A kedvesem más kultúrából jött. A kalapácsot is másként fogja, mint az én kultúrámban szokás, ennek ellenére nagyszerűen be tudja verni a szöget.
Amikor nála vagyunk ő főz, amikor nálam vagyunk én főzök. Különösebb megegyezés nélkül alakult így.
A változatosság gyönyörködtet, mondta egykor az ókor latin bölcse és azóta is igaza van. Közben titkokra is fény derül, amelyek egyike a saláta. Amoda át a felszeletelt nyers paradicsomot, zöldpaprikát, kevés lilahagymát összekeverik juh vagy kecsketúróval és meglocsolják olajjal, így olyan ételt kapnak, amit pálinkaivással kötnek össze. Ezzel az egyveleggel előzik meg a lerészegedést, kedvesem kultúrájában a nők így pálinkáznak. Egy-egy falat a túrós paradicsom költeményből, egy-egy korty a pálinkából és csak a szem csillog, az agy tiszta marad.
Amikor az ő főztjét esszük, mi is salátával és diópálinkával kezdünk. Nála a saláta, minden saláta, kizárólag előétel, amit sosem cukroz, ha nem paradicsom adja az alapot, akkor só, ecet és olaj ízesit. Régi falujában sosem keverik az édeset, sósat, keserűt, savanyút, és ott határozott az elképzelés a jóról és rosszról, a butáról és okosról is, valamint minden élethelyzetre van találó viccük.
Kedvesem palacsintája a puritán étkezési kultúra gyöngye. Vízen, jó liszten és són kívül semmi nincs benne és a palacsintasütőben csak akkor használ zsiradékot, ha nagyon szükséges. Mégsem pászka vagy libanoni kenyér a végeredmény, hanem valami nagyszerű alapja mindenféle sós vagy édes tölteléknek, de önmagában, kenyér helyett is megállja a helyét. Legutóbb fokhagymás joghurttal kente meg és közben elfilozofált a gerezdesről, aminek áztatott levét falujában minden ház asztalára kiteszik.
Abban a másik kultúrában mindenki ért a gombákhoz. Sütik, rántják, főzik, párolják, pácolják, nyársra húzzák a természet eme csodáját. Amikor a kedvesnél ér a vacsoraidő, biztos, hogy valamilyen formában a gomba is előfordul, és ha kirándulunk, beépült radarjával még a spórákat is észreveszi.
Szárazbabból a fehér a nemzetijük. Az első, felforrt vizet leöntik róla, utána nagy fej vöröshagymát, erős paprikát és sót tesznek a sütővízbe, mert a babot a továbbiakban nem főzik, hanem sütőben puhítják. Órákig. Ez az egyszerű bab annak a másik kultúrának egyik leggyakoribb étele. A kedves imádja. Csak nem szabad odafigyelni az előkészületekre, mert fájdalmas látvány, amikor a konyhában dolgozik. Repülnek a hagymahéjak, a megmosott paprikától vizes az egész asztal, bab mindenütt, konyharuhák csomóban, edények szanaszét. A végeredmény azonban kitűnő és a feltálaló kérdő pillantása, ami a mű értékelését várja, egészen meglágyítja a szívet.
Amikor nálam vagyunk lesi, mit hogyan készítek. Nagyon nyitott és tanulékony. Három nyelvet használunk, ő az övét legközelebbi barátaival, én az enyémet, közös nyelvünk az angol, de a konyha és néhány egyéb terület szavait mindhárom nyelven értjük.
Az együtt költött vacsorák után kíváncsi lett a híres magyar gulyásra, a hangsúly a híresen. Nem a laza valamire, amit étteremben már evett, hanem egy igazira.
Főztem neki. A legjobbat, a legjobb húsból, a legjobb mindenből a legjobb borral. Az az igazság, hogy nem kell annyira odalennünk a gulyástól, mert nem ő az első, aki nem ugrott tőle magasra. Na jó, megdicsérte, de dicséretek között is van különbség, az övé első sorban a beletett munkámat érintette.
A kemény puliszkámért ellenben odavan, amit paradicsomszószos apró húsgombócokkal szoktam tálalni. A paradicsomszószt babérlevéllel és tejszínnel készítem, a húsgombócokban són és tojáson kívül párolt vöröshagyma és friss majoránna van.
A pulykából készült húsleves, a forrástiszta, aranyló, cérnametéltes lé, mellétéve a halom főtt zöldség igazi nagy siker. A húslevest Bóka László Őszi Naplójából tanultam. Bóka sokszor örökítette meg naplójában és rendre elmeditált, hogy a húson felül mikor, mit tegyen bele. A végére általában egy evőkanál konyakot hagyott, ez különleges ízt kölcsönöz a kompozíciónak amivel gyakori vacsoravendégem is egyetért.
Amikor a kedves rámtalált, mindketten kerestük a területet, ahol a kapcsolat kifejlődhet. Udvariasan tapogatóztunk, kit mi érdekel és elsőnek a konyhát találtuk meg, ami valódi közös platform és már eddig is sok, többkultúrájú vidámságnak volt színhelye. Közben pedig azt is elleste, hogy a héjaknak a szemétben a helye.
A Bóka László recept engem is érdekel. 🙂
Jó vót’!
Kedves Marica és Rita!
Örülök, hogy tetszett és köszönöm az érdeklődést
(f)(f)
Érdeklődéssel olvastam a többféle kultúra eredményes együttműködéséről.
Szeretettel: Rita(f)
Siposné Marica
2019. október.05.
Nem az irodalmár, csak egy olvasó gyönyörködik,írásodban. "ételek novellája"-k neveztem el.
Szinte érzem a különböző kultúrák ízeit, s ahogy a Kedvesről írsz, megható.
Gratulálok!