Így történt… A születésnap
Ó, hát megértem a 72.-et is. Mennyi esemény, betegség, félelem, remény kísért utamon. Gyermekeimmel, unokámmal, párommal ünnepeltünk pár napja. Szeptember 5.-én a születésnapom egybeesett István barátom temetésével arra készültem. Családtagok, sok barát, ismerős volt jelen. Nagy tisztelettel adóztunk, búcsúztunk. Még a pap is meghatódott a jelenlévők tiszteletétől. Az elhuny fia, Bp-i egyesülete, s meglepetésemre barátomhoz írt emlékezésemet felolvasta a pap.
Mátrai Antal Istvánra emlékezve
Hej Istvánom!
Végig bicegted életed útját,
panaszra nem nyílt a szád,
ott voltál, hol a gondokkal birkóztak,
segítő voltál a mindennapokban.
Pont jókor hozott a sors hozzád,
gyermeki ujjongással olvastál,
soraimra lelked öröme válaszolt,
úgy dicsértél, mint más nem szokott.
Te bíztál bennem, ahogy én magamban nem,
megvallom, ezt soha nem felejtem,
bátorítóm, sőt első támogatóm voltál,
amit kérés nélkül kezembe nyomtál.
Zavarba hoztál, tisztellek alázatodért,
hálával őrizlek bizalmadért, jóságodért,
baráti szavaidat nehéz lenne sorolni,
te mindig kész voltál az életért szolgálni.
Szeretem az embert írtam könyvembe,
erről is szólt szerényen a te egész életed,
férfi lelkeink szerencsére egymásra találtak,
kedves mosolyoddal is a szeretetet szolgáltad.
Emlékedet őrzőm amíg élek,
barátsággal, Adamecz László
2019.08.15.
Mindannyian mélyen megrendülten vettünk végső búcsút. Egész nap ezen érzések hatása alatt voltam.
Közben csak tódultak facebookos oldalamra a köszöntések. Nagyon jól estek megvallom. Az jobban, hogy a ritkán levelező férfi ismerősök többen megköszönték írásaimat, bátorításaimat. Egy hölgy olvasóm írta: ezt a könyvemet nem lehet megunni. (Szeretem az embert) Látta, a tatabányai Líra könyvesbolt kirakatában.
Másnap, a gyógyszertárból kilépve, boldog születésnapot kívánt és kettő puszival köszöntött Évike, klubtagom.
A zöldségeshez belépve, ugyan így köszöntött a kiszolgáló hölgy.