A minap utazási hagyományaim között keresgéltem valamit, mikor a kezembe akadt egy kép Via Margutta.
Mi sokszor voltunk Olaszországban, Rómában, ahol minden résznek sajátos tulajdonsága van.
Kiragadok egy kis részt Rómábol ami olyan különleges, minden elismerést megérdemel.
Az a kis utca amiről írni szeretnék a Piazza del Popolo (ami egy nevezetes,hatalmas térség) és a Spanish Steps között található.
Via Margutta ami a legbarátságosabb,szentimentálisabb egész Rómában.
Via Margutta több mint kétezer éves. Itt található sok minden.
A művészetnek egy kis világa jött itt össze, ablakokból komoly zene hallatszik, valaki talán azt gondolná a ;La Boheme; Itt látott napvilágot.
De nem. Ez a festők utcája. Itt található a világ egyik leghíresebb festő iskolája.
A ;Fontana delle Arti; Nincs olyan híres festő aki ne járt volna itt.
Macskaköves utca telve virágokkal, kis üzletek olyan különlegességekkel amit nem mindenhol lehet látni.
Híres zeneszerzők, festők mind laktak itt egy időben amikről sok helyen táblák vannak kitéve. Federico Fellini itt filmezte a La Dolce Vita című filmet.
Gregory Peck és Audrey Hepburn filmezte a a híres ;Roman Holiday; t.
Művésznevek hosszú sora amivel kereskedők, hotelek dicsekszenek.
A luminous múltnak Róma a véghetetlen jelene, az örök város.
Kisebb nagyobb étkezőhelyek az utca végén található Osteria Margutta kedvenc vendéglőnk sötétkék antique üveg ablak.
Kívülröl érezni a friss kenyér és fokhagyma illatát. A kínálat felejthetetlen.
Nem messze innen található a Fehér elefant restorante Róma egyik híressége ahol étkeztünk.
Nem messze tőlünk Alec Baldwin étkezett és ki tudja ki volt, akivel díszelgett.
Esténként a Piazza Dell Popolo megtelik a művészvilág remekeivel.
Kezdő művészek csodálatos alkotásai cserélnek gazdát.
Öröm itt végigsétálni, csodálni embereket tehetséges művészeket.
Egy nap állok a Via Margutta árnyékos oldalán ahol a Nap fénye húzódik egyre mélyebbre.
Nézem ezeket a régi, patinás házakat, amik ha tudnának, sok mindent mondanának.
Egy pillanatra úgy érzem, mintha halhatatlan lennék, mintha nagyon lassan múlna az idő, mintha jártam volna itt valaha.
A Nap már lement, kigyúlnak a kis lámpácskák, így még nagyobb varázsa van a környéknek a Via Marguttán egyre többen lesznek.
Kis asztalkák mellöl nézni a kacér ruhákba öltözködő nőket, mert mi más adhatna nagyobb varázst ennek az évszázados környéknek.
Ágoston Tobor
“Via Margutta….” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Rita !
Nektek közel van,lönnyen elérhető
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel Tibor
Kedves Tibor!
Örömmel olvastam a beszámolód erre a szép helyre, melyet lehetőség van személyesen is látni. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Kitti !
Mondhatnám,hogy Olaszország egy művészvilág ahol több
műkincs található mint mármely résszében a világnak
Szeretettel Tibor
Szép kis leírása a városrésznek, tetszett Tibor!(f)