TÉL-APÓ, VAGY MIKULÁS!

A gyerekek nagyon várják a Mikulást, mert jók voltak és jár nekik az ajándék. Ötödikén este cipőjüket megtisztítják, ablakba rakják, reggelre megtelik sok finom édességgel, ajándékkal minden cipő. A kicsik rajonganak Mikulásért, minden évben, eljön hófehér szakállal, piros palástban, püspöksüvegben, és a kezében pásztorbotot tart.

De tudjuk e, hogy mitől Mikulás a Mikulás? Sok legenda kering Szent Miklós történetéről. A keleti egyház leg tiszteletben álló személye volt, gazdag család gyermeke, aki korán árva maradt. Korán kolostorba vonult, majd elhatározta, hogy pap lesz. A szegények segítője volt. Vagyonát szétosztotta a szegények között. Már püspök volt, amikor, egy alkalommal az utcán sétált, halk beszélgetést hallott. Két lány beszélgetett, vitatkoztak, hogy melyikük álljon be rabszolgának, hogy megmenthesse családját az éhenhalástól. A Püspök visszament a kolostorba és egy nagy marok aranyat dugott a zsebébe. Amikor a szegény család házához ért az aranyat bedobta az ablakon. A lányok ámulatba estek, azt mondták csoda történt. Rohantak az ablakhoz, megnézzék ki dobta be az aranyat. Nem láttak mást, mint piros ruhában, futó, férfit. Akinek ugyanez a tette megismétlődött második és harmadik évben is.
Ezek után, elterjedt a hír, hogy a piros ruhában elsiető férfi, a TÉL-APÓ – volt, hiszen télen jön és december 5-én este egy idős, szakállas bácsi, egy apóka, aki megajándékozta a szegény embereket. Minden ajándékot december 6-án reggel, Miklós napján kapják meg a szegények, és a gyerekek. A piros ruhában elsietett férfi Szent Miklós volt. Akit később, felelőségre vontak, hogy a kolostor pénzét miért osztogatja el.
Keresztény üldözéskor elfogták, de nem merték kivégezni. Majd későbbi halálakor az a hír járta, hogy lelkét, angyalok vitték nyughelyére, ahol friss forrás eredt.
Manapság a legendát elfelejtették, de Mikulásnak híre van az egész világban. Jóságáért, a szegények és a gyerekek örömtáncot járnak, verseket tanulnak, cipőjüket, tisztítják, zoknijukat akasszák. Szent Miklós legendáját sok nemzedéken keresztül ápolják, a Mikulás, szeretete nem kopik el, hiszen apáról fiúra száll, az örömet hozó TÉL-Apó, vagy tán a Mikulás?

“TÉL-APÓ, VAGY MIKULÁS!” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! Köszönöm, az élményt, gratulálok szeretettel: Klári(f)

  2. Szia Ági!
    Nagyon köszönöm szavaid. Örülök, hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  3. Megható írásod.
    Ma is kéne hasonlóan gondolkozzanak, cselekedjenek gazdagok. Ezért példaértékű prózád.

  4. Kedves Marika és Magdi!
    Köszönöm, hogy nálam jártatok. Szeretettel látlak benneteke.
    Rózsa(l)(f)

  5. Kedves Rózsa!
    Tetszéssel olvastam írásodat a Mikulás – Télapóról, a legendát, hogy ki melyiket ismeri, gyerekeinek melyik hoz ajándékot ?
    Hit és elv kerdése. Fontos, hogy ajandékozni öröm.
    Korosztályom olyan " szerencsés "volt, hogy mindkettő, hozott virgácsot és pár szem szaloncukrot. Mikulás, otthon a cipőbe,
    Télapó az iskolába jött. Apróság volt, de nagyon tudtunk örülni neki.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  6. Kedves Rózsa!
    Hozzám soha nem jött sem télapó, sem mikulás.
    De jó, hogy a gyerekeimnek megadatott!
    Bár, nagyjából ismerem a történetet, köszönöm, hogy olvashattam.

    Ölellek: Marica

  7. Kedves Marika!
    Köszönöm szépen soraidat, szívesen látlak nálam.
    Szeretettel, Rózsa(l)(f)

  8. Kedves Rozsa! Elolvastam Mikulas torteneted es Kitti
    hogy ugy mondjam "cafolatat" is. A Telapo legendaja kicsit
    hasonlo a husveti nyulhoz fuzodo mesehez. Tobb valtozatot
    olvastam mindegyiknel. Nekem az altalad irtak is hitelesnek,
    vagy elkepzelhetonek tunnek.

    Szeretettel: Maria(l)(f)

  9. Drága Rózsa!
    Hoztál pár új infót is az életembe ezzel a kis esszéddel. Azonban egy tárgyi tévedést javítani kéne. Íme:
    "Miután védőszentek választották, mindvégig a szegények segítője volt. Vagyonát szétosztotta a szegények között."
    Nem miután! Halála után választották védőszentnek. Na, és természetesen soha nem nevezték télapónak, csakis a kommunista rezsim alatt lehetett így nevezni, hiszen az ateista világnézet nem tűrte a szenteket.
    Egyébként remek a történeted.(f)

  10. szia Rita !
    Nagyon köszönöm, hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  11. Kedves Rózsa!

    Jó, hogy felelevenítetted az eredit. Bizony az emberek szeretnek mást ráhúzni az ünnepekre, mint amit azok valamikor "takakartak". Le kell rántani a leplet!

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!