Barátság vagy….

Évek óta beszélgetek Jenővel, nagyon jó partner a beszélgetésben, sokszor megnevettet és én is őt.
Mindig van miről társalognunk, hiszen neki is az a foglalkozása, ami nekem, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó is, hogy feltalálták a telefont. Személyesen még nem találkoztunk, hisz nagy távolságra élünk egymástól. A képét már láttam és ő is az enyémet,de sokszor gondoltam arra hogy jó lenne személyesen is találkozni és a szemébe nézni,hisz jó látni a barátunkat egyszer élőben is nem csak a hangját hallani. Mindenről tudunk csevegni a magánéletünket is egymásra bízzuk és ha tudunk tanácsokat is adunk egymásnak,jó ez a kapcsolat kiönteni valakinek a szívedet és tudni azt hogy együtt érez veled,vagy én vele,de legtöbbször csak vidám dolgokról diskurálunk.
A minap egy találkozót hívott össze a főnökünk, egy olyan helyen, ami egy kicsit központi hely mindenkinek, majdnem egyforma távolságra van minden kollégának és a Balatonra esett a választás.
Másnapra már meg is volt a létszám, tizenöt kollégával találkozunk, kiknek eddig csak a hangját hallottuk .
Jenő rögtön hívott is, hogy végre összefuthatunk, végre kicsi magához ölelheti azt az embert, akiben egy igaz jó barátra lelt, én is boldog voltam, hogy végre láthatom. Még egy hét, biztattam is magam.
Ebben az egy hétben többször hívott, mint eddig, talán már túl sokszor, annyira a lelkemre hatott, hogy már egy kicsit féltem is ettől a találkozástól.
Egyre jobban éreztem úgy, hogy szívem már nem csak egy barátra talált benne, ő is egészen másként beszélt velem, régen is elmondta, hogy örül nekem és mielőtt letettük a telefont elhangzottak ezek a szavak, vigyázz magadra, szeretlek, puszi, de most valahogy másként csengtek minden szó.
Mindig is szimpatikusak voltunk egymásnak szinte már féltem vele találkozni, úgy gondoltam, hogy egy ilyen jó barát nem lehet szerető, hisz akkor elmúlik a bizalom olyan értelemben, hogy már nem tudod, úgy elmondani mit érzel ki iránt, hiszen ezt csak egy barátnak lehet teljesen őszintén kitálalni.
Elérkezett a nagy utazás, milliószor végigvonultan a tükör előtt, millió hibát találtam magamon, és örökösen az járt a fejembe, ha nem tetszem, akkor mi lesz, elvesztem a barátságát is?
A vonaton felépítettem egy csodás várat, gyönyörű érzésekkel, eldöntöttem, hogy mikor leszállok, a vonatról átölelem és elmondom neki, mennyire örülök, hogy végre látom őt.
A vonat megérkezett, de még mielőtt leszálltam volna láttam, hogy két nő, biztosan kolléganők belekarolva Jenőbe kacarásznak.
Hát úgy éreztem, hogy az erős várból egy omladozó homokvár lett.
Mikor megállt a vonat gyors léptekkel odajött hozzám és magához ölelt, éreztem, hogy ő is csak azért jött el erre a találkozóra, hogy végre lásson.
Nagyon jó érzés uralkodott el rajtam, hisz már én voltam az, aki a karjába kapaszkodva elindult a megbeszélésre.
A főnők nagyon rendes és barátságos volt mindenkivel és egy óra alatt befejezte az előadást.
Jenő nem tágított mellőlem, a vacsinál is egy asztalnál ültünk, talán nem is igazán hallottuk miről beszélnek a többiek a mi fejünkben egész más gondolatok repkedtek néha nevettünk velük, de nem tudtuk,hogy mi az amin nevetni kell.. Szólt a zene egy csodálatos lassú szám kezdődött el ,Jenő felkért és átölelt olyan szorosan, éreztem tüzes ,csodás testét,közben suttogott a fülembe és valahogy úgy éreztem,hogy az övé kell,hogy legyek ,elhessegettem a buta gondolatokat már nem éreztem úgy ,hogy csak a barátom,úgy éreztem,hogy a barátom is ,de kell hogy a szerelmem legyen akkor is ,ha elvesztem a legjobb barátomat ,úgy ,döntöttem ő az aki kell nekem.
Egész este szinte az étterem kertjében voltunk rengeteget beszélgettünk csókolóztunk és már alig vártuk, hogy a kis szobába vonulhassunk, szép lassan mindenki elszállingózott, kissé illuminált állapotban, én is éreztem fejembe a pezsgő mámorát, de nem csak azt.
Megbeszéltük, hogy egy fél óra múlva átjön hozzám.
Rettentően izgultam, talán jobban, mint életem első szeretkezésénél.
Egy emeleten kaptunk szobát, hallottam, hogy valaki nyitja az ajtót, őrülten dobogott a szívem, de egy pillanat múlva már valaki megszólította Jenőt és cseverészett vele, Jenő azt mondta, szia, haver én már lefekszem és visszament a szobájába.
Egy pár perc múlva újra jönni akart, de nem volt velünk a jó Isten, mert valaki ismét megállította igaz, hogy én kértem, hogy ne tudja meg senki, hogy mit szeretnénk ezen a csodás éjszakát együtt tölteni,ezért visszavonult újra a szobájába.
Vártam egy pár percet és úgy gondoltam megpróbálok én átmenni hozzá.
Kilestem az ajtón, de mire kiléptem volna, két kolléganőm jött dalolva, úgy döntöttem fel kell, hogy adjam.
Hanyatt feküdtem és csalódott voltam, arra gondoltam, talán nem szabadott volna ilyen sok tervet, álmot szőni. Jenő kopogására riadtan felugrottam, már ott állt előttem, az órára néztem, már három elmúlt, csak az járt a fejembe, hogy alig maradt egy pár óránk, hogy elragadjon minket Ámor.
Nem szóltunk egy szót sem csak öleltük csókoltuk egymást, már semmi sem érdekelt csak ő és a szerelem édes íze.
Reggel rettegtem, hogy valaki észrevett bennünket, de hál Istennek nem.
Elbúcsúztam mindenkitől mondván, hogy értem jönnek, persze Jenővel megbeszéltük, hogy egy pár perc múlva jön utánam és együtt töltjük az időt, míg lehet.
Jött is utánam alig indultam el, gyönyörű nap volt. Nem hogy elvesztettem most még jobb a kapcsolat közöttünk, mindent megbeszélünk egymással, de ez az állapot már nem tart sokáig, hiszen hozzám kötözik.
Találtam egy igaz jó barátot és ugyanabban a férfiben megtaláltam életem szerelmét,
de ,ha mégsem lenne semmi ebből,legalább egy csodás szexet értem meg vele és ez nagyon jóóó