Filemon és a fecskék igaz története

Tél vége felé szinte naponta hallottam a híradásokban, hogy nagyon kevés fecske fog hazatérni a hosszú útról. Én is aggódni kezdtem, mert tavaly ősszel több fészekből repültek el a madárkáink. Kettő csoportban mentek el. Az első költés már szeptember első napjaiban elrepült, a második jó két héttel később.
Április elején még üresen porosodtak a pókhálós fészkek, amelyeket az udvari épületünk gerendáihoz tapasztottak. Egy ablakszemet mindig nyitva hagytam, így vártam őket haza. Április közepe táján, egy szeles délután végre megérkezett az első fecske! Magányosan üldögélt a villanydróton, és a lenge szellő gyengéden ringatta megfáradt kis testét. De a pici csőre az be nem állt. Boldogan adta a tyúkudvar lakóinak tudtára, hogy szerencsésen megérkezett a hosszú útról, és újra elfoglalja ősz óta üres fészkét.
Ahogy a tyúkokat figyeltem, nem nagyon hatódtak meg visszatért albérlőjük hangos csivitelésétől. Szorgalmasan kapirgáltak az udvar ritkás fűcsomói közt, és csipegettek. A kakas viszont egyből felfigyelt az idegen hangra. Megállt az udvar közepén és fejét a hang irányába fordította, de néma maradt. Nem jelezte a tyúkoknak, hogy vészhelyzet van. Pár másodperc elteltével már nyugodtan sétálgatott a tyúkok közt.
A kicsi fecske közben kipihenhette magát, és mint a kilőtt nyílvessző, olyan gyorsan repült el fejem mellett, egyenesen be az épületbe. Pár napig egyedül volt, majd sorban érkeztek a többiek. Boldogan röpködtek, csiviteltek, majd kiültek a villanydrótra pihenni, de ez a pihenés nem sokáig tartott.
Elkezdték a fészkek takarítását, tatarozását. Csőrükben szorgalmasan hordták a fűszálakat, a sarat. Apró sárdarabokkal pótolták a fészkek hiányzó részeit. Lent a betonon tekintélyes mennyiségű építési törmelék gyűlt össze. Így esténként én is takarítottam a fecskéim után. Pár nap múlva az összes fészket felújították, és elégedetten üldögéltek a villanydróton. Hamarosan elkezdték a tojás rakást, és minden fészekben nyugodtan üldögéltek tojásaikon a tojók.
Arra még gondolni sem mertem, ami pár nap múlva történt.
Filemon nevű cicánk egész télen az udvari épület környékén tanyázott, egerészett. Ő tavaly nyáron még kiscica volt, nem érdekelték a fecskék. Most amikor serényen építkeztek, ide-oda cikáztak, Filemon lustán pihent a napsütötte fal mellett. Onnan figyelte őket. Nem gondoltam, hogy kegyetlen dologra készül. Az ablakból egy jól irányzott ugrással felugrott a gerendára és leverte a legközelebbi fecskefészket.
Amikor megláttam a betonon széttört apró tojásokat, a darabjaira széthullott fészket, azt hittem menten rosszul leszek. Tudtam, hogy Filemon volt a tettes, – mérgesen rákiabáltam. Szerintem tisztában volt vele, hogy nagyon rosszat tett, mert ijedten elfutott előlem. Én meg tehetetlen dühömben sírva fakadtam, nagyon sajnáltam a fecskéket.
A megrémült fecskepár izgatottan röpködött és csivitelt. Láttam kétségbeesett körözésüket a fészkük romjainál, majd kirepültek a villanydrótra. Ott csiviteltek, míg egyre több fecske repült melléjük a drótra. Bábeli zűrzavar lett volna, ha úgy beszélnek mint az emberek. Így csak a csivitelésük volt szinte elviselhetetlenül hangos. Egyszer csak elnémultak, és az összes fecske elrepült.
Kíváncsian vártam, hogy mikor fognak vissza térni, közben össze takarítottam a fészek romjait. Mire végeztem, a fecskék szép sorban vissza érkeztek. Csőrükben hozták az építőanyagot. Az egyik sarokba félre húzódtam, hogy ne zavarjam őket, és onnan figyeltem. Sokáig köröztek a gerenda előtt, mielőtt elkezdték volna a fészek rakást. Végül, az ablaktól távolabb, egy biztonságosabbnak tűnő helyen elkezdték építeni az új fészket. Rekord gyorsasággal elkészült az új otthon. Azt nem tudom, mikor fog újra tojni és költeni, de remélem egy fészekalja fiókát még feltudnak nevelni.
Filemon cica pár napra kiesett a kegyeimből, de nem tudtam rá megharagudni. Végül is ösztönösen cselekedett, mert eddig a faágakra leszálló verebeket riogatta. Ha nagyon ügyes volt, egyet-egyet elkapott közülük. Mindig dicséretet kapott ha sikerült a veréb vadászat. Most veréb helyett, fecskét akart fogni amiért nem kapott dicséretet.

“Filemon és a fecskék igaz története” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Drága Katinka!
    Nagy élményben volt részem ,ahogy olvastam ezt a kedves történetet!
    Sajnálatos dolgot hajtott végre a Filemon,de végül is ő is csak egy ragadozó állat ,aki ösztöneire hallgat.
    Szomorú és egyben nagyon szép történet !
    Gratulálok szeretettel…..Babu(l)

  2. Kedves [b]Szabolcs, Klári, Ida, Magdi[/b]!

    Nagyon örülök és köszönöm, hogy olvastátok történetemet. Filemon cica most éjjelente vakondokra vadászik… Szeretettel(l)Kata

  3. Kedves Kata!
    Érdeklődéssel olvastam történetedet a cicusról.A macskák bármilyen kedvesek is, de ragadozók, amelyik teljesen el nem lustult az vadászik. Nálunk gyakran a kutya vedelmezi a rigókat, ha latja a kertben sétalgató madarat és a macskat, hogy el akarja kapni, elzavarja a zsákmányt, a macska csalodik nagyot.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  4. Kedves Kata!

    Örömmel olvastam írásodat a szorgos fecskékről. Ugyanis, nagyon szeretem ezeket a fürge, sziporkázó madarakat. Jómagam, egy gyerekkori élményemet írtam meg velük kapcsolatosan, ami ennél még drámaibb volt, A halott fecske címmel. Felejthetetlen élmény maradt.
    Nagyon tetszett az írásod. Filemon ezúttal tényleg nem érdemelt dicséretet.

    Szeretettel,
    Ida

  5. Kedves Kata!
    Filemon cica valóban csak az ösztöneit követte.
    Eszembe jutott Hópihe cicánk, ….bármit is tesznek, akkor is a mi cicáink, így szertjük őket.
    Gratulálok szeretettel: Klári(f)

  6. Kedves Kata!
    Kedves történetet hoztál. Filemon cica tulajdonképpen ragadozó és eszerint viselkedik. A madarak hamar megtanulják, hogy veszélyes, hogy ellenség és óvakodnak – a melyik pedig nem, az rajtaveszt. Ez a „törvény”! Érdekes, hogy a legtöbb macska számára a lakás testesíti meg a fészket, és a gazda a falkavezér, akinek ajándékot kell vinni. Igen, ajándékot, azaz a zsákmányt. A mi Kormi cicánk még alig volt 8-9 hónapos, amikor az első zsákmányát, egy süldő patkányt az ajtónk elé tett. Csodálatos lények az állatok!
    Szeretettel: Szabolcs

Szólj hozzá!