… ca… cicca… cica… cica…
– Ügyes vagy! És most próbáld ezt! Oroszlán. Mondd: oroszlán.
– Or… osz…l…á…n
– Oroszlán!
– Or…sslán..
– Oroszlán! Mondd ki… oroszlán… oroszlán!
– Or… osz… lán… oro… szlán… oroszlán…
2019 Budapest