Nagymama a nyolcvanadik évét már rég elhaladta, de még mindíg fiatalosan mozog, sokat dolgozik, és magányosan éldegél kevéske nyugdijából, mivel mindíg csak otthon tevékenykedett, és nem volt folyamatos munkahelye. Csak az a pár munkaegysége a Tszcs.. ben.
Férje halála után még nehezebb lett a sorsa.
Mióta emlékezik valamire, mindíg is ebben a kis házban lakott
Valahogy azért mégiscsak megkell élnie valamiből, hát árulgatja a kertjében termelgetett zöldségeket, kukoricát, gyümölcsöket, valamint kedvencét a diót.
Kötényébe kapkodja a zörgő diót, és a füles kosárba önti.
Van öt hatalmas, szép, nagyszemü diófája, amit rajongásig szeret, és a termést mindenáron megvédi a hívatlan tolvajok elől.
Lehetnek azok négylábú mókusok, vagy madarak, s akár még emberek is.
A dió papír héjú, könnyen törhető még öreg kezeinek is. Van egy érdekes fája is, a belseje pirosbélü a csonthéjas gyümölcsnek. Vevői a csodájára járnak.
Kiül kis gyalogszékére a kertbe, és vigyázza a fákat, összeszedi a lepotyogó diókat, és közben pucolja a zöldségeket, a hétvégi piacra, ahová minden héten elmegy árulni.
Fejtegeti a futóbabot, azt is kedvelik a pijarcon , mondogatja magában. Estefelé, mikor már söthenyősödik az idő, hazaballag megrakott kosarával, és a kisszékkel,hátára csapja a lazsnakot, amibe a száraz babot szedte, majd otthon kicsépeli máskor, mivel holnap már korán reggel indul a vonathoz, ami elviszi a nemmessze lévő kisvárosba, a jo eladózás reményében.
Mindíg jó üzletet csinál, hiszen kedvelik a ténsasszonyok a szép áruját. délre már mindíg végezni akar, hiszen hamarosan indul a vonatja visszafelé, és a második állomásnál kell leszállnia, és onnan még gyalogolnia is kell, hiszen messze van a falu az állomástól.
Nem volt érdeke a földesúrnak, hogy a falu közelébe vigye a megállót, hiszen a földek közelében kellett a síneket elvezetni, hogy ne kelljen sokat fuvarozni az árut.
Annak idején ez volt a törvénykezés.
A Magyar ember mindenből viccet csinál, egy régi mondás jutott néha az eszébe…. Tessék mondani miért van olyan messze az állomás a falutól? Arra törekedtünk, volt a felelet, hogy minnél közelebb legyen a sínekhez….
Na, így is lehet.
A falusi népek ritkán utaztak akkoriban, és olyankor mindíg kivitték őket a kocsival, már akinek volt.
Ideje korán elérte az indulást, és vidáman pöfögött hazafelé a 424- ES.
Sikerült eladnia mindent, zöldséget, tojást, és a szépen megpucolt dióért is jo pénzt kapott. Egy darabig elég lesz, mivel kevés dolgot kellett megvennie a boltokban. Kevéssel is beérte, mivel szerényen élt.
Megtermelt magának is mindent, még a féltve nevelt tyúkokbol is vágott magának néha, néha.
Bár, azt mondják, hogy a szegény ember akkor vágja le a tojótyúkját, ha ő beteg, vagy a csibe.
A tyúklevest gyógyító levesnek hívta.
Leginkább csak a petroleumot kellett megvennie a lámpába, hogy ne féljen az esti időszakban, bár a kiskés mindíg belevolt szúrva a bejárati ajtó repedésébe a boszorkányok ellen. Este sokszorfigyelte nem hall e hangokat a padlásról, nem mászkál e ott valaki éjnek idején.
Attól félt, hogy a szomszéd kicseréli a tarkababot, nem ellopja, hanem kicseréli…valamilyen másikra.
Ez volt a mániája mostanság.
Pedig hát, csak a nyest keresgélte a galambfészekben a tojást, mutatta is a sok széjjelszórt tollju.
Vidáman robogott a gőzös hazafelé, és nemsokára felkászállódott, mivel ismerős tájakhoz közeledett, és ott hamarvást lekell szállnia.
De , jajj, borzalom,..
A Sok kosárral, csomaggal, szatyorral megpakolt asszonyság óvakodott kifelé a lépcsőkhöz, de megrökönyödve látta, a szerelvény nem áll meg, sőt nem is lassít.
A Mama, elég magas, tenyeres talpas, nem éppen megijedős típus volt, és meglepetése nem megszeppenéssé, hanem dühhé fajult, s a derék asszony megrántotta a vészféket.
A kerekek csikorogtak, az utasok egymásra borultak, a csomagok elgurultak, s a kocsik nagy hírtelenséggel megálltak.
Senki nem tudhatta, hogy mi a vészjelzés oka.
A feldühödött kalauz kérdezte,
aki hamar odahírtelenkedett.
– Ki húzta meg a vészféket, és miért?
Hiszen csak veszély esetén szabad megállítani a vonatot, de itt nincs semmi baj.
Ki is van írva a táblára.
– Elég nagy baj volt, mondja a mama, hiszen nem állt meg a vonat ahol le akartam szállni. engem várnak az állataim, etetni kell .
-A sebes vonat nem áll meg minden fánál, megkell büntetnem a kihágásért.
Első a menetrend és a menetidő.
– Engeeem? De hát én szegény asszony vagyok.- replikázott, mivel féltette a kis pénzét.
– Igen értem, de hát a sebes vonat…
– Figyeljen jóember, engem nem érdekel hogy ótvaros, vagy nem ótvaros, álljon meg ha leakarok szállni.
S nagy dírrel, durral lefüstölgött a meredek lépcsőkön, hamár állt a vonat, és egészen hazáig zsörtölődött magában.
Az egyszerü népek nemigen értik hogy kik,és miért hoznak érthetetlen szabályokat, hiszen az élet nem is olyan bonyolult, mint ahogy azt hinnénk.
Leginkább csak maguk , az emberek bonyolítják élhetetlenné, pedig az úton átlehet menni akkor is, ha piros a lámpa, és le lehet szállni, ha megáll a vonat.
2019. május 26.