Félő gondolatok

( Igaz történet )

A harmincas éveim kezdetén mint fiatal házas, feleségemmel próbáltuk megértetni egymást ami sokszor nem volt könnyű, mert nem értett magyarul. Mindkettőnknek más volt a hobbyja, ami részemről nem volt kielégítő, mert szerettem volna ha együtt csináltunk volna mindent.
A nap végén egybekerültünk és minden kiengesztelődött.
Sportember voltam, szerettem teniszezni a YMCA-ban kézilabda csapatba voltam, a vitorlázás volt a második legszebb élvezetenm. Saját vitorláshajómon sokszor majdnem mindennap a tengeren voltam. Téli időkben barátommal síeltünk az összes szomszéd hegyekeken.
Egy alkalommal Augusztus közepe felé lehetet, tűzött a nap melege, szél csapkodta a vitorlákat, gondoltam ennél szebb idő nem is kell, várnak a hullámok, hogy próbára tegyék a merészségemet.
Már jó messze elhagytam a kikötőt, élveztem a magas tarajos hullámokat amik néha,komoly gyakorlott, vitorlázót követelnek. Egyik bravúr a másik után, gondoltam kifogtam a legjobb időt.
Kis idő multán, minden megváltozott. A szél lecsendesedet, míg egyszer csak teljes szélcsend lett, ami meglepő volt ilyen hirtelen.
Gondoltam se baj ,lefeküdtem a hajóm fedélzetén, bekapcsoltam a rádiót, a hullámok ringatása vagy a szép zenétöl álomba merültem.
Egy idő után felriadtam, hirtelen nem tudtam hol vagyok. Körülnéztem, megijedtem, már csak halványan láttam a partot, s akkor jutott eszembe, hogy apály van ami a hulámokat sodorja befelé a tengerbe. Kezdtem elindítani a morort mielőtt a víz sodorna messzebbre.
A motor nem indult, próbáltam sokszor, semmi, kivettem a gyertyákat megtisztítottam, talán az a baj de ugyancsak semmi. Kezdtem aggódni. Kezdett alkonyodni, egy lelket nem látok a láthatáron. És a hullámok vittek beljebb és beljebb.
Régi hajós vagyok. A kezdetben cserkész voltam, vizi cserkész ami jó alapot adott mindenhez. A Római parton a Vadkacsa csónakházban volt egy kétszemélyes kajakom, ahová hétvégeken jártam, a Balatonon is sokat vitorláztam. Ezek a szép emlékek kószálltak fejemben, miközben azt vettem észre kigyúltak a lámpák a parton amiket már csak nagyon halványan lehetett látni, és a hullámok sodortak egyre beljebb. Sok hajós történetet olvastam,hogy mi történhet hasonló esetekben amiket kezdtem elhesegetni gondolatomból.
Arre gondoltam feleségem tudja, hogy a hajómon vagyok s mivel, hogy már beesteledett, talán hívná a hajó örséget, megtudni, hogy mi történt velem.

Teljes sötétség, nem vagyok félős, de kezdtem komolyan aggódni. Gondolkodtam:
Talán nem is törődik velem.
Évekkel fiatalabb nálam, más van a gondolatában.
Talán van neki valakije.
Egyszer csak valami nagyot lökött a hajómon, cápa volt amit a Hold megvilágított.
Meggondolatlan voltam ezzel a házasságommal.
Kellet volna magamhoz valót találni.
Az ellentét túl nagy közöttünk.
Egy másik nagy lökés, láttam, nem egy több cápa van a hajóm körül amik ha akarják feltudják fordítani a hajómat,hallottam ilyenekről Irénkém, az istenért hívd a mentőket.
A part már eltünt régen, ki tudja milyen messze vagyok, innem már gyorsabban fogok az ellenkező irányban sodródni.
Sok mindent igértem és gondoltam félelmemben, mikor az egyik cápa felbújt a vízböl egészen, láttam hatalmas pofáját fogait, tudatván, hogy el vannak szánva.
Imádkoztam, kértem a jó istent, hogy könyörűljön meg rajtam, hiszen nem voltam rossz ember, soha nem bántottam meg másokat. Szeretnék még élni, ha adna még egy alkalmat.
Egy másik hatalmas lökés, na, gondoltam itt lesz a vége. Azt vettem észre a víz folyik be, egy repedés lehet valahol a sok lökéstöl, kezdtem lapátolni a vizet kifelé, s már el voltam szánva mindenre, mikor egy halvány fényt láttam nagyon messziről.
Ami lassan közeledet, valamiféle hajónak kellett lenni mert ha jól figyeltem motor zúgást hallottam. A holdvilágtól ki lehetett venni a hajót ami közeledett, zseblámpámmal villogtattam amiben alig volt már valami élet.
Elég nagy motoros hajó volt ami egy kötél segítségével vontatott be a kikötőbe.
Ez egy másik eset volt a sok közül mikor a halál torkában voltam, valaki mindég megmentett, de miért engem? Mikor mások haltak meg mellettem. Az élet megmagyarázhatatlan!
Feleségem nem volt otthon, elfelejtettem, azon az estén egy Bridge partin volt.
Capricon vagyok mindég hittem a csillagomban amit ugyancsak valaki őriz a messze távolban.
Ágoston Tibor