Strandoltunk

Tikkasztó melegben, egy hatalmas kőrisfa árnyékában hűsölünk az egyik balatoni strandon. Hamarosan egy háromtagú család érkezik mellénk. Apa, anya, kiskamasz fiukkal. Lecuccolnak. Apuka lábpumpával először a kék gumimatracba pumpálja szorgalmasan a levegőt. A felfújt matracot a fiú kiviszi a vízpartra, leteszi a fűre és ott hagyja. Vissza jön egy hatalmas, sárga, kacsa alakú úszógumiért, amibe apuka még javában küldi a levegőt.
Ez idő alatt az anyuka kényelmesen kenegeti magát a naptejjel. Úgy tűnik megszűnt körülötte a világ, csak magára figyel, hogy egy négyzet-centiméternyi bőre se maradjon naptej nélkül. Egy pillanatra mégis csak kitekinthetett a vízpart felé, mert váratlanul felvisít.
– Gáborka! – viszik a matracunkat!
– Hová? – kérdezi a kiskamasz.
– Hová, hová, hát a vízbe! – kiabál már mérgesen az anyuka.
– Azonnal menj utána és vedd el tőle! – utasítja a fiát.
– De, mit mondjak neki? – kérdezi Gáborka.
– Hát azt, hogy a miénk és adja vissza.
– És ha német, és ha nem érti? – aggódik a fiú.
– Akkor, akkor szó nélkül vedd ki a kezéből és hozd vissza! Ne légy már olyan szerencsétlen! – ezzel elfordul a fiútól és folytatja a naptejes kenegetést.
Gáborka elszalad, szó nélkül kitépi gumimatracukat egy vele hasonló korú fiú kezéből. Nem foglalkozott vele milyen nemzetiségű a fiú, visszahozta a gumimatracukat, ez a lényeg.
Anyuka elégedetten pillant fiacskájára és a vissza szerzett gumimatracukra.
– Ügyes vagy kisfiam! – dicséri Gáborkát, akinek örömében fülig ér a szája.
Apuka még mindig a kacsaformájú úszógumiba pumpálja a levegőt. Mikor végzett, szemeit forgatva feltekint az ég felé, mintha türelmet kérne az Úrtól.
Egy ideig semmi különös nem történik körülöttünk. Fürdünk, hűsölünk, nassolunk. A szomszéd család is fürdik, hűsöl, nassol, majd anyuka kiadja a parancsot, – mára ennyi volt, pakolunk és indulunk haza!
Gáborka még bepróbálkozik egy, de anya maradjunk még, olyan jó idő van, különben is nyaralunk, szöveggel. Az anyuka úgy tesz mint aki nagyot hall, – szóra sem méltatja. Apuka megint az eget kémleli, majd nekiáll kiereszteni a matrac és a sárga kacsa úszógumiból a levegőt. Gáborka pedig durcásan a strand gyér füvét rugdossa.
Bő negyedóra múlva elvonulnak, elől az anyuka strandszatyorját lóbálva, mögötte az apuka két hatalmas táskával leterhelve, mellette Gáborka, kezeit lóbálva a füvet rugdosva.

Másnap újból a strandon vagyunk, szinte ugyanott, – a kőrisfa alatt találtunk helyet. Most egy négytagú család lett a szomszédunk. Apa, anya, a három év körüli iker kislányokkal. Ők is lecuccolnak az árnyékba, takarókat terítenek a fűre, előkerülnek a játék vödrök, kis lapátok, képes mesekönyvek, karúszók, és még sok minden. Anyuka hamarosan hanyatt fekve, becsukott szemmel pihen, apuka is készülődik elnyújtózni a takarón. A kislányok mennének fürödni, vagy homokozni, de apuka türelemre inti őket.
– Kicsit pihenünk, most nagyon süt a Nap, majd később megyünk a vízbe. Addig itt is tudtok játszani. – majd anyuka mellé heveredik.
Pár perc múlva az egyik kislány hangosan kiabálni kezd.
– Apa, szomjas vagyok!
Az apa felkel, előveszi a vizes palackot, egy kis pohárba tölt belőle, és megitatja a kislányt.
– Réka, te is kérsz vizet? – kérdezi a másik kislányt.
– Én nem kérek!
Az apa elpakol, vissza fekszik az anyuka mellé, a kislányok is csendben játszadoznak, de nem sokáig tart ez az idill.
– Apaaa! Szomjas vagyok! – halljuk a kiáltást.
Apa megint felkel, előveszi az innivalót, most a Réka nevű kislány lett szomjas. Közben biztos ami biztos, megkérdezi a másik kislányt is, hogy kér-e vizet. Ő nem kér, az apa elpakol és újból elnyújtózik a takarón.
Pár perc múlva kiabál az a kislány, aki először volt szomjas.,
– Apucii! Kérek vizet!
Anyuka felnéz és rászól.
– Rita, ne hisztizz! Most ittál, nem hiszem el, hogy már megint szomjas vagy! Hihetetlen, hogy pár percig sem lehet tőletek pihenni!
– Nem is hisztizek! – feleselt vissza a kislány.
Az apuka felül, újból előveszi a vizet, önt belőle a kislány poharába. A kislány azonban nem iszik, poharát a kezében forgatja, majd egy hirtelen mozdulattal anyuka hasára önti a vizet. Ő hangosan sikítva felül, váratlanul érte a vizes meglepetés. Apuka először meglepődik Rita csínytevésén, majd hangosan elkezd nevetni. A kislányok vele együtt kacagnak, csak az anyuka dühös.
– Egyformák vagytok mind a hárman – sziszegi mérgesen, majd hasra fordul és tudomást sem vesz nevető családjáról.
Apuka, miután jól kinevették magukat, ráadta a kislányokra a karúszókat, fejükre a kis sapkákat és elindultak fürödni. Anyuka sem sokáig heverészett, mosolyogva vitte utánuk az úszógumikat. Pillanatnyi mérge úgy elpárolgott mint vízcseppek a kánikulában.

“Strandoltunk” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Örülök, hogy rátaláltál írásomra. Sok hasonló történetem van, holl az anyuka, hol az apuka viselkedik feltűnően. Szeretettel(l)Kata

  2. Kedves Kata!

    Jópofa történeteid élvezettel olvastam. Lehetne írni a sörözgető apukákról is, akiknek egyik kezükben cigi, a másikban sőr van, a gyerekekre pedig kizárólag az édesanya figyel, de az egy másik történet lenne. Tény, hogy van ahol az anya a "nagysága" és az apa cipekedik és szolgálja ki a gyerekeket, de a fordított helyzet talán gyakoribb.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Kata!

    A strand ilyen, ott mindig lehet témát találni. Hát hiszen, fura állatfaj az ember. 😉 Mennyire igaz a mondás, a téma az utcán hever, csupán le kell hajolni érte. Hát ezúttal a strandon hevert.:)
    Tetszett a történeted.

    Szeretettel,
    Ida

  4. Kedves Klári!

    Egy strandon rengeteg ember megfordul. Akarva, akaratlan részesei vagyunk a "szomszédaink életének". Mindig akadnak olyanok, akik egy kicsit másabbak az átlagnál. Történeteimben a neveket megváltoztattam, nem szeretném, ha valaki felismerné őket. Szeretettel(l)Kata

  5. Drága Marikám!

    Ahogy szokták mondani, "a téma az utcán hever", most a strandon hevert.:) Örülök, hogy tetszett írásom. Szeretettel(l)Kata

  6. Kedves Rózsa!

    Nehéz megtalálni az arany közép utat, főleg az iker gyerkőcös szülőknek. Köszönöm a látogatást örültem Neked! Szeretettel(l)Kata

  7. Kedves Kata!
    Az már biztos, hogy jó megfigyelő vagy. Minden esetre történnek dolgok egy strandon, néha csak "bámul az ember."
    Szeretettel gratulálok, üdvözöllek: Klári|)

  8. Kedves Kata!
    Történeteid nagyon valósak, anyukák sokat vannak gyerekeikkel, most apukákon a sor. Anyukának pihenni kell! És apukának?
    Szeretettl olvastam írásod. Gratulálok Rózsa(l)(f)

  9. Drága Kata!

    Amikor még jártam strandolni, én is figyeltem az embereket. Hol nevettem, hol pedig legszívesebben sírtam volna egy-egy jópofa, vagy bosszúságra okot adó jeleneten.
    Nagyon jó volt olvasni, gratulálok!

    Szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!